Az olimpia még várhat – rendkívül izgalmas, új kihívás előtt Cseh-kapitány

Fotó: waterpolo.hu

Mint arról beszámoltunk, a Magyar Vízilabda Szövetség újonnan megválasztott elnöksége két egymást követő ülésén is tárgyalt a felnőttválogatottak szövetségi kapitányairól. A testület az új olimpiai ciklus kezdetén fontos döntést hozott, amelyet Madaras Norbert elnök jelentett be. A párizsi ötkarikás játékokon a férfiakat Varga Zsolt, a női csapatot pedig a Mihók Attila-Cseh Sándor páros vezette – ez utóbbi felállás azonban változott a folytatásra. Mihók továbbra is a szövetség kötelékében dolgozik majd, de a nemzeti együttest novembertől Cseh Sándor egyedül vezeti.

A hivatalos bejelentés után a többek között Bajnokok Ligája-győztes szakember, aki először irányít önállóan női együttest, a Mandiner kérdésére bepillantást engedett a kulisszák mögé, elárulta, mi a legnagyobb különbség a férfi és a női csapattal végzett munka között, illetve az új olimpiai ciklus kezdetén arról is beszélt, milyen fiatalítás lebeg a szeme előtt.

Mik lesznek az első feladatai az új szerepkörében?

Sürget bennünket az idő, hiszen meg kell találnom a stábomat, decemberben keretet kell hirdetnem, januárban már mérkőzések várnak ránk, így el kell kezdenünk az előkészületeket. Mérkőzéseket kell elemezni, gondolkodni kell a fejlődési lehetőségeken. Ez az egyik része a munkának, a másik pedig a klubokkal való kapcsolatfelvétel és a közös munka elkezdése. Bízom benne, hogy minden oldalról pozitív lesz ennek a fogadtatása, kölcsönösen tudjuk segíteni a másik munkáját, és természetesen én is nagyon sokat tanulhatok a kluboktól, a klubedzőktől vagy az ott zajló munkából. Ezek a legégetőbb feladatok, de hosszú távra is terveznünk kell.

Nehéz kéz a kézben vinni ezt a két elvárást, de hiszek abban, hogy a második közösen végigdolgozott év végére mindenki számára meglesz az irány, amely utat nyit egy sikeres 2027-es magyarországi világbajnokságra. Szándékosan nem az olimpiát emeltem ki, mert előtte is vár bennünket egy fontos mérföldkő.

Tavaly ősz óta Mihók Attilával együtt vezették a női válogatottat. Miben lesz más a következő időszak?

Eddig mindenben közösen döntöttünk, annak az időszaknak az volt a szakmai útja, és nagyon boldog vagyok, hogy ennek a részese lehettem. Most azonban egy teljesen új időszámítás kezdődik a női mezőnyben, hiszen elindult egy új olimpiai ciklus, új, megfiatalított csapatot kell építenünk. Magyarországon ráadásul kifejezetten sok tehetség kopogtat a válogatott ajtaján. Ez is indokolja, hogy megfeleljünk a követelményeknek.

Fél éven belül három világversenyt rendeztek, Eb-t, vb-t majd az olimpiát. Nem a fejlesztésen, nem az új taktikai variációk kipróbálásán volt a hangsúly, hanem, hogy kihozzuk a maximumot az összes nagy tornából.

Mennyire lesz radikális a fiatalítás a női válogatottnál?

Szerintem minden magyar edző nevében beszélhetek: mindenki annyira szereti ezt a sportágat, hogy éles kép el a fejében a válogatottról, álmából felkeltve is ki tudna nevezni egy keretet, én viszont most megkaptam azt a felhatalmazást, hogy meg is tehetem. Ennek pedig megvan a felelőssége, így szükségem van egy kis időre, amíg összeáll a kép. Természetesen vannak olyan játékosok, akiknek a továbbiakban is fontos szerepe lehet ebben a csapatban, ugyanakkor számos olyan fiatal tehetség vett már részt a keretedzéseken, akik számára most jöhet el a megfelelő időpont, hogy beépüljenek a csapatba.

Hogy a végére mi alakul ki, most még nehéz megmondani, de az világosan látszik, hogy 3-4 év múlva kell a legjobb formáját nyújtania ennek a magyar női válogatottnak. Akkor kell majd a topon lenni. Mindenkinek fontos az eredmény, de úgy gondolkodom, hogy jövő nyárig nem csapatot szeretnék építeni, hanem keretet. Megismerném a játékosokat és elkezdeném összerakni a puzzle-t. Kialakítani a követelményrendszert, és ezt megfeleltetni. A közvetlen felkészülésről majd a világversenyre vezető út szól.

Az elmúlt hónapokból mennyit tud meríteni?

Mindent arra tudok alapozni, amit az elmúlt egy évben tapasztaltam a lányoknál. Ez a kiindulópont. Mindig van egy váz a fejemben, megvannak a terveim, de ezt az élet bőven felülírhatja. Egy vízilabdaedző vagyok, aki olyan szerencsés, hogy lehetőséget kapott a szövetségtől, hogy megvalósíthassa az elképzeléseit. Tavaly összeállt egy stáb, amelybe 100 százalékot tettem bele, most egy új felállásban folytatódik a munka, de a hozzáállásomon ez semmit nem változtat.

Mennyire lenne szükséges a válogatott fejlődése érdekében, hogy a magyar női klubvízilabda még sikeresebb legyen?

A pozíciómmal jár, hogy én vagyok a legnagyobb szurkolója a kluboknak. Minél magasabb szinten játszanak a válogatott tagjai a klubjaikban, annál több inger éri őket, és annál jobban tudnak fejlődni. Ez magától értetődő, de mindig árnyalt a dolog. Ami biztos, egy játékos karrierje akkor lesz teljes, ha minél közelebb van a top szinthez.

Hogyan fogadta a szövetség döntését Mihók Attila?

Ezt alapvetően magánügynek tartom, és úgy gondolom, nem is nekem kell erről kommunikálnom.

A válogatottnál dolgozott először a női vonalon, miben kellett változtatnia a korábbiakhoz képest, milyen tapasztalatokat szerzett?

Egyértelmű, hogy nagyon magas a munkamorál a női oldalon, és sokkal nagyobb a tűrőképesség a hétköznapokban. A csapategység a fiúknál is sokat számít, de talán a nőknél még nagyobb a jelentősége. Fontos, hogy biztonságban érezze magát a játékos és tisztában legyen vele, hogy körülötte lévőkben megbízhat, mert segítik őt. A női vízilabdában is nagy szerepe van az egyéni képességnek, de a mérkőzéseken kevésbé sorsfordító egy-egy játékos döntése, sokkal inkább a csapat egysége a meghatározó.