A nemzeti kastélyprogram is leginkább az urizálásról, wellnessről és divat-vadászatról szól

„A Magyar Nemzeti Bank alapítványainak építkezéseivel több problémám is van:

Egyrészt az alapítványokba számolatlanul ömlik a közpénz, de ennek a közpénznek a felhasználása nem érdemi hatásvizsgálattal, alternatívák elemzésével, a gazdasági vagy társadalmi megtérülés értékelésével történik, hanem egyedi döntések alapján, a nyilvánosság kizárásával.

Másrészt ezek a beruházások Bel-Budán koncentrálódnak, egyre többet harapnak ki a budai belváros és különösen a Vár egészséges városi szövetéből, egyre több lakó- vagy középület válik egy szűk elit igényeit kiszolgáló, urizáló zárvánnyá.

Harmadszor azt a hamis üzenetet építik, hogy a nemzeti örökségünk részét képező műemléképületek önmagukban nem érdemlik meg az állam törődését, hogy eme műemlékek felújításának, megmentésének az egyetlen módja és értelme, ha a kormányzat beköltözik, és ezáltal a közművelődés, a közszolgáltatások és a kultúra kiszorul ezekből.

Végezetül: nem tudom, hogy egy nemzeti banknak (luxus) ingatlanberuházásokkal kell-e foglalkozni, de egy szavam nem lenne, ha ugyanebből a pénzből hátrányos helyzetű térségekben építene iskolákat, tanodákat, oktatási központokat és indítana felzárkóztató képzéseket akár elhanyagolt vidéki kúriák korszerűsítésével összekötve. De úgy tűnik, hogy a nemzeti kastélyprogram is leginkább az urizálásról, wellnessről és divat-vadászatról szól, sajnos.”