Csisztu Zsuzsa írása.
Kicsit bizarr időutazás a múltba, amikor az ember olyan arcokat pillant meg egy végső búcsú alkalmával, akik a gyerekkorunkba repítenek vissza. Akikről azonnal dédelgetett pillanatok, megfakult színek, szeretett és mélyen beivódott illatok jutnak eszünkbe. Emberek, akikkel hirtelen nem is érted, miért itt és miért ilyen fájdalmas pillanatban kell viszontlátnotok egymást.
Csollány Szilvesztert a Magyar Olimpiai Bizottság, a Sportért Felelős Államtitkárság, a Magyar Torna Szövetség, az egész magyar sporttársadalom és bizony,
gyönyörűen megfogalmazott gondolatok, fájó emlékezések közepette.
Egyik mestere, Vereckei István mellett álltam, amellett a férfi mellett, aki órákat, napokat, heteket, hónapokat és éveket állt a gyűrű mellett ugyanígy, szemeit akkor nem egy fekete keretes fotóra, hanem a feje fölött, a gyűrűn gyakorló tanítványára függesztve.
Ahogy hallgattam a búcsúbeszédeket, a gravitációt és a fizikát meghazudtoló egykori mozdulatai dicséretét, eszembe jutott Csollány védjegyszerű keresztfüggéséről az a kikezdhetetlen erő, ami benne lakozott. A vállak, a felkar, a félelmetes alkar ereje, a gyűrűt mintegy megzabolázni képes, a karikákat befogó csuklók megfeszülése, a deltoidok katonás igazodása az elme parancsa szerint.
hiszen ezeken az ujjakon lógott teljes súlyával, sőt az óriáskörök során annak olykor sokszorosával – a bajnok teste.
Kevesen tudják, de az ujjak és a tenyerek a tornász életében szinte a legnagyobb strapának kitett testrészek. Bőrkeményedésektől, víz és vérhólyagoktól, kisebesedett, hegektől hemzsegő terület ez, amelyet a fehér magnéziapor nemhogy eltakar, hanem még eszeveszettül ki is szárít.
Öregember kezek ám a tornász kezei – legyen akár fiatal felnőtt e kezek gazdája.
A tenyérvédőként ismert bőrszíjakban végződő fura kétujjas szerkezet minden, csak nem a tenyeret védeni képes eszköz; ez inkább kézfejhosszabbító és kapaszkodást segítő találmány, olyan szerkezet, amelynek alattomosságairól persze nem szól a fáma, senki nem nevezi nevén, hogy részben ez lesz a felelős a karcos érintésért, a napszámosokat meghazudtoló ráncos bőrért, a női kezek finomságát megriasztó tapintásért.
Ilyen meggyötört, kisebesedett tornászkezei voltak Csollány Szilveszternek is, s mégis: ezek a kezek képessé váltak a legpuhább érintésre, kislányai dédelgetésére, babusgatására, imádott felesége kezeinek összekulcsolására.
Judit, ma ezekkel a szavakkal búcsúzott imádott párjától:
„Elment a világ legjobb férje, életem szerelme, a világ legjobb édesapja”.
Vagyis nincs több összekapaszkodás, nincs több karcosan puha érintés, nincs több copf-fésülés és nincs több ölelés sem.
Ami marad, az az emlékezés. Nekünk az erős kezekre, a kőkemény csuklókra, a félelmetes izomzatra és a könnyednek tűnő, mosollyal fűszerezett keresztfüggésre, egy nagy bajnok szívünkbe bekarcolt képére, amit sosem feledünk.
Isten Veled, Szilas!
Nyitókép: MTI/ Illés Tibor
A férfisport az férfisport, a női sport pedig a nőké – mondja az úszósportot is fenyegető transzgenderjelenségekről Egerszegi Krisztina. Az ötszörös olimpiai bajnokot 2022 júniusában kérdeztük anyaságról, nagyköveti szerepvállalásáról, de elmondta lapunknak azt is, mit gondol a szomszédban dúló háborúról. Interjúnk.
Az új adó állomáshangja, az egyik legszebben beszélő magyar rádiós, Novotny Zoltán lesz.
Knézy Jenő, Hajdú B. István és Csisztu Zsuzsa is a logó előtt ülve mondta a sporthíreket.
Nincs benne hiányérzet, továbbra is az atlétika közelében maradna, szeretne visszaadni abból, amit a sportágtól évtizedeken át kapott. Márton Anita súlylökőklasszisunkkal összegeztük fényes karrierjét.
Megtudtuk, Szöllősi olyannyira hivatalos személyiség, hogy végtelenül fontos utazásának költségeit a boldog magyar adófizetők állták volna.
A család kártérítési pert indít a gyilkos ellen.
Fricz Tamás szerint „az amerikai befolyás az Unióra nézve egy régi dolog. Így Donald Trumpot figyelembe kell vennie a brüsszeli elit tagjainak.”
