Feladták az olasz balosok: Orbán olyan jóban van Trumppal, hogy szerintük itt a vég
Kettészakadt Európáról ír a La Repubblica, alig győzik negatív jelzővel.
Elismeri, hogy a magas béreket fizető állásokat a nyugati cégek hajlamosak anyaországaikban tartani, de hozzáteszi, hogy ha a tehetséges magyar munkaerő nem akar messzire költözni, akkor a nyugati nagyvállalatoknak nem lesz más választásuk, mint Magyarországra hozni a kutató-fejlesztő központjaikat is. A kormánynak pedig az a feladata, hogy összekapcsolja a nagyvállalatok, a startupok és az egyetemi kutatás hármasát és így segítse az együttműködést és a tudásáramlást, azaz az innovációs ökoszisztémák felépítését. A Makronóm a Deloitte tanácsadócég németországi innovációs vezetőjével, Nicolai Andersennel beszélgetett.
Csak az számít innovációnak, ha felfedezzük a spanyolviaszt? Nagyon új megoldásról van szó, vagy az is innováció, ha figyelünk másokat és ellesünk tőlük jó ötleteket?
Nincs egyértelmű megnevezés. Én személyesen úgy vélem, hogy valóban az is innováció, ha alkalmazunk már máshol létező jó újításokat. Nem kell radikálisan új dolognak lennie, nem kell invenciónak, azaz eddig nem létező ötletnek lennie. Az is komoly teljesítmény lehet, ha okosan kombináljuk a már létező megoldásokat.
Hogy látja a közép-európai országokat? Innovatívak vagyunk, vagy csak megragadunk a kreativitásnál? És mivel mérhetnénk mindezt számszerűen? Szabadalmakkal?
Nem hiszem, hogy az innovációk minőségét, mennyiségét és sikerességét a bejegyzett szabadalmakkal kellene megmérnünk. A szabadalmak már csak egy szűk területet jelölnek, de attól még lehet valami újítás, hogy nem védettük le jogilag. Rengeteg újításhoz nem társul szabadalmaztatás, egy szervezeti újítást vagy mások követését nehéz levédetni.
Közép-Európában sok innovációt látunk, nagyszerű startupok jönnek létre a legnagyobb régiós városokban és körülöttük, különösen az egyetemi innovációs ökoszisztémákban. Ez nagyon jó folyamat, amit erősítenünk kell.
Kik a legnagyobb európai innovátorok? Mely ország? Mely ágazat?
Németország még mindig talán a legnagyobb innovátor Európában. Hajlamosak vagyunk az innovációt az iparhoz kötni. De ez a hagyományos, régi ipari szektor innovációja. Ha a digitális innovációkat nézzük, a banki innovációkat vagy a fintech cégeket, tehát például a szolgáltatások terén megjelenő újításokat, akkor már nagyon sok innováció látszik Németországon kívül többek között a londoni, párizsi, skandináv térségekben.
Nem mindegy, hogy Németország innovatív, vagy jó az innovációk megszerzésében.
Nagyon jó kérdés és nagyon nagy vita van erről. Németország innovatív, de nagyon a termékinnovációkra fókuszál a fizikai termékek esetében. Ebben jó igazán. De a fogyasztásvezérelt innováció teljesen hiányzik.
A szoftverinnováció is teljesen hiányzik Németországból.
Németország sokkal innovatívabb is lehetne és ez egy veszély.
Szükséges egyáltalán, hogy minden cég innovatív legyen? Miért erőltetik ezt manapság a közgazdászok? És nem lehet, hogy minden cég máshogy innovatív? Bizonyára vannak lassú, rejtett innovátorok is.
Amire minden cégnek szüksége van, az a változás. Gondolkodni azon, hogyan csinálhatnánk máshogy valamit, hogyan dolgozhatnánk másképp, gondolkodhatnánk kreatívabban. Ilyen értelemben minden cégnek innoválnia kell.
Ha specifikusabbak vagyunk az a kérdés, hogy kell-e minden cégnek új termékeket és szolgáltatásokat bevezetnie, akkor a válasz nem, ez nem szükséges.
