A régi trükk
A The New York Times hosszú hónapok munkájával bogozta ki azokat a szövevényes szálakat, amelyek az amerikai tiltó rendelkezések ellenére lehetővé teszik a csúcstechnológiás chipek Kínába juttatását. A megoldások között van elegáns és van meglepően primitív, de hatásos is.
A klasszikus szankciómegkerülés egy olyan vállalat létrehozása, amely nem szerepel a feketelistán. Ez a cég a lehető leghamarabb szerződést köt a nagy amerikai óriásokkal, az Nvidiával, az Intellel vagy a Microsofttal, amelyek ellátják a tiltó rendelkezések alá nem eső termékekkel, amelyek aztán eredeti rendeltetési helyükre kerülnek a közvetítő vállalat által.
Az Nvidia és a többi amerikai gyártó ugyanazzal védekezik, mint amivel az európaiak az Oroszország elleni szankciók be nem tartása kapcsán: amikor eladják a termékeiket egy harmadik vállalatnak, a későbbiekben nincs módjuk befolyásolni, mi történik azokkal, vagyis az ellátási láncok tágulása miatt képtelenek ellenőrizni, hogy egy nem szankcionált cég folytat-e párhuzamos kereskedelmet egy szankcionálttal. Az Nvidia közleményében úgy nyilatkozott: „Minden egyesült államokbeli exportellenőrzést betartunk, és elvárjuk ügyfeleinktől is, hogy ugyanezt tegyék. Nem tudjuk nyomon követni a termékeket az eladásuk után, de ha úgy találjuk, hogy bármely ügyfél megsérti az Egyesült Államok exportszabályozását, megtesszük a megfelelő lépéseket”.
Úgy tűnik, ezt inkább kevesebb, mint több sikerrel teszik: az üzlet most is sok milliárd dolláros, a The New York Times olyan esetről is beszámol, amikor egyetlen átlagos, mindennaposnak mondható pár tucatnyi chiptétel lebonyolításának az értéke a 100 millió dollárt is meghaladta.
Pedig a feketelista komoly múltra tekint vissza. A szankciós irat elődjét még a Clinton-kormány hozta létre, majd Trump elnök bővítette a hatáskörét kifejezetten a Huawei ellen irányuló lépésekkel, gyakorlatilag ellehetetlenítve annak amerikai kereskedelmi gyakorlatát. A Biden-érában már egyértelműen a kínai védelmi szektor lassítása volt a cél, de természetesen az oroszországi értékesítést is megtiltotta az érintett gyártóknak. Vagyis az Egyesült Államok kormánya egyszerűen elzárta saját gyártói elől a világ legnagyobb piacait.
Törvényszerű volt a rendelkezések kijátszása, a feketelista pedig ebből a szempontból pusztán egy egyre dagadó kisgömböccé vált, amely lenyelte ugyan, ami az útjába került, de egy idő után annyi felfalnivalója akadt, hogy nem tudta a tempót tartani.
Miért?