A lengyelek nem viccelnek. Varsóban komolyan veszik az ukrán tanulságokat: elszántan hozzákezdtek a földrész legjelentősebb szárazföldi erejének létrehozásához. A Varsói Szerződés korából maradt haditechnikát most korszerű dél-koreai és amerikai fegyverekre cserélik. A politikai pártok közt jelenleg teljes az egység az erőltetett fegyverkezés kérdésében, de senki sem tudja, hogy ez így marad-e.
Pósa Tibor írása a Makronómon.
A dél-koreai K2 tankok és a K9 önjáró lövegek vadonatúj első példányai december elején érkeztek meg a lengyelországi Gdynia kikötőjébe. Az eseményen felvonult a legfelső lengyel vezetés Andrzej Dudával, az államfővel az élen, és ahogy illik, a koreai fél is magas rangú küldöttséggel vett részt az átadáson.
A koreaiak villámgyorsan teljesítették is az első szállítmányt, ugyanis ez még egy júliusban megkötött egyezmény eredménye, amely a lengyel állam és a Hyundai Rotem fegyveripari cég között jött létre, mégpedig nem kevesebb mint ezer páncélos szállításáról. Természetesen ez nem egyszerre gurul be Lengyelországba, 180 érkezik 2025 végéig, ezekért a lengyel vevő mintegy 3,337 milliárd dollárt (összesen 1260 milliárd forintot, darabonként 7 milliárdot) fizet, és aztán szépen elosztva jönnek a többiek.
Hogy valami fogalmunk legyen, hogy ez milyen hatalmas mennyiség, ahhoz álljon itt a francia szárazföldi erők hadra fogható páncéloskapacitása, ez a dél-koreai–lengyel üzletnek csupán éppen a negyede. Őrületes iramban fegyverkezik Magyarország – 44 Leopard 2A7+ nehéz harckocsi, 24 Panzerhaubitze 2000 önjáró löveg és Airbus H145M típusú, többcélú könnyű helikopterek –, ez a baloldali ellenzék vádja.
És sorban érkeznek meg a lengyelekhez a fentieken túl is az új és új fegyverbeszerzések. Egy korábban megkötött megállapodás alapján az Egyesült Államok eladott Varsónak 250 Abrams M1-es típusú nehéztankot, ezek java már lengyel földön van. Ám ezt az ottani katonai vezetők kevesellték, és december elején újabb 116 darabra adtak le megrendelést, sőt, ez már a modernebb típus. A szovjet időkből maradt nehézpáncélosokat meg nagy hálával fogadta Ukrajna – legalább nem kell külön kiképezni ezek kezelésére a helyi katonákat.
Ha hiánytalanul megvalósul a lengyel haderőfejlesztés, akkor jó tíz év múlva Varsónak 1366 támadó tankja lesz. Ha eltekintünk Washingtontól, akkor az európai NATO-partnerek közül olyan nagy államok, mint Nagy-Britannia, Német-, Francia-, Olasz- és Spanyolország összes harckocsiállományának másfélszerese (!) lesz egyetlen állam, Lengyelország birtokában. (Ezzel vetekedő páncélosállományt tud magáénak Görögország, de ennek zöme korszerűségben össze sem vethető a lengyelek új tankjaival.)
A lengyelek a tankok mellé a dél-koreai féltől rendeltek még 672 önjáró löveget. Csak viszonyításképpen: a hasonló kvalitású francia Caesarból, ha minden jól megy, 2025 végére Párizsnak 109 darabja lesz.
Azután itt van a szintén dél-koreai K239-es rakétavető. Ez nagyon hasonlít az amerikai Himarsra, amely az ukrán harcokban szerzett hírnevet. Miért ez a lengyel vonzódás a dél-koreai fegyverekhez? Mert ár-érték arányban nehezen kel velük versenyre bármely ország fegyverkészlete. Ha nem is tudnak annyi mindent, mint a nagy nyugati márkák, de azért megállják a helyüket, és nem kell külön megfizetni a nimbuszt.
Emellett folyamatosan zajlik a fegyverek fejlesztése, az ország digitális nagyhatalom, és nyitott máshonnan jövő ötletekre, különösképpen az amerikai újításokra. Ezek a megrendelések csak növelik Dél-Korea gazdasági és technológiai teljesítményét, mindkét fél jó üzletet kötött. A távol-keleti ország ezzel a jelentős szerződéssel továbbá berúgta az európai fegyverpiacra nyíló ajtót.
De ezzel csupán a szárazföldi haderő fejlesztéséről kötött szerződéseknek van végük, ugyanis kap még Dél-Koreától 50 modern, FA–50-es vadászgépet, amelyet a Korea Aerospace Industries (KAI) gyárt. A lengyel hadvezetés is tisztában van azzal, hogy a légvédelem és a haditengerészet terén a szárazföldi erőknél is nagyobbak a hiányosságaik.
