Két út áll a világ legdinamikusabban fejlődő gazdasági tömbje előtt: vagy marad az eredeti elképzelésnél, és a jelenlegi globális intézményrendszer bővítéseként értelmezi magát, vagy nekiront annak a világrend gyors megváltoztatása érdekében. A soros elnök éppen Oroszország. Bonyolult csúcstalálkozó várható.
A szerző a Makronóm újságírója.
Oroszország ad otthont a világ leggyorsabban formálódó és izmosodó, elsősorban gazdasági érdekek mentén szerveződő tömbjének, a BRICS csúcstalálkozójának október 22–24 között. Bár a tagok közül (Brazília, Oroszország, India, Kína, Dél-Afrika, illetve év eleje óta Egyiptom, Etiópia, Irán és az Egyesült Arab Emírségek) több erős állam is határozottan kijelentette, hogy a BRICS nem Nyugat-ellenes és nem oroszbarát, a körülmények az ukrajnai háború óta jelentősen befolyásolhatták ezen alaptétel igazságtartalmát. Az Egyesült Államok és Európa proxyháborúja Ukrajnában, Oroszország teljes nyugati elszigetelése, az USA és Kína közötti hidegháborús időkre emlékeztetni kezdő viszony, Lula brazil elnök egyértelmű állásfoglalása az USA globális hegemóniájával szemben, a dedollarizációs szándékok és az egymás közötti kereskedelmi megállapodások mind arra mutatnak, hogy a BRICS a globális Nyugattal szembeni gazdasági és geopolitikai választás lehetőségét kínálja tálcán a csatlakozni vágyóknak.
A BRICS előszobájában immár több tucat ország várakozik: közöttük a geopolitikai szerepe miatt felbecsülhetetlen értékű Törökország és Azerbajdzsán, Thaiföld és Mexikó, valamint Indonézia, a világ legnagyobb muszlim országa is.
Az öttagú BRICS önmagában hatalmas erőt képviselt, a BRICS+ azonban már valóban a globális befolyás csúcskategóriás ragadozója lesz. A kimondva vagy kimondatlanul a G7 ellenében létrehozott csoport már most magasan „ellenfele” fölé tornyosul: a világ népességének közel 46 százalékát tömöríti, szemben a G7 8,8 százalékával. Ami pedig a gazdasági súlyt illeti: a BRICS+ a globális GDP 35 százalékáért felel, így ebben is maga mögé utasította a nyugati tömböt, annak 30 százalékával együtt.
Az Emírségek és Irán csatlakozásával ráadásul (kiegészítve az olajnagyhatalom Oroszországot és Brazíliát) a csoport immár a globális kőolaj-kitermelés és -export 40 százalékáért felel – és még meg sem említettük Szaúd-Arábiát, amely meghívást kapott, de egyelőre várakozó álláspontra helyezkedett.
Ezt is ajánljuk a témában
Törökország 2005 óta tárgyal az uniós csatlakozásról. Erdoğan most úgy döntött, nem vár tovább: kihasználja a világrend várható átalakulását, és inkább a globális dél felé tekint. BRICS-tagsága alaposan felbolygatja majd az amúgy is villámgyorsan változó geopolitikai viszonyokat.
A csúcsra készülő Vlagyimir Putyin nem finomkodott, amikor a közelgő találkozó céljait és a BRICS jelenlegi állapotát értékelte. Mint mondta, a világgazdaság növekedésének oroszlánrészét a csoport tartja majd a markában az elkövetkezendő években, egyrészt a méretének, másrészt annak köszönhetően, hogy a nyugati országokhoz képest sokkal gyorsabban növekszik a gazdasága.
