A lengyelek nem viccelnek. Varsóban komolyan veszik az ukrán tanulságokat: elszántan hozzákezdtek a földrész legjelentősebb szárazföldi erejének létrehozásához. A Varsói Szerződés korából maradt haditechnikát most korszerű dél-koreai és amerikai fegyverekre cserélik. A politikai pártok közt jelenleg teljes az egység az erőltetett fegyverkezés kérdésében, de senki sem tudja, hogy ez így marad-e.
Pósa Tibor írása a Makronómon.
A dél-koreai K2 tankok és a K9 önjáró lövegek vadonatúj első példányai december elején érkeztek meg a lengyelországi Gdynia kikötőjébe. Az eseményen felvonult a legfelső lengyel vezetés Andrzej Dudával, az államfővel az élen, és ahogy illik, a koreai fél is magas rangú küldöttséggel vett részt az átadáson.
A koreaiak villámgyorsan teljesítették is az első szállítmányt, ugyanis ez még egy júliusban megkötött egyezmény eredménye, amely a lengyel állam és a Hyundai Rotem fegyveripari cég között jött létre, mégpedig nem kevesebb mint ezer páncélos szállításáról. Természetesen ez nem egyszerre gurul be Lengyelországba, 180 érkezik 2025 végéig, ezekért a lengyel vevő mintegy 3,337 milliárd dollárt (összesen 1260 milliárd forintot, darabonként 7 milliárdot) fizet, és aztán szépen elosztva jönnek a többiek.
Hogy valami fogalmunk legyen, hogy ez milyen hatalmas mennyiség, ahhoz álljon itt a francia szárazföldi erők hadra fogható páncéloskapacitása, ez a dél-koreai–lengyel üzletnek csupán éppen a negyede. Őrületes iramban fegyverkezik Magyarország – 44 Leopard 2A7+ nehéz harckocsi, 24 Panzerhaubitze 2000 önjáró löveg és Airbus H145M típusú, többcélú könnyű helikopterek –, ez a baloldali ellenzék vádja.
És sorban érkeznek meg a lengyelekhez a fentieken túl is az új és új fegyverbeszerzések. Egy korábban megkötött megállapodás alapján az Egyesült Államok eladott Varsónak 250 Abrams M1-es típusú nehéztankot, ezek java már lengyel földön van. Ám ezt az ottani katonai vezetők kevesellték, és december elején újabb 116 darabra adtak le megrendelést, sőt, ez már a modernebb típus. A szovjet időkből maradt nehézpáncélosokat meg nagy hálával fogadta Ukrajna – legalább nem kell külön kiképezni ezek kezelésére a helyi katonákat.
Ha hiánytalanul megvalósul a lengyel haderőfejlesztés, akkor jó tíz év múlva Varsónak 1366 támadó tankja lesz. Ha eltekintünk Washingtontól, akkor az európai NATO-partnerek közül olyan nagy államok, mint Nagy-Britannia, Német-, Francia-, Olasz- és Spanyolország összes harckocsiállományának másfélszerese (!) lesz egyetlen állam, Lengyelország birtokában. (Ezzel vetekedő páncélosállományt tud magáénak Görögország, de ennek zöme korszerűségben össze sem vethető a lengyelek új tankjaival.)
A lengyelek a tankok mellé a dél-koreai féltől rendeltek még 672 önjáró löveget. Csak viszonyításképpen: a hasonló kvalitású francia Caesarból, ha minden jól megy, 2025 végére Párizsnak 109 darabja lesz.
Azután itt van a szintén dél-koreai K239-es rakétavető. Ez nagyon hasonlít az amerikai Himarsra, amely az ukrán harcokban szerzett hírnevet. Miért ez a lengyel vonzódás a dél-koreai fegyverekhez? Mert ár-érték arányban nehezen kel velük versenyre bármely ország fegyverkészlete. Ha nem is tudnak annyi mindent, mint a nagy nyugati márkák, de azért megállják a helyüket, és nem kell külön megfizetni a nimbuszt.
Emellett folyamatosan zajlik a fegyverek fejlesztése, az ország digitális nagyhatalom, és nyitott máshonnan jövő ötletekre, különösképpen az amerikai újításokra. Ezek a megrendelések csak növelik Dél-Korea gazdasági és technológiai teljesítményét, mindkét fél jó üzletet kötött. A távol-keleti ország ezzel a jelentős szerződéssel továbbá berúgta az európai fegyverpiacra nyíló ajtót.
De ezzel csupán a szárazföldi haderő fejlesztéséről kötött szerződéseknek van végük, ugyanis kap még Dél-Koreától 50 modern, FA–50-es vadászgépet, amelyet a Korea Aerospace Industries (KAI) gyárt. A lengyel hadvezetés is tisztában van azzal, hogy a légvédelem és a haditengerészet terén a szárazföldi erőknél is nagyobbak a hiányosságaik.
