Párthatárok felett álló nemzetpolitika

„A szavazás lezárultával egy darabig úgy tűnt, a határon túliak által biztosított mandátum alapján dőlt el a Fidesz–KDNP újabb kétharmada, most viszont számos szakértő azt állítja, ez nem így van. Sőt egyes elemzők szerint a határon túliak szavazatai nyomán nem is született egyáltalán mandátum. Ön szerint mi a valós helyzet? 

Szerintem az egységes eredmény a határon túli magyarok szavazatával alakult ki. Én a bonyolult matematikai műveleteket – amelyek igazából nem is tudom, milyen célokat szolgálnak – feleslegesnek tartom. Azt látjuk, hogy 2 825 000 ember támogatta a jelenlegi kormánypártokat, és ebben komoly szavuk, súlyuk, befolyásuk és jelentőségük volt a határon túli magyaroknak, akik közül több mint 200 ezren támogatták a Fidesz–KDNP listáját. Ez a bizalom és ez a határok felett létrejött nemzeti egység rendkívül nagy mértékben erősíti a nemzetpolitikát és a kormány felhatalmazását.

Magyarországon egyetlen párt van, amely nyíltan ellenzi a külhoni magyarok választójogát. Ugyanakkor egyes felmérések szerint állítólag a lakosság jelentős része sem ért vele egyet. Ön szerint hogyan lehet eloszlatni az ezzel kapcsolatban létező esetleges ellenérzéseket?  

Egyértelművé kell tenni, hogy – és ebben az ellenzéki pártok közül a nem szélsőséges pártok is segíthetnek, miközben a Demokratikus Koalíciót (DK) én szélsőséges pártnak tekintem – valóban abból indultunk ki, a magyar nemzet egységes, vagy ahogy Szabó Dezső megfogalmazta: »minden magyar felelős minden magyarért«. És ha ez így van, akkor nem válhat kérdésessé az, hogy egy olyan országban, amelynek történelmi okokból adódóan ma is minden negyedik polgára a határon túl él, igenis biztosítani kell a határon túli magyaroknak is a nemzet sorskérdéseibe való beleszólást. Ez a józan ész és a racionális érvek mentén elfogadtatható mindenkivel. Szerintem ebbe az irányba is haladnak a folyamatok, ilyen értelemben még az ellenzéki pártok nem szélsőséges részét is dicséret és elismerés illeti, amiért ennek a nemzetpolitikának ők inkább részesei azáltal, hogy nem vitatják a határon túli magyarok választójogának helyességét. Ha ezen az úton haladunk, akkor nem a szélsőséges vélemények lesznek meghatározóak a magyar társadalomban, hanem az a nemzetpolitika, amelynek párthatárok felett kell állnia.

Egyes elemzők, politikusok fölvetették, hogy át kellene alakítani a külhoni szavazást, mégpedig úgy, hogy a külhoni magyarlakta vidékeken is egyéni választókerületeket alakítanak ki. Ez megvalósítható ön szerint?

Annak idején, amikor a választójogi törvényt elfogadtuk, én a frakció azon részéhez tartoztam, akik helyesnek tartották volna azt, ha – akár virtuális – határon túli magyar választókerületek jönnek létre. Azóta először is tudomásul vettem, hogy ez a vélemény a frakcióban kisebbségben maradt, és ezért a törvényben sem ez jelent meg, és általánosságban úgy gondolom, hogy egy választójogi rendszernek az előnyére válik, ha nem változtatjuk túl gyakran. Éppen ezért a változatlanságot nagyobb erénynek tartom. A választási eljárási törvényt pedig csak ott kell módosítani, ahol technikai egyszerűsítésekkel mind az anyaországban, mind a határon túl még hatékonyabbá tehető a választójog gyakorlása.”