Riadót fújt Németország, Franciaország és Hollandia: újabb uniós források szabadulhatnak fel Magyarország számára

Azonnal megkongatták a vészharangot Brüsszelben.

Hónapok óta megy a purparlé Spanyolország és Franciaország között egy megkezdett – az energiaválság idején kulcsfontosságú – gázvezeték sorsáról. Madrid nagyon akarja az építkezés befejezését, a kérdésben maga mellé állította Németországot is, Párizs viszont határozottan nem kívánja megépíteni a mindössze 120 kilométeres vezeték-szakaszt. Nemcsak a MidCat nevű csővezetékről van most már szó, hanem arról, hogy melyik államé legyen a kulcsszerep a nyugat-európai országok gázellátásában.
Pósa Tibor írása a Makronómon.
Az elmúlt időszakban a politikai ranglétrán mind magasabban elhelyezkedő személyek szólaltak meg a Spanyol- és Franciaország között zajló gázvezetékvitában. Először csak szakértők fejtették ki álláspontjukat, majd jöttek az illetékes minisztériumok munkatársai, majd vezetői. Végül nem maradt más hátra, mint a politikát valóban irányítók.
A minap Pedro Sánchez spanyol miniszterelnök Berlinben szerzett szövetségest: Olaf Scholz német kancellár már korábban is szükségesnek tartotta a spanyol-francia gázvezeték befejezését, mert országa egy új irányból, délről is hozzájuthatna a cseppfolyós gázhoz, az LNG-hez. Úgy tűnik viszont, hogy Emmanuel Macron elnök nem rokonszenvezik a Spanyolországban 2013-ban megkezdett csővezeték-építéssel, amelynek munkálatait 2019-ben anyagi okok miatt felfüggesztették.Túl drága lenne a spanyol-francia vezetékeken eljuttatni a gázt Nyugat-Európa közepére – akkor ez hangzott el érvként, és úgy tűnt, hogy ezt a spanyolok is elfogadják.
A helyzet azóta megváltozott, méghozzá gyökeresen. Ám senki sem látott a jövőbe: ma már semmi sem drága, egy a cél, hogy birtokoljunk minél több gázmolekulát. Az orosz-ukrán háború és az Európai Unió által elfogadott szankciók miatt teljesen megbízhatatlan az orosz gázszállítás. A kieső orosz gázt valahonnan pótolni kell, mert különben az idén télen didergő emberek szándéka esetleg kiszámíthatatlanná válik.
A télen biztos, hogy a MidCaten (a francia midi, azaz dél, és a spanyol Cataluna szó összevonásából alakult ki a rövidítés) nem fog jönni gáz, de jó lesz ez később is, a cél az, hogy ellássa pluszenergiával az öreg földrészt.
Ám a franciák hajthatatlanok. A hét elején Macron elnök szép szavakkal, de kizárta annak lehetőségét, hogy a vezeték Franciaország területén megépüljön: “Úgy vélem, hogy a MidCat nem ad megfelelő választ a jelenlegi (energia)válságra (...), és nem felel meg a klímaváltozás elleni harc követelményeinek, valamint a spanyol gáz jövőbeli importját tükröző adatoknak sem.” Magyarán Párizsnak esze ágában sincs megépíteni a vezeték rájuk eső szakaszát, amely nem is olyan sok, csak 120 kilométer lenne.
Először a kivitelezés költsége került terítékre, amely mára még magasabb, mint a 2019-es leálláskor. Aztán jött az az érv, hogy a cső átvezetne a Pireneusokon, ami egy környezetvédelmi katasztrófával érne fel. De a legnyomósabb érv az, hogy Spanyol- és Franciaországot már összeköti két gázvezeték, és ezek kapacitása messze nincs kihasználva. A spanyolok viszont továbbra sem hajlandók lemondani a csővezetékről. Fellármázták az Európai Uniót, hiszen itt európai szolidaritásról van szó, és az mégsem járja, hogy egyetlen ország keresztbe tegyen ezeknek a szándékoknak – ezzel dörömbölnek az unió ajtaján.
De vajon mi húzódik meg a spanyolok határtalan önzetlensége és a franciák eltökélt elutasítása mögött? Az egyik fő érv, hogy ne hagyják veszendőbe menni a csőkígyóba hat év alatt belepumpált pénzt és munkát. A Barcelonához közel fekvő kikötőt, Hostalricot a Pireneusokon át kötötte volna össze a francia Carcassonne-nal, ahonnan más, már meglévő vezetékeken jutna el a gáz északra. Hajdanán az egyik indok, amiért felfüggesztették az építést, valóban az volt, hogy környezetromboló. Az Európai Unióban ma a közelmúlt vezető eszmerendszeréhez képest nem a környezet védelme a fontos, ez a sor végére szorult. Gáz kell az embereknek, mert különben megeshet az, hogy mindenkit, főleg vezetőket küldik el “melegebb éghajlatra”.
Kár lenne tagadni, hogy az európai gázválság nyomán a spanyolok előtt felvillant egy igen vonzó lehetőség, amelyért, mint jelenleg látjuk, harcolni is képesek. Jelenleg Spanyolország területén hét olyan kikötő van, amelyek képesek a cseppfolyós gázt kezelni, – amely főleg Katarból és az Egyesült Államokból érkezik – és abból csővezetéken át szállítható gázt létrehozni. Ha létrejönne a MidCat, akkor még több gázt tudna Spanyolország északra küldeni. Ott meg minden gázmolekulára szükség van. Így válna Spanyolország fontos elosztóközponttá. Úgy néz ki, hogy a holnap is biztosítva lenne: a csőkígyón zöld hidrogént is lehetne szállítani, ami a hozzáértők szerint a jövő energiája. Ez a tétje annak, hogy megvalósul-e a MidCat.
De miért nem éri meg a franciáknak beszállni az üzletbe? Azért, mert ők egyedül is el tudják juttatni a gázt Európa közepébe, és nem kell másokkal osztozniuk a tranzitdíjon. De nem is a bevételről van szó. A nagy északi kikötőben, Le Havre-ban átadás előtt áll az új gázterminál, amelyet igény szerint össze lehet kötni számos német vezetékkel.
Macron az e heti internetes megbeszélésen meg is kezdte Sholz kancellár “meggyőzését”. Felajánlotta azt a gázmennyiséget Németországnak, amennyit az idén Franciaország megspórol, és ezért cserébe elektromos energiát kért a szomszédos államtól. Abban is van valami, hogy Le Havre-ból egyenes úton jönne a gáz német földre, nem több megszakítással. Mindenképp közelebb van Németországhoz a francia kikötő, mint a barcelonai. Az igazi érték számukra még az idén melegítésre fogható gázmolekula – ezt jól tudják a Rajna túloldalán is. Megfontolandó érvek. Ezeket német részről mind figyelembe véve talán mégsem kellene annyira támogatni a déli spanyol terveket.
hiszen a 83,7 millió lakosú ország óriási iparának is egy jó része gázfelhasználó. Ha pedig a németek nem csak keletről kaphatnak gázt, az végső soron Kelet-Közép Európa ellátási helyzetés is enyhíthet.
(Fotó: Pixabay)