Trumpnak Grönlandra fáj a foga – és meg is szerezheti

Amikor 2019-ben Donald Trump hirtelen bejelentette, hogy megvenné Dániától Grönlandot az Egyesült Államok számára, mindenki nevetett. Aztán addig ismételgette, hogy a lehervadt mosolyok után a dán miniszterelnöknek, Mette Frederiksennek kellett nyersen helyre tennie az elnököt, elmagyarázva, hogy a terület nem eladó. A humorérzéke akkor ment el mindenkinek végleg, amikor Trump a válasz miatt lemondta éppen esedékes dániai útját. A viszony ezek után stílusosan fagyos maradt, azóta azonban senki nem kiált azonnal trollkodást, ha Trump posztol valamit a közösségi oldalakon az Egyesült Államok területének kiterjesztésével kapcsolatban. 

Márpedig elnökké választása után ismét elszabadult a pokol. Háromszor is. Trump legendásan semmibe veszi a kanadai miniszterelnököt, így még azt a kegyetlenséget is megengedte magának, hogy egyenesen Justin Trudeau jelenlétében kezdte el poén(?)hadjáratát Kanada annektálásával kapcsolatban, de belengette a Panama-csatorna visszavételét is, bónuszként pedig újra bejelentkezett Grönlandért a dánoknál, akik már egy cseppet sem mosolyogtak a hír hallatán. Sőt: bár a dán kormány szerint az intézkedésnek nincs köze Trump mondataihoz, pár nappal később bejelentette a Grönland védelmét célzó kiadások drasztikus emelését.  

A grönlandi miniszterelnök, Múte Egede érthető módon sokkal idegesebben reagált Trump szavaira: újévi beszédében egy olyan népszavazás tervét vázolta fel, amelynek eredményessége esetén Grönland független állammá válhat. A vezető szerint a Dániával kialakított kapcsolat egyáltalán nem teremtette meg a teljes egyenlőséget (beszédében konkrétan a „gyarmati korszak béklyóit” emlegette), ezért immár a teljes elszakadást és a függetlenedést jelölte meg célként. Utalt arra is, hogy a népszavazást az áprilisban tartandó parlamenti választásokkal együtt már le is lehetne bonyolítani, vagyis Grönland a lehető leghamarabb ki akar mászni abból a csapdahelyzetből, ahol bármilyen módon alku tárgyát képezheti. 

Grönland körül meglehetősen bonyolult jogi környezet alakult ki, és éppen ez az, ami miatt Trump megkockáztatja a párját ritkító ajánlatot. A sziget 1953 óta gyarmatból Dánia szerves részévé vált, majd 1979-ben széles körű autonómiát kapott, külön parlamenttel, önálló kormánnyal. Ami jelen esetben kiemelten fontos: a szigetnek nincs önálló hadereje, így a védelmét elméletileg Dánia biztosítja. Gyakorlatilag valaki teljesen más.  

Védelem és ellenszolgáltatás 

Trump ötlete Grönland megvásárlására cseppet sem valóságtól elrugaszkodott. Ugyanezzel a trükkel 1946-ban már Truman elnök is próbálkozott (100 millió dollárt kínált érte, ami a mai árfolyamon mintegy másfél milliárdnak felel meg), ám hasonló elutasításba ütközött, mint a leendő elnök az első ciklusa idején.  

Ám van valami, amit Trump aduászként használhat: ez pedig az 1951-ben Dánia és az Egyesült Államok között megkötött védelmi megállapodás. (Amerikai csapatok 1941 óta állomásoznak Grönlandon, akkor a németek által villámgyorsan elfoglalt ország tehetetlensége miatt Washington így akadályozta meg, hogy Hitler túl közel kerüljön az Egyesült Államok határaihoz.) Ez a paktum szó szerint jogi alapot ad arra, hogy az USA gyakorlatilag ellenőrzése alatt tartsa a szigetet, és bizonyos fenyegetettségi esetekben akár az irányítását is a hatáskörébe vonja. Mindez a hidegháború forró éveiben logikusnak és működőképesnek tűnt – csakhogy 2025-ben az új elnök pontosan ugyanazzal indokolja az ötletét, mint elődei: az észak-atlanti biztonsággal és Oroszország (új szereplőként Kína) esetleges térhódításával.  

Ha Trump a jól bevált nemzetbiztonsági kártyát húzza elő, komoly eséllyel kezdhet bele az amerikai érdekek érvényesítésébe Grönlandon. Az 1951-es megállapodás minden alapot megad neki erre. A dokumentum lehetővé teszi az Egyesült Államoknak „védelmi zónák” létrehozását a szigeten (annak nagyságát és struktúráját Washington határozza meg), ahol bázisokat építhet és üzemeltethet. Így jött létre annak idején a Thule, újabb nevén a Pituffik légibázis, amely az amerikai katonai képességek legfontosabb pillére az északi sarkkörnél. Az amerikai vezetés ráadásul az irányítást is magának tudhatja, a dánok ezeken és az ezekkel összefüggésben álló területeken maximum tanácsadói szerepet tölthetnek be.  

A csavar a történetben, hogy az amerikai tevékenységnek nem kell kizárólag a védelmi zónákban koncentrálódnia: a megállapodás mozgási szabadságot is biztosít a haderő számára, vagyis az Egyesült Államok ugyanúgy használhatja és használja is a szomszédos területeket (igaz ez a tengeri és légi útvonalakra is), mintha a kijelölt védelmi terület része lenne. Teheti ezt már csak azért is, mert szabadon fektethet be a helyi infrastruktúrába, hogy katonai használatra alkalmassá tegye a területet. Ez utóbbi kiskaput felhasználva eddig is a kettős felhasználású befektetéseket részesítette előnyben, vagyis amit építenek, az katonai és polgári célokra egyaránt használható. 