Az orosz elnöknek ebben teljesen igaza van, sem a statisztikák, sem az elemzők nem szállnak vitába vele. Amikor azonban arról beszél, hogy a BRICS gazdasági növekedése okán lényegében gazdasági szuverenitásra törekszik, meglehetősen ingoványos talajra téved: a globális blokkosodást valóban Washington gazdasági és kereskedelmi intézkedései okozhatják, ám míg a Nyugattól való teljes függetlenedés gondolata Putyinnak jelenleg stratégiai érdeke, ez egyáltalán nem találkozik a BRICS többi tagjának, például Kínának, Indiának vagy Brazíliának az elképzeléseivel.
Oroszország mint házigazda és soros elnök kedve szerint alakíthatja a csúcstalálkozó napirendjét, ennek megfelelően várható, hogy a fő témákat (bővítés és dedollarizációs törekvések) folyamatosan átszövi majd a Nyugat-ellenes politikai narratíva – néhány, asztalnál ülő vezető nem kis bosszúságára.
Tény, hogy a BRICS mára valóban olyan erős tömbbé kovácsolódott, amely képes elindítani a világot az unipoláris rendből a multipoláris felé. A Nyugat gazdasági befolyásának a csökkenése miatt erre soha nem is volt nagyobb lehetősége.
A BRICS mind a feltörekvő gazdaságok, mind a globális dél kisebb, pragmatikus gazdaságpolitikát folytató országai számára soha vissza nem térő lehetőséget jelent. A sokszínűség azonban törvényszerűen ellentétekhez is vezethet – ékes példája ennek az Európai Unió, amely egységes kül- és kereskedelmi politikát próbál brüsszeli nyomásra magára erőltetni, amely aztán rendre kudarcba fullad. A BRICS-tagok politikai rendszere, elsődleges gazdasági céljai teljesen eltérők (erre mondta azt egy amerikai elemző, hogy ha Washington a globális déllel szeretne beszélni, akkor minden országgal külön-külön kell leülnie tárgyalni), sőt még a csoporton belüli államoknak is vannak egymással konfliktusai.
Putyinnak abban is igaza van, hogy a mostani BRICS-csúcs rávilágít a nyugati tévedésre: Oroszországot egyáltalán nem sikerült elszigetelni, a világ pedig nem egyenlő a Nyugattal. Ennél fogósabb problémát fog okozni, hogy az orosz elnök a BRICS-csoportot immár teljesen nyíltan egy Nyugat-ellenes szövetséggé próbálja formálni – ez a kísérlete azonban falakba fog ütközni. Bár Kína, ha arra kerül a sor, minden bizonnyal vezető szerepet töltene be egy ilyen jellegű szövetségben, Brazília és India változatlanul ragaszkodik a csoport eredeti céljához: nem megdönteni, hanem megreformálni akarják a jelenlegi világrendet, kezdve a globális intézményrendszerrel. Vagyis míg a BRICS egyes tagjai átvenni szeretnék a hatalmat, addig mások a globális világrend demokratizálódását tűzték ki célul.
Az egység megteremtése eddig is kihívást jelentett, a BRICS+-nál ez hatványozottan igaz lesz. A csoport a felszín alatt ugyanolyan megosztottsággal küzd, mint nyugati társai – Putyin élesen Nyugat-ellenes narratívája tehát úgy telepedik majd a csúcstalálkozóra, hogy a látszólagos egyetértés ellenére is erősítheti a feszültséget. A szándékok párhuzamos síkon haladnak előre, és nem feltétlenül fognak találkozni a végtelenben.
Ezt is ajánljuk a témában
Amerika gondosan építgette az ASEAN-szövetséget, de a tagországokat mostanra jobban érdekli a BRICS. Ezt csak erősíti a Washingtontól való függetlenség és a finanszírozáshoz való hozzáférés lehetősége. Szergej Lavrov orosz külügyminiszter azonban jelezte, hogy lassítani a bővítést.