Két évvel ezelőtt ezért kötötték meg az amerikai Lockheed Martin hadiipari céggel a szerződést 32 F–35-ös Lighting II-es típusú vadászgép szállításáról. Csupán ez a megállapodás 4,6 milliárd dollár (1730 milliárd forint) kiadást jelent a lengyeleknek. A múlt évben írták alá a britekkel az egyezményt három fregatt megvételéről. A közelmúltban ütötték rá a pecsétet a két svéd Saab típusú kémhajó beszerzésére a balti-tengeri őrjáratokhoz.
Az egész lengyel fegyvervásárlás és -korszerűsítés úgy 16-18 milliárd dollárt (6-7 ezer milliárd forintot) jelent a varsói államkasszának a következő években. A NATO elvárását, hogy egy nemzet össztermékének két százalékát kell költenie a hadserege modernizálására, Lengyelország már most túlteljesíti. Jelenleg ez a szám 2,4 százalék, de pár év múlva a három százalékot is meghaladja.
Egy ilyen haderőhöz ma már jól kiképzett, felkészült, profi hadsereg kell, amely kezelni, javítani, az újoncoknak pedig oktatni is tudja e bonyolult fegyverek használatát.
Míg a térség más országaiban nehezen megy a toborzás, Lengyelországban más a helyzet. A katonaságnak rangja van. A lengyelek fejében ez összefügg az ország függetlenségével és önállóságával, tudják, hogy csak a hadseregre számíthatnak, ha az említett értékeket fenyegetik. A toborzóknak sokkal könnyebb a helyzetük, mint a szomszédos Németországban, ahol szinte minden csábítás ellenére alig akad jelentkező a Bundeswehrbe.
Honnan jut pénz ekkora fegyverarzenálra? Az utóbbi években a lengyel gazdaság virágzott, de ennyire? A különböző politikai pártok vezetői között egyben nincs vita: az orosz fenyegetéssel szemben olyan erőt kell felmutatni, amely önmagában eltérítheti szándékától az esetleges támadót.
Jól emlékszünk a történelemre: az oroszok az országot nem egy alkalommal bekebelezték, elvették a függetlenségét, megszüntették a szuverenitását. Csodálkozunk, hogy ezek után kialakult a már-már paranoiás félelem és gyanakvás mindentől, ami orosz? Még jó, hogy van Lengyelországnak egy nyugati szomszédja is, a németek, igaz, a történelmi múlt okán nehéz eldönteni, hogy a lakosság tudatában melyik szomszéd az ellenszenvesebb.
De ne felejtsük el, hogy Lengyelország régóta közvetlenül is határos Oroszországgal, mégpedig a kalinyingrádi enklávéval, amelyet bátran nevezhetünk Moszkva előretolt, legnyugatibb katonai támaszpontjának. Lengyelországban most nagy a politikai összhang, még az ilyen hihetetlen mennyiségű fegyverbeszerzést is támogatják.
De vajon mi lesz holnap? A sűrűsödő gazdasági gondok nem hagyják háborítatlanul Lengyelországot sem, fel kell készülni a különböző problémákra. A PiS, a jobboldali, konzervatív Jog és Igazságosság Párt 2015 óta van hatalmon, mi lesz, ha nem sikerül győzelmet aratnia a jövő évben esedékes választásokon? Vajon a „váltótárs” akkor is fenntartja-e ezt a „pénzszórást”, vagy egyszerűen hozzálát a hadsereg fegyverbeszerzéseinek megnyirbálásához?
De Lengyelország miért nem vásárol – legalábbis ilyen nagy mennyiségben – európai fegyvereket? Ennek oka az, hogy nem bízik meg olyan államok kormányában, amelyek az Európai Unióban csak gáncsoskodnak Varsóval szemben. A múlt heti döntéssel most már tényleg szabaddá vált az út, és a lengyelek is hozzájuthatnak az országot megillető uniós támogatásokhoz. Lengyelország egyértelműen a vegzálások miatt nem vesz európai fegyvert. Érezzék csak ők is, hogy most elesnek jó pár milliárd dollártól. „Budapestnek és Varsónak is ugyanannyi joga van Európa sorsának meghatározására – hangsúlyozta egy lengyel képviselő –, mint Párizsnak és Berlinnek.”
(Fotó: 123RF)
Magyar Péter a korábbi baloldali elit által használt kommunikációs stílusra állt át, vélhetően azt remélve, hogy ez majd kihúzza a pártot a gödörből. Ez azonban egy kétélű fegyver.
Olvasóink történelem iránti érdeklődése töretlen, mutatjuk, melyek voltak 2025 legolvasottabb cikkei a témában!
Egyértelműen fogalmazott a miniszterelnök-helyettes.
Áll a bál Franciaországban, még a külügyminiszter is üzent.
Miközben Franciaországban és Angliában már az európai háború emberáldozataira akarják felkészíteni a lakosságot, Magyarország továbbra is a béke pártján áll.
A mögöttünk hagyott év igazolta: a háborús retorika nem helyettesíti a gazdasági stabilitást.
A Tisza Párt elnöke immár sokadjára szervezett rá a Fidesz DPK gyűlésére.
A mámorító lüktetése a létezésnek és nem létezésnek, ez maga az Isten.
Beszéde végén a nagy világnyelveken áldott karácsonyt kívánt, majd latinul Urbi et Orbi áldását adta Rómára és a világra.
