Miért nem baj az, hogy iszlamofób vagyok

„Ha megkérdezünk valakit, mit tud az iszlámról, az első három válaszában benne lesz, hogy „veszélyes”. Miért lenne ez probléma? Nem kell iszlámszakértőnek lenni ahhoz, hogy belássuk: a kereszténység nem kompatibilis az iszlámmal. Természetesen a bevándorláspárti liberálisok oldaláról csúnya dolognak tűnhet, ha valaki iszlamofób, de a helyzet az, hogy még evolúciós szempontból is lehet érveket sorolni mellette, hát még az általános hétköznapi szempontból!

Mi keresztények vagyunk. És ezt anélkül jelenthetjük ki, hogy számot kellene adnunk róla, hányadán állunk Istennel. Mert az, hogy keresztények vagyunk, azt jelenti, hogy vannak szabályaink, amik keretekbe rendezik az életünket. Tudjuk, hogy mit szabad és mi alól nem ad felmentést Isten. A hiten túl ez életforma. Az építés életformája, hogy a létezésem lehetőség arra, hogy valamit létrehozzak, ami akkor is értékes marad, amikor én már rég nem leszek. Élesen lehetek jelen, de kevésbé harciasan, könyörületesen, de nem mindent megengedően. Házasságra önkéntes beleegyezéssel léphetek, a véleményemet kinyilváníthatom és nem köveznek halálra érte.

Ezzel szemben helyezkedik el az iszlám. Egy olyan kultúra, ahol az erőszakot a vallás legitimálja. Az iszlám engedi a rombolást, más kultúrák leigázását, ha az Allah érdekében történik. És miért ne történne minden az ő érdekében. Allahra hivatkozva felmentést kap minden iszlamista a kegyetlenség, az emberi életek feláldozása alól.”