A mostani csúcstalálkozó talán legkiemeltebb témája a dollár globális hegemón szerepének és megkerülhetetlenségének eltörlési kísérlete lesz. Az ukrajnai háború kapcsán foganatosított pénzügyi szankciók és a zárolt orosz vagyon kamatainak példa nélküli nyugati einstandja felerősítette a nem nyugati világ elégedetlenségét a dolláralapon álló nemzetközi rendszerrel szemben. A dedollarizációs törekvések máris látszanak a nemzetközi tranzakciók és az országok külföldön tartott vagyonának átstrukturálásában. Kína és Oroszország nagy erőkkel dolgozik azon, hogy a globális pénzpiacon egy dollártól független rendszer is életképes lehessen. Peking – okulva az orosz jegybanki vagyon zárolt összegének nyugati felhasználásából – máris elkezdte kimenekíteni a pénzét a nyugati országokból: csak az első negyedévben 53,3 milliárd dollárt hívott vissza az Egyesült Államokban befektetett kötvényeiből, míg az orosz szankcionált és eddig példa nélküli módon megbolygatott vagyon legfőbb „őrzőjében”, Belgiumban 22 milliárd dollárnyi kötvényt értékesített. Ezzel párhuzamosan csúcsra pörgette az aranyfelhalmozást mint az értékőrzés dollártalanított formájának legegyszerűbb és leghatásosabb módját: aranytartalékai az említett időszakban 2265 tonnára nőttek.
Az orosz–kínai kereskedelmi kapcsolatok a szankciók miatt nemcsak ugrásszerűen megnőttek az elmúlt két és fél évben, tavaly meghaladva immár a 227 milliárd dollárt, de dollár helyett 90 százalékban már jüanban és rubelben folyt az elszámolás is. Putyin szívesen emlegeti ezt a tényt, egyszerre hangsúlyozva a nyugati pénzügyi szankciók hiábavalóságát és példát mutatva a globális délnek: van élet az amerikai valután túl, csak el kell kezdeni. Felmerül persze a kérdés, hogy miért nem hoz létre a BRICS saját, egységes valutát. Az orosz ötlet szerint egyelőre többre mennek egy blokkláncalapú fizetési rendszerrel, amely a tagállamok pénzügyi manővereit tudná összekapcsolni egy központi bankon keresztül. Ez pedig nem más, mint az Új Fejlesztési Bank (NDB): a 2015-ben alapított pénzintézet a világ első olyan fejlesztési bankja, amelyet a feltörekvő országok közösen hoztak létre, de ami ennél is fontosabb:
szemben a Világbankkal, amelyben az Egyesült Államoknak megfellebbezhetetlen részvényi többsége és vétójoga van, az NDB-ben minden ország egyenrangú részvényes, egyenrangú szavazati joggal.
Hogy egy valamilyen formában megvalósuló BRICS-valuta mennyire és milyen gyorsan zavarná meg a dolláralapú nemzetközi pénzügyi rendszert, arról megoszlanak a vélemények. Egyelőre nem úgy tűnik, hogy a BRICS karnyújtásnyira lenne a megoldástól, ám ha mégis sikerül egy közös valután alapuló pénzügyi és kereskedelmi rendszert kidolgoznia, az valóban a dollár hegemóniájának vészes meggyengüléséhez vezethet a világpiacon – ráadásul mintaként szolgálna a globális dél országai felé, amely felgyorsítaná a folyamatot.
Ezt is ajánljuk a témában
Bővítés, biztonsági együttműködés és dedollarizáció – ezek a témák fogják uralni a Nyugaton kívüli hatalmakat összefogó BRICS-együttműködés 2024-es évét.
Több elemző és politikus már 15 évvel ezelőtt, a csoport megalakulásakor úgy vélte, hogy egy ennyire heterogén politikai és gazdasági összetételű szervezet törvényszerűen hamar fog feloszlani. Ám a BRICS kiállta az idők próbáját. Sőt. Az ukrajnai háború és Washington (illetve immár Brüsszel) Kína elleni kereskedelmi harcának kezdete óta soha nem látott érdeklődés övezi a működését.
