Mert akkor megértené, hogy a nemzetre való hivatkozás, akárcsak a piros-fehér-zöld trikolór lobogtatása vagy annak szüntelen hangoztatása, hogy Magyarország mekkora keresztény ország, sőt a keresztény civilizáció utolsó védőbástyája(!) – nem több, mint az össznépi átverés fényesen csillogó cukormáza. A cukormáz alól pedig azok számára, akik lassan kinyitják a szemüket, felsejlik a bűzlő valóság: az, hogy a családok védelme azt jelenti, hogy az országot ki lehet rabolni és tönkre lehet tenni az ő családjaikért, beleértve az oligarcháikat. S amíg ők a luxusjachton szürcsölgetik az ócska dobozos jegeskávét (ami pont annyira mogyorós, mint amennyire szar), addig a foglyul ejtett népet gyűlölettel akarják jóllakatni. Ezért hergelik éjjel és nappal, ahogy a csövön kifér, nehogy észrevegye, hogy a kórházakból sintértelepek lettek és az unokák külföldre menekültek, meg, hogy kegyelmet kapott K. Endre, no meg persze leépítették a demokráciát és tönkre tették a jogállamot (Ja, hogy nem ez a probléma?) A fékek és az ellensúlyok helyett maradt az urambátyámozás, a maffiaállam, meg a jobbágysorban-tartás, no meg Pintér Sándor és Polt Péter. Arról nem is beszélve, hogy naponta el kell mondani, hogy a harmadik világháború a küszöbön áll, és hogy a mindenféle sorosista és internacionalista, judeobolsevista hatalmak Magyarország vesztét akarják. No meg legfőképpen a bántalmazóét! Aki szent küldetésének tudatában szembe szállt az egész világgal.”