A fejlett félvezetőkre a Fehér Ház példásan kemény exporttilalmat rendelt el Kína felé. Ezzel a világ legnagyobb piacától fosztja meg az amerikai gyártókat. Kiskapuk azonban mindig lesznek, az üzlet pedig – akarva vagy akaratlanul – megy tovább.
A szerző a Makronóm újságírója.
Joe Biden csúcsra járatott protekcionista kereskedelempolitikája májusban pörgött maximumra, amikor brutális extravámokat vetett ki a Kínából érkező kritikus ásványi anyagokra, az elektromos járművekre – és természetesen a félvezetőkre. Ami az utóbbit illeti, a chipháború régóta tombol a két ország között, bár kissé egyoldalúan – míg Peking a kiegyensúlyozott és win-win kereskedelmi elveket hangsúlyozza, Washington ott tesz keresztbe, ahol csak tud.
A Fehér Ház rettegésének az alapját a mesterséges intelligenciát irányító és fejlesztő félvezetők jelentik, amelyek innovációjában és gyártásában az amerikai vállalatok (élükön az immár koronás királlyal, az Nvidiával) egyelőre előrébb járnak kínai vetélytársaiknál.
Az Egyesült Államok attól fél, hogy csúcstechnológiás termékei importjával Kína a mesterséges intelligenciát hadászati célokra, háborús stratégiai döntésekhez és akár a nukleáris fegyverek gyors ütemű fejlesztésére használja.
A Kína-fóbia egyre nagyobb méreteket öltött, míg végül 2022-ben az USA soha nem látott méretű exportkorlátozást vezetett be, amelyet azóta is aktualizál. Washington megtiltotta a legfejlettebb MI-chipek és az előállításukhoz szükséges eszközök eladását a távol-keleti országnak, ezzel egyidejűleg elkezdte bővíteni azt a feketelistát, amelyen az általa nemzetbiztonsági fenyegetésként azonosított kínai vállalatok szerepelnek. Nem mondhatni, hogy a lépés nem hátráltatta a kínai félvezetőipart: az MI fejlesztése érezhetően lelassult, de rövid pihenés után össze is kapta magát, felpörgetve a kutatás-fejlesztést és a gyártást. Az amerikai chipekre azonban így is szükség van, ezért a kínai vállalatok a globális kereskedelmet kihasználva találták meg azokat a kiskapukat, amelyeken át a tiltólistán szereplő chipek ugyanúgy bejuthattak az országba, mint eddig. Ebben a mutatványban az amerikai cégek – tudatosan vagy teljesen ártatlanul – ugyanúgy részt vesznek, mint harmadik országok vállalatai.
A lényeg, hogy az aktív kereskedelem továbbra is működik, a hatalmas nyereség felülírja a szankciós korlátozásokat, az Egyesült Államok pedig kétségbeesetten próbálja ellenőrizni, miért és hogyan játsszák ki azokat.
Ezt is ajánljuk a témában
Egyre durvább a Kína-ellenes hangulat az Egyesült Államokban. Utoljára ekkora politikai gyűlölettel az 1950-es években találkozhattunk, a célpont akkor (is) a kommunizmus volt. Ám míg a hidegháború 1.0-t ésszel vívták, napjainkra a tények helyét a feltételezések vették át. Az amerikai rettegés sokba kerülhet még a világnak.
A The New York Times hosszú hónapok munkájával bogozta ki azokat a szövevényes szálakat, amelyek az amerikai tiltó rendelkezések ellenére lehetővé teszik a csúcstechnológiás chipek Kínába juttatását. A megoldások között van elegáns és van meglepően primitív, de hatásos is.
A klasszikus szankciómegkerülés egy olyan vállalat létrehozása, amely nem szerepel a feketelistán. Ez a cég a lehető leghamarabb szerződést köt a nagy amerikai óriásokkal, az Nvidiával, az Intellel vagy a Microsofttal, amelyek ellátják a tiltó rendelkezések alá nem eső termékekkel, amelyek aztán eredeti rendeltetési helyükre kerülnek a közvetítő vállalat által.
