Három évig tartott a mesterségesen összetákolt, egyetérteni semmiben nem tudó kormánykoalíció agóniája Németországban. Scholz kancellár az idén még bevet néhány trükköt, márciusban azonban jön az előre hozott választás.
A szerző a Makronóm újságírója.
Ahogy azt néhány nappal ezelőtt megjósoltuk, a szabaddemokrata Christian Lindner pénzügyminiszter a sír széléről egy jól irányzott rúgással valóban a gödörbe lökte a német kormánykoalíciót. A tárcavezető mindössze néhány nappal a jövő évi költségvetés elfogadása előtt gyakorlatilag ultimátumszerű javaslatokat adott át partnereinek, a Zöldek gazdasági miniszterének, Robert Habecknek és a szociáldemokrata Scholz kancellárnak. A dokumentumban olyan, az eddigi gazdaságpolitikát alapjaiban megkérdőjelező, és azzal gyökeresen szakítani kívánó javaslatok voltak, mint az adócsökkentés, a klímapolitika és az arra fordított összegek radikális átstrukturálása, valamint a gazdasági szabályozási rendszer teljes megreformálása. Mint írtuk: „amennyiben koalíciós partnerei visszautasítanák (és biztosan vissza fogják utasítani) a kemény javaslatokat, Lindner előtt két lehetőség marad: vagy fejet hajt Scholzék előtt, és pénzügyminiszterként aláír egy olyan költségvetést, amely szerinte a pokolba vezető út leggyorsabb járműve lesz, vagy kilépteti a szabaddemokratákat a kormánykoalícióból, ezzel megbuktatva a kormányt, lehetőséget adva a márciusi előre hozott választásokra”.
Lényegében pontosan ez történt november 6-án a koalíciós egyeztetésen, azzal a különbséggel, hogy Scholz nem várta meg Lindner kilépését, inkább azonnali hatállyal kirúgta pénzügyminiszterét. „A szükséges kompromisszumokat túl gyakran lehetetlenítették el a nyilvánosan rendezett viták és hangos ideológiai követelések. Lindner miniszter túl gyakran blokkolta a számára nem tetsző törvénytervezeteket. Túl gyakran alkalmazott kicsinyes pártpolitikai taktikákat. Túl gyakran tette próbára a bizalmam. Az ilyen egoizmus elfogadhatatlan” – háborgott Scholz a döntés után, Lindner pedig nem maradt adós a válasszal. Mint mondta: Olaf Scholz már régen inkább a koalíció tönkretételében érdekelt, nem pedig a mindenki számára elfogadható megállapodások kidolgozásában, ezzel pedig a teljes bizonytalanságba vezeti Németországot.
Ezt is ajánljuk a témában
Christian Lindner a költségvetés elfogadása előtt pár nappal ultimátumszerű dokumentumot küldött koalíciós partnereinek, teljes gazdasági fordulatot követelve. A követeléseit valószínűleg nem fogják teljesíteni, ami viszont a kormány összeomlásához vezethet.
Ami azt illeti, a szerdára összehívott kormánykoalíciós egyeztetés már csak színjáték volt: mindhárom fél tudta, hogy az lesz az utolsó találkozójuk. Lindner egy pillanatig sem hitte, hogy az általa küldött javaslatcsomaggal Scholz és Habeck érdemben foglalkozni fog. Helyette a kancellár trükkösen, és utólag kompromisszumos javaslatként beállított ultimátumot intézett a pénzügyminiszterhez. Olyan ötleteket sorolt Lindnernek, amelyek mögött egyetlen feltétel állt: az alkotmányba foglalt adósságfék feloldása, vagyis a hitelfelvétel. Ez éppen az a határ volt, amelyet Lindner soha nem volt hajlandó átlépni.
Fiskális politikájának alappillére volt, hogy egyetlen egy esetben sem volt hajlandó olyan javaslatokról tárgyalni, amelyek az állam eladósodásához vezettek volna.
Vagyis Scholz kompromisszumos javaslata éppen az ellenkezője volt annak, amit Lindner kért. A következmény törvényszerű volt: a pénzügyminiszter határozott nemet mondott, Scholz pedig abban a pillanatban kirúgta őt.
A történteknek az adósságfék szempontjából nagyon is valós következményei lehetnek: a német alkotmány értelmében a hitelfelvételi tilalmat csak abban az esetben lehet felfüggeszteni, ha a kormány rendkívüli vészhelyzetre hivatkozik, és annak jogosultságát be is tudja bizonyítani. Ez a Covid-járvány idején történt meg utoljára, azóta Scholz és Habeck (kikerülve az alkotmányt) különböző költségvetésen kívüli alapokat hoztak létre, így véve fel gigahiteleket például az energiaválság kezelésére vagy a német hadsereg fejlesztésére. Az alkotmánybíróság tavaly erősen rácsapott a kormány kezére, megtiltva a további trükközést, így semmi más megoldás nem maradt, mint a Lindner által határozottan ellenzett adósságfék feloldása vészhelyzetre hivatkozva.