És ott vannak a kritikus ásványok… 

Bár a védelmi megállapodás annak idején a hidegháborús fenyegetettség miatt jött létre, napjainknak Grönlandnak sokkal nagyobb a stratégiai súlya. A felmelegedő sarkvidék új tengeri kereskedelmi útvonalakat nyit meg, nem beszélve a sarkkörön található, idáig teljesen kiaknázatlan nyersanyaglelőhelyekről, amelyekért öldöklő bányászati és kereskedelmi küzdelem kezdődhet az elkövetkezendő években. Oroszország és Kína máris igyekszik kiaknázni a klímaváltozás okozta lehetőségeket, ez pedig ismét csak Trump malmára hajtja a vizet, amikor biztonsági aggályokra hivatkozik a sziget kapcsán.  

És persze ott vannak azok a kritikus ásványi lelőhelyek, amelyeket nem nagyon bolygattak idáig. Miután a nyersanyagok utáni hajsza Trump (és elődje, Joe Biden) értelmezésében Kína térnyerése miatt szintén nemzetbiztonsági kategória, a szigeten található ritkaföldfémek megszerzése elméletileg nem gazdasági, hanem védelmi koncepciós kérdéssé vált – ott pedig az Egyesült Államoknak tulajdonképpen nagyobb jogai vannak, mint Dániának vagy Grönlandnak. A legfrissebb jelentések szerint a szigeten óriási és kiaknázatlan készletek találhatók az olyan, a zöldátálláshoz nélkülözhetetlen, ráadásul a világpiacon kínai egyeduralom alatt álló anyagokból, mint a grafit, a nióbium, a molibdén, a tantál és a titán. A bányászat ugyanakkor eddig mindössze néhány apróbb területen összpontosult, a kitermelés pedig igen szerénynek volt nevezhető. Ezen tudna változtatni Washington, ha egyetlen elsöprő érvvel nemzetbiztonsági projekttá nyilvánítaná a kitermelést és a kritikus nyersanyagok felhasználását. Amennyiben indoklásában megfogalmazza, hogy ez természetes velejárója a sziget védelmének és a fennálló védelmi megállapodásnak, mind Grönland, mind Dánia kutyaszorítóba kerül. 

Gyors lépésekkel előre 

Hogy Trump Grönlandra vonatkozó vételi ajánlata a közeljövőben milyen formában bukkan fel újra, egyelőre nem tudni. Hogy újra megteszi, az gyakorlatilag borítékolható. Addig is azonban az elnök számtalan tervet készíthet arról, miként terjesztheti ki az amerikai fennhatóságot a jelenleginél sokkal erősebb mértékben a sziget fölé. A legegyszerűbb módja ennek természetesen az lenne, ha a védelmi megállapodást a két fél újratárgyalná, az új verzió pedig még több jogot biztosítana Washingtonnak, mint amit eddig kapott. Bár első pillantásra ez a lehetőség a jelenlegi fagyos viszonyt figyelembe véve kizárható, valójában Grönland és Dánia elemi érdeke, hogy olyan védelme legyen a szigetnek, amit sem ők, sem az Európai Unió nem tud biztosítani – ellentétben az amerikai hadsereggel.  

Trump ráadásul két legyet ütne egy csapásra: miközben az európai mainstream folyamatosan azzal vádolja az elnököt, hogy védelmi szempontból és vezető NATO-tagként magára fogja hagyni Európát, éppen most tesz ajánlatot az északi területek stratégiailag egyik legfontosabb részének megerősítésére és valószínűsíthetően brutális méretű felfegyverzésére. (Az, hogy az alku részeként magát a szigetet akarja megszerezni az Egyesült Államok számára, morálisan erősen megkérdőjelezhető, de a földrajzi viszonyokon semmit nem változtat.) Nehéz lesz mit mondani arra, amikor Trump a gyakorlatban cáfolja az európai vádakat, amelyekkel ellentétben növelni készül a katonai jelenlétet Grönlandon. 

Ezzel párhuzamosan az elnöknek minden jogi alapja adott ahhoz, hogy elkezdje felgyorsítani a gazdasági befektetéseket Grönlandon, különösen úgy, hogy a bányászati beruházásokat is a nemzetbiztonság köntösébe csavarja. Nagyon csúnya kifejezéssel ezt akár gyarmatosításnak is nevezhetnénk, ha védelmi szempontból nem lenne mindkét fél számára gyümölcsöző a kapcsolat. Az Egyesült Államok eddigi jelenléte és a megállapodás jogi alapjai azonban így is akkora mozgásteret biztosítanak Trump számára, ami jóval meghaladja egy partnerországi viszony kereteit. Egyetlen dolgot nem tehet: nem rúghatja fel és terjesztheti ki egyoldalúan a szerződésben megállapított kereteket. A jelenlegi szabályok lehetővé teszik az amerikai érdekek fokozott kiterjesztését, de tiltják, hogy Washington egyoldalúan gyakoroljon hatalmat Grönland felett. Hogy ez megváltozzon, ahhoz le kell ülni Dánia és Grönland vezetőivel, és meg kell győzni őket arról, hogy vagy hagyják a kölcsönös biztonsági érdekek soha nem látott mértékű kiterjesztését, vagy – mint kiindulópont – állapítsanak meg egy összeget, és adják el a szigetet az Egyesült Államoknak. Mint láthattuk, egyik megoldás sem ördögtől való gondolat. Ha pedig ingatlanról van szó, Trump még mindig mestere a szakmának.  

*** 

Kapcsolódó:

Fotó: MTI/AP/Alex Brandon

További cikkeinket, elemzéseinket megtalálják a makronom.hu oldalon.