Az Nvidia és a többi amerikai gyártó ugyanazzal védekezik, mint amivel az európaiak az Oroszország elleni szankciók be nem tartása kapcsán: amikor eladják a termékeiket egy harmadik vállalatnak, a későbbiekben nincs módjuk befolyásolni, mi történik azokkal, vagyis az ellátási láncok tágulása miatt képtelenek ellenőrizni, hogy egy nem szankcionált cég folytat-e párhuzamos kereskedelmet egy szankcionálttal. Az Nvidia közleményében úgy nyilatkozott: „Minden egyesült államokbeli exportellenőrzést betartunk, és elvárjuk ügyfeleinktől is, hogy ugyanezt tegyék. Nem tudjuk nyomon követni a termékeket az eladásuk után, de ha úgy találjuk, hogy bármely ügyfél megsérti az Egyesült Államok exportszabályozását, megtesszük a megfelelő lépéseket”.
Úgy tűnik, ezt inkább kevesebb, mint több sikerrel teszik: az üzlet most is sok milliárd dolláros, a The New York Times olyan esetről is beszámol, amikor egyetlen átlagos, mindennaposnak mondható pár tucatnyi chiptétel lebonyolításának az értéke a 100 millió dollárt is meghaladta.
Pedig a feketelista komoly múltra tekint vissza. A szankciós irat elődjét még a Clinton-kormány hozta létre, majd Trump elnök bővítette a hatáskörét kifejezetten a Huawei ellen irányuló lépésekkel, gyakorlatilag ellehetetlenítve annak amerikai kereskedelmi gyakorlatát. A Biden-érában már egyértelműen a kínai védelmi szektor lassítása volt a cél, de természetesen az oroszországi értékesítést is megtiltotta az érintett gyártóknak. Vagyis az Egyesült Államok kormánya egyszerűen elzárta saját gyártói elől a világ legnagyobb piacait.
Törvényszerű volt a rendelkezések kijátszása, a feketelista pedig ebből a szempontból pusztán egy egyre dagadó kisgömböccé vált, amely lenyelte ugyan, ami az útjába került, de egy idő után annyi felfalnivalója akadt, hogy nem tudta a tempót tartani.
Miért?
Mert a feketelistát meglepően egyszerű kicselezni. A dokumentumok bővülése mindig egy adott vállalat és cím hozzáadását jelenteni. Az ilyen módon szankcionált vállalatok (éppen úgy, mint Oroszországban) egyszerűen alapítanak egy leányvállalatot, nevet vagy székhelycímet változtatnak, így ugyanazt a céget működtetik tovább új személyazonossággal – és a régi üzletmenettel.
Ezt is ajánljuk a témában
A litván külügyminiszter szerint most már minden ellátási láncot blokkolni kell, amelynek köze van Oroszországhoz.
A gyakorlati kivitelezésre a lap szerint a legjobb példa a Nettrix, Kína egyik legnagyobb MI-szervergyártója, amely 2020 óta árulja termékeit. Mint azt a vezetés közölte: alkalmazottjai veteránnak számítanak az iparágban, ezért sikerült ilyen rövid idő alatt ilyen pozícióba kerülnie a cégnek a piacon. Nem túloztak: a Nettrix alapítói nem mások, mint a Sugon nevű vállalat egykori vezetői. A Sugon köztudottan a kínai hadsereg egyik legfontosabb IT-beszállítója volt, így az amerikai kormány habozás nélkül feketelistára tette, mivel a három nagy (Nvidia, Intel, Microsoft) évek óta kereskedelmi kapcsolatban állt vele.