A vészhelyzet pedig nem lesz más, mint az ukrajnai háború. Ezzel Scholz már próbálkozott, de akkor mind az alkotmánybíróság, mind Lindner figyelmeztette: nehéz lesz megmagyarázni, hogy a Németországtól távol zajló konfliktus miféle vészhelyzetet okoz. A kancellár most újra ennek fog nekifutni, segítségül hívva szintén alkotmányban rögzített kiterjesztett hatalmi jogkörét: amennyiben sikerül a vészhelyzetet legalizálni, megnyílik az út Lindner legnagyobb ellensége, az óriáshitel felvétele előtt. Lefordítva: a német nyugdíjasok annak köszönhetik majd pénzügyi ellátásuk magas szinten tartását, hogy Ukrajnában háború van.
Ezt is ajánljuk a témában
A német kormány bűvésztrükkjeitől Rodolfo is elszégyellné magát. Kohán Mátyás írása.
A kormány most kisebbségi hatalomgyakorlóként döcög tovább egészen január 15-ig, amikorra Scholz bizalmi szavazást kért a parlamentben.
A szavazás ebben az esetben nem egy újabb túlélési próbálkozás, hanem a kormány határozott kísérlete önmaga megbuktatására.
A német alkotmány szerint a kancellár ugyanis nem oszlathatja fel a parlamentet és nem írhat ki előre hozott választásokat, erre csak a köztársaság elnöke tehet javaslatot, így Scholznak abszurd módon mindenekelőtt az a kötelessége, hogy megbuktassa kormányát – ez pedig csak egy bizalmatlansági szavazás útján érhető el. Másfelől: a költségvetés elfogadásának időszakában a kancellárnak ezáltal még éppen marad annyi ideje, hogy megpróbálja az adósságféket feloldani, átnyomja a szociális kiadások emeléséről és az ipari támogatásokról szóló javaslatait.
Az még nem látható tisztán, hogy a csonka kormány a maradék időben a szabaddemokrata miniszter kirúgása után miként tud és fog együttműködni annak pártjával, vagyis képes-e bármiféle többséget biztosítani magának a Bundestagban. Azt ugyanis csak az FDP vagy az előre hozott választások favoritjának számító CDU szavazataival tudja elérni. Feltételezhető, hogy a folyamat felgyorsítása érdekében mindkettővel egyezkedni próbál majd. Ezt támasztotta alá az is, hogy kormányának többi szabaddemokrata tagja alól nem rántotta ki a széket.
Azok azonban nem kértek a kegyelemből: önként távoztak, így a Scholz-kabinet egyszerre négy miniszterét vesztette el.
Ami pedig a parlamenti többséget illeti: várható, hogy a szabaddemokraták a továbbiakban nem működnek együtt a kormánnyal a Bundestagban sem. Ez 91 támogató szavazat kiesését jelenti. Miután a Scholz-féle szociáldemokratáknak 207, a Zöldeknek pedig 117 szavazata van (összesen 324), messze kerültek az FDP nélkül a többséget eddig garantáló 367-es határtól.
Az előre hozott választásokra márciusban kerül sor, és hogy addig mennyire lesz béna kacsa a jelenlegi csonka kormány, az néhány napon belül kiderül. A kampány mindenesetre azonnal beindult. Míg Lindner pártja a parlamenti bejutásért fog küszködni (jelenleg küszöb alatt, 4 százalékos támogatottságon áll), Scholz máris bejelentette, hogy újra elindul a kancellári posztért. Ilyen előzmények után legalább az önbizalom megmaradt.
***
Fotó: Olaf Scholz 2024. november 6-án, miután menesztette Lindner pénzügyminisztert
MTI/AP/Markus Schreiber
Kapcsolódó:
További cikkeinket, elemzéseinket megtalálják a makronom.hu oldalon.
Nem aratott osztatlan sikert Torsten Albig véleménye.
Félmillió munkahely és százmilliárdok forognak kockán, ilyenkor már nem számítanak a magasztos elvek és a politikai lózungok.
Az AfD arra figyelmeztet: komoly baj lehet belőle, ha nem sikerül megegyezni a szociális juttatások szigorításáról.
Berlinben tavaly 2197 zsidóellenes incidenst regisztráltak.
Szkeptikusak Brüsszelben a német kancellár Ukrajnára vonatkozó tervei kapcsán.
A párt ezzel ismét közelebb került az önálló kormányalakítás esélyéhez.
Finoman szólva is meghökkentő jelenetek zajlottak le az Országgyűlésben.
Tovább folytatódik a kormányzati átvilágítás-sorozat.