A fejlődő gazdaságok alternatívát látnak benne a Nyugat máig izompolitikára épülő, leggyakrabban még mindig klasszikus gyarmatosító módszerekkel operáló, demokráciaexporttal megfűszerezett gazdasági partnerségi ajánlataira. A pragmatikus alapokon gondolkodó globális dél elé olyan lehetőség került a BRICS formájában, ami gyakorlatilag mindenben találkozik az elképzeléseivel: úgy bújhat be egy hatalmas védőernyő alá, hogy közben továbbra is kapcsolatban maradhat a külvilággal. Mindeközben Washington és csatolt részei nem akarták tudomásul venni, hogy stratégiai hibát követnek el a globális dél megközelítésében, és változatlanul a hagyományos, szankciós és hatalmi megközelítést választották. Az eredmény keservesen kijózanító lehet számukra. Amennyiben a BRICS felgyorsítja a saját bővítési folyamatát, és a közeljövőben Törökország, Azerbajdzsán, Szaúd-Arábia és Indonézia kaliberű államok csatlakoznak hozzá, a hegemón világrend gyorsabban omolhat össze, mint azt bárki várná.
Ha és amennyiben. Mert a BRICS csak addig működik megbízhatóan és biztonságosan, ameddig kitart eredeti célkitűzései mellett, és ragaszkodik ahhoz, hogy alternatívát, nem pedig ellenségképet kínál. Putyin a mostani csúcstalálkozón mindent megtesz majd, hogy a BRICS határozottan és agresszíven Nyugat-ellenes fordulatot hajtson végre. Az elképzelései sok helyen fognak találkozni Kínáéval és Iránéval, ám az erős országok közül bizonyosan szembemennek India és Brazília jövőképével. A BRICS akkor lehet a legerősebb, ha nem kezd el kapkodni, hanem az eddigi tempójában rogyasztja meg Washington hatalmát: ehhez minden eszköze meg is van egy olyan világban, ahol a kereskedelmi és az új technológiák okozta függőséget egyre inkább a globális dél országai jelentik. Másfelől: ha a Nyugat továbbra is ragaszkodik az átpolitizált, a kereskedelmet fegyverként használó blokkosodási filozófiájához, a BRICS-nek éveken belül lehetőségében áll majd egy sokkal agresszívebb megközelítést alkalmazni céljai elérése érdekében.
Mindkét fél komoly kihívásokkal néz tehát szembe. Az oroszországi csúcs legnagyobb kérdése az lesz, hogy a BRICS a kivárás taktikáját alkalmazza-e, vagy a gázra lép az elkövetkezendő egy évben. A jelenleg még uralkodó unipoláris világrend a végéhez közeledik. A szervezetnek fő szerepe lesz abban, hogy az átmenet a multipolaritásba káoszos vagy kiegyensúlyozott lesz. Utóbbinak azonban előfeltétele a Nyugat aktuális viszonyulása a BRICS-hez. Oroszország elnöksége és retorikája bizonyosan nem fogja hűteni a kedélyeket – Washington higgadtságára és Kína bölcsességére talán most lenne a legnagyobb szükség.
***
Fotó: MTI/AP pool/Alekszandr Zemljanyicsenko
További cikkeinket, elemzéseinket megtalálják a makronom.hu oldalon.
Konkrét javaslattal állt elő az ukrán elnök.
Aggódik a georgiai miniszterelnök.
Meghúzta a vörös vonalat Oroszország.
Két országot nevezett meg az ukrán elnök.
Egyre kevésbé titkolják, mi a szándékuk.
A felelőtlen ígérgetés hatalmas kárt okoz az ukrán népnek, ezeket az USA nem tudja/akarja betartani.
A magyar miniszterelnök a közösségi médián keresztül üzente meg a skandináv ország népének, hogy nyugtalankodik, miután szerinte a gyenge kormányzás és a hagyományos értékek feladása miatt barbárság gyökeresedett meg az országban.
Ukrajna a 120 milliárd dollárosra becsült 2026-os hadikiadásainak csak a felét képes állni, a többit nyugati partnerektől várja.