A Nettrix hirtelen bukkant fel a piacon, a tengerentúli gyártók pedig azzal a mozdulattal, ahogyan otthagyták a Sugont, meg is kötötték az új kereskedelmi szerződéseket az új vállalattal, amely természetesen nem állt szankciós nyomás alatt. A The New York Times szerint a közbeszerzési dokumentumok arra utalnak, hogy a Nettrix teljes egészében át tudta venni a Sugon szerepét. Az érintett cég ezt tagadja, állítása szerint szigorúan betartja a vonatkozó törvényeket, és minden olyan szituációt elkerül, amely segített volna vagy segítene a Sugonnak kijátszani az amerikai szankciókat. (Jó a válasz, csak nem ez volt a kérdés.) Mint közölték: bár a vállalatot a Sugon egykori vezetői csoportja alakította, valójában semmi közük egykori munkahelyükhöz. Hogy a kereskedelmi céljai ugyanazok? Erről ők nem tehetnek. Erre van igény a piacon.
Az eddig leírtakból úgy tűnhet, mintha Kína az Nvidia chipjeivel kizárólag egy új világháborúra készülne. Jó példa az ország új hiperszonikus tesztrakétája, amely a nemzetbiztonsági elemzők szerint túl azon, hogy nukleáris robbanófejjel szerelhető fel, képes arra, hogy láthatatlan maradjon a rakétavédelmi rendszerek előtt. Az elsődleges probléma az, hogy bár a fegyver felülmúlja a jelenlegi tengerentúli hadiipari csúcstechnológiát – valójában azért készülhetett el, mert az amerikai chipek berobbantották a kínai rakétaprogramot.
A valóság az, hogy a szankciók előtt az Nvidia félvezetők meglepően kis hányadát használták a haditechnikai fejlesztésekhez: többségüket a közösségimédia-platformoknál, a játékoknál vagy éppen az MI-n alapuló időjárás-előrejelzéshez vették igénybe. A világ legnagyobb chipgyártója ugyanakkor már Washingtonban is felkeltette az érdeklődést, megfogalmazva a kérdést: jelent-e a saját alomból származó vállalat nemzetbiztonsági kockázatot a kínai kapcsolatai miatt?
A kormány képviselői többször is találkoztak az Nvidia vezetőivel, hogy a kérdésre választ kapjanak, végül betiltották az akkor legfejlettebb félvezető, az A100-as exportját Kínába. Jensen Huang vállalata (elég dühösen) bólintott egyet, majd úgy döntött, hogy nem hagyja a világ legnagyobb piacát kicsúszni a markából: szó szerint butítani kezdte a saját chipjeit, így azok nem feleltek meg a „csúcskategóriás” követelményeknek, az export pedig folyhatott tovább.
Az A800-as névre keresztelt félvezetőkkel csupán az volt a baj, hogy éppen csak annyi változtatást eszközöltek rajta, hogy ne feleljen meg a szankciós kritériumoknak,
vagyis Kína majdnem ugyanazt a minőséget kapta – nem csoda, hogy kis túlzással hajószámra kezdte rendelni a chipeket, nem titkoltan felhalmozás céljából, a következő tiltó rendelet életbelépéséig.
Ezt is ajánljuk a témában
Jensen Huang az amerikai exporttilalomra akadt ki, mondván: Kínából nincs másik, és ha elveszítik a piacát, azzal az USA saját magának árt a legjobban.
Az amerikai kormány érthető módon ideges lett az Nvidia főnökére, amikor rájött, hogy az exportált chipek annyiban nem is különböznek a betiltottaktól, mint szerették volna. Különös macska-egér harc kezdődött: a kabinet mindig szigorít valamit a szankciós feltételeken, az Nvidia pedig folyton csak annyit változtat, amennyit feltétlenül muszáj. Ezzel egy időben Jensen Huang lobbioffenzívát indított gyártótársaival együtt: még a Fehér Házba is ellátogattak, hogy meggyőzzék az elnöki stábot: az exporttilalomnak nincs értelme, sőt: a világ legnagyobb piacának elvesztésével az amerikai gazdaság csak lábon lövi önmagát. Igyekezete hatástalannak bizonyult, a válasz az A800-asok exportjának betiltása volt.