Két évvel ezelőtt ezért kötötték meg az amerikai Lockheed Martin hadiipari céggel a szerződést 32 F–35-ös Lighting II-es típusú vadászgép szállításáról. Csupán ez a megállapodás 4,6 milliárd dollár (1730 milliárd forint) kiadást jelent a lengyeleknek. A múlt évben írták alá a britekkel az egyezményt három fregatt megvételéről. A közelmúltban ütötték rá a pecsétet a két svéd Saab típusú kémhajó beszerzésére a balti-tengeri őrjáratokhoz.
Az egész lengyel fegyvervásárlás és -korszerűsítés úgy 16-18 milliárd dollárt (6-7 ezer milliárd forintot) jelent a varsói államkasszának a következő években. A NATO elvárását, hogy egy nemzet össztermékének két százalékát kell költenie a hadserege modernizálására, Lengyelország már most túlteljesíti. Jelenleg ez a szám 2,4 százalék, de pár év múlva a három százalékot is meghaladja.
Egy ilyen haderőhöz ma már jól kiképzett, felkészült, profi hadsereg kell, amely kezelni, javítani, az újoncoknak pedig oktatni is tudja e bonyolult fegyverek használatát.
Míg a térség más országaiban nehezen megy a toborzás, Lengyelországban más a helyzet. A katonaságnak rangja van. A lengyelek fejében ez összefügg az ország függetlenségével és önállóságával, tudják, hogy csak a hadseregre számíthatnak, ha az említett értékeket fenyegetik. A toborzóknak sokkal könnyebb a helyzetük, mint a szomszédos Németországban, ahol szinte minden csábítás ellenére alig akad jelentkező a Bundeswehrbe.
Honnan jut pénz ekkora fegyverarzenálra? Az utóbbi években a lengyel gazdaság virágzott, de ennyire? A különböző politikai pártok vezetői között egyben nincs vita: az orosz fenyegetéssel szemben olyan erőt kell felmutatni, amely önmagában eltérítheti szándékától az esetleges támadót.
Jól emlékszünk a történelemre: az oroszok az országot nem egy alkalommal bekebelezték, elvették a függetlenségét, megszüntették a szuverenitását. Csodálkozunk, hogy ezek után kialakult a már-már paranoiás félelem és gyanakvás mindentől, ami orosz? Még jó, hogy van Lengyelországnak egy nyugati szomszédja is, a németek, igaz, a történelmi múlt okán nehéz eldönteni, hogy a lakosság tudatában melyik szomszéd az ellenszenvesebb.
De ne felejtsük el, hogy Lengyelország régóta közvetlenül is határos Oroszországgal, mégpedig a kalinyingrádi enklávéval, amelyet bátran nevezhetünk Moszkva előretolt, legnyugatibb katonai támaszpontjának. Lengyelországban most nagy a politikai összhang, még az ilyen hihetetlen mennyiségű fegyverbeszerzést is támogatják.
De vajon mi lesz holnap? A sűrűsödő gazdasági gondok nem hagyják háborítatlanul Lengyelországot sem, fel kell készülni a különböző problémákra. A PiS, a jobboldali, konzervatív Jog és Igazságosság Párt 2015 óta van hatalmon, mi lesz, ha nem sikerül győzelmet aratnia a jövő évben esedékes választásokon? Vajon a „váltótárs” akkor is fenntartja-e ezt a „pénzszórást”, vagy egyszerűen hozzálát a hadsereg fegyverbeszerzéseinek megnyirbálásához?
De Lengyelország miért nem vásárol – legalábbis ilyen nagy mennyiségben – európai fegyvereket? Ennek oka az, hogy nem bízik meg olyan államok kormányában, amelyek az Európai Unióban csak gáncsoskodnak Varsóval szemben. A múlt heti döntéssel most már tényleg szabaddá vált az út, és a lengyelek is hozzájuthatnak az országot megillető uniós támogatásokhoz. Lengyelország egyértelműen a vegzálások miatt nem vesz európai fegyvert. Érezzék csak ők is, hogy most elesnek jó pár milliárd dollártól. „Budapestnek és Varsónak is ugyanannyi joga van Európa sorsának meghatározására – hangsúlyozta egy lengyel képviselő –, mint Párizsnak és Berlinnek.”
(Fotó: 123RF)
Megtudtuk Szánthó Miklóstól, hogy Donald Trump kiket tart a valódi szövetségeseinek európai politikai szereplők közül. Továbbá annak részleteibe is beavatott minket az Alapjogokért Központ főigazgatója, hogy mi az amerikai elnök békestratégiája.
Arról írnak, hogy álruhás Fradi-fanatikusok verték a holland szurkolókat.
Nem köntörfalazott a magyar szövetségi kapitány.
Most felcsillant némi halvány reménysugár, de már csak a másodosztályban. Ungváry Zsolt írása.
Mindeközben az orosz csapatok folyamatosan nyomulnak előre.
Ennek ellenére óriási siker, hogy 2011 óta 212 ezer gyermekkel több született meg, mint családbarát fordulat nélkül.
Az újabb nemzetközi irodalmi díjjal elismert író szerint Trianon traumáját „Orbán Viktor és szélsőjobboldali csoportok sikeresen használják fel”.
Az ukrán hadsereg közlése szerint több tucatnyian rekedtek az idősotthon romjai alatt.