Az Nvidia tehát csökkentett teljesítményű félvezetőket ad el Kínának – amelyeket az meglepő módon még így is tud használni a hadiiparban. A 136 kínai Nvidia-partner közül 24 az ottani hadsereg beszállítója. Az aggodalom forrása jelenleg mégis inkább az, hogy a tilalom rákényszerítette Kínát a kutatás-fejlesztés és a gyártás felpörgetésére. És sikerülni is fog neki: a Huawei máris forgalmazza azt a telefonját, amelyet az amerikaiak szerint piacra sem dobhatott volna. Az MI-versenyben még az USA vezet, de Kína öles léptekkel halad előre, köszönhetően annak, hogy nem volt más lehetősége, mint a saját chipiparát fellendíteni a vásárlás helyett.
Ezt is ajánljuk a témában
Kína felgyorsítja az átállást a hazai chipekre, ez pedig elég rossz hír az Nvidiának és a többi amerikai gyártónak. A rendelkezés egyértelmű válasz Washingtonnak: a kereskedelmi háborúban Peking is ismeri a „kockázatmentesítés” kifejezést.
Minden szankció ellenére a The New York Times legalább egy tucat olyan vállalatot talált, amely a betiltott, legfejlettebb chipeket szemrebbenés nélkül szállítja Kínának. Az Nvidia félvezetőit Tajvanon gyártják, onnan küldik szét a forgalmazóknak, köztük a vietnámiaknak és a szingapúriaknak is, akik igen tágan értelmezik az amerikai tilalmakat, így a termék egy részét éppen Kínának adják el.
Ha pedig nem megy párhuzamos kereskedelem révén, ott van a klasszikus csempészet is. Történetek tucatjai szólnak csúcskategóriás chipekkel teli bőröndökről, amelyek minden esetben átcsúsznak minden kínai repülőtéri ellenőrzésen, de azt a mennyiséget, amelyre az ázsiai nagyhatalom vállalatainak szüksége van, nyilván nem lehet kézipoggyászokkal megoldani. Éppen ezért a leggyakoribb és megdöbbentően egyszerű módja a csempészetnek a rakomány szimpla átcímkézése.
Egy kínai logisztikai cég alkalmazottja, aki Hongkongból indít útnak chipszállítmányokat, azzal érvel, hogy a közigazgatási terület szabadkereskedelmi csomópont, így senkit nem izgat különösebben a szállítmányok tartalma. Mint mondta, lehet chipet szállítani, csupán annyit kell tenni, hogy a dokumentumokban teaként vagy játékként tüntessék fel azokat.
A rendszer tehát – az iránihoz és az oroszhoz hasonlóan – szinte teljesen kijátszható. Ha nagy profitról van szó, nincs az a szankció, amely megálljt parancsol a kereskedelemnek. Gina Raimondo, az Egyesült Államok kereskedelmi minisztere is csupán annyit mondott a kijátszások hallatán: tudták, hogy nem lesz egyszerű. De legalább megpróbálják.
***
Fotó: Jensen Huang, az Nvidia vezérigazgatója
MTI/AP/David Zalubowski
További cikkeinket, elemzéseinket megtalálják a makronom.hu oldalon.
A mesterséges intelligenciáért felelős kormánybiztost új feladatáról, az autógyártás jövőjéről és a magyar ipari lehetőségekről kérdeztük.
A miniszterelnöki biztos innovatív területen bizonyíthat a jövőben, az Energiaügyi Minisztérium égisze alatt.
J. D. Vance a kínaiakat sem kímélte a Párizsi csúcstalálkozón tartott beszédében.
A milliárdos 97,4 milliárd dollárt ajánlott az OpenAI megvásárlására.
Míg Európa vezető országai, mint például Dánia, élen járnak a MI üzleti alkalmazásában, Magyarország még keresi az útját. Az mesterséges intelligencia technológia hazai fejlődése azonban ígéretes trendeket mutat, amelyeket érdemes közelebbről megvizsgálni.
Egy francia kormányzati tanácsadó szerint az EU tétlensége az MI terén egyet jelentene a globális jelentéktelenséggel.
A Liverpool magyar válogatott labdarúgóját, Szoboszlai Dominikot is jelölték az angol élvonalbeli bajnokságban a hónap játékosa címre.
A háború kitörése óta közel negyedmillió ukrán kapott ideiglenes jogi státuszt a tengerentúlon.