Sőt, néha nagyon okos tud lenni az, aki éles szemű és eszű megfigyelő, nem a legelső, de gyorsan tud lépni.
Az autóiparban a Tesla volt a nagy innovátor, de ma az eredeti berendezések nagy gyártói Franciaországban, Németországban és Japánban a követők, akik megfigyelték a jövő útjait, majd gyorsan léptek arra – és nagyon nehéz helyzetbe hozzák a Teslát, egyre nagyobb piaci erőt szereznek, miközben a Tesla volt az úttörő innovátor.
Milyen akadályai lehetnek az innovációnak Magyarországon vagy Kelet-Közép-Európában?
Egy akadály a régióban, hogy túlzottan országokban gondolkodunk és országhatárokban.
Nem működünk együtt eléggé, határokon átívelően. Ez egész Európára is igaz, de Kelet-Európában kicsit jobban. Ezt le kell győznünk. Nem abban kell gondolkodnunk, hogy mi magyar, cseh, lengyel vagy francia, hanem abban, hogy európai innovációkat szeretnénk. Neked is van egy ismerősöd, nekem is van egy, hozzuk őket össze – ez a jó megközelítés.
A fejlett gazdaságok egyre kevésbé a természeti erőforrásaikat védik, hanem a tudásukat, a szellemi tőkét. Európai szinten kellene védenünk az európai szellemi tulajdont? Eljött az innovációs protekcionizmus ideje?
Szerintem az európai országok szintjén semmiképp sincs szükség protekcionizmusra, a kérdés valóban az, hogy kell-e az európaiaknak megvédeniük az érdekeiket Kínával vagy az USA-val, a külvilággal szemben. Európában jók vagyunk abban, hogy megértsük az emberi szükségleteket, hogy mit kíván a piac. Ezt nehezen másolják le a versenytársaink.
Mi legyen a kormányok szerepe az innovációk létrehozásában?
Nagyon nagy szerepe van a kormányzatnak, hiszen egyetemeket és kutatóintézeteket finanszíroz.
A kormánynak kell segítenie, hogy a kisvállalatok és a startupok növekedésnek induljanak.
A pénzen túl szabályozásra is szükség van – szigorú szabályokra, amelyek megvédik a felnövekvő cégeket, de több szabadság is kell a fiatal cégeknek, hogy kipróbálják magukat, hogy próbálkozzanak. Ehhez kevesebb szabályozásra van szükség. Okos szabályozás, ez az amit a kormánytól várhatunk.
Magyarország ezeken túl arra is törekszik, hogy összekapcsolja a magyar vállalatokat, különösen a kis- és középvállalatokat, a kutatóintézeteket és az egyetemeket, mivel ezek sokszor egymástól szinte elszigetelve működnek. Ezt nevezzük innovációs környezetnek, ökoszisztémának. Mit gondol erről?
Épp ez az, amit egyértelműen tennünk kell. A nagyvállalat, startup és az egyetemi kutatás pontjait kell összekötni és egy mágikus háromszöget kapunk. Azért kell összekapcsolnunk az innovációs rendszer szereplőit, mert a nagyvállalatoknak pénze és globális kapcsolatai vannak rengeteg fogyasztóhoz a világban, az egyetemek a tudásban és a tudományban kiválóak, a startupok pedig a dinamikát, az ötleteket, a lendületet teszik a rendszerbe, mozgásba hozva azt. Ha mindhárom szereplőt összehozzuk, nagy dolgok történnek majd, de ehhez a kormányzat és a gazdaságpolitika kell.
Ha azt mondanám, hogy a kvantum-számítástechnika a jövő elsőszámú iparága, hogy kommentálná?
Valamennyire ez eltúlzott jelenleg, divatos most erről beszélni. Az emberek úgy beszélnek a kvantum-számítástechnikáról, mintha ez már most itt lenne köztünk, de ez nem teljesen igaz, inkább 5-10 év múlva. Azonban ez a számítástechnika jövője és európaiként jelen kell lennünk e területen. Ha e téren nem járunk sikerrel, mindennek vége.
Miért?
Mert ma minden fejlődés egy dologra vezethető vissza, a számítási kapacitásra.
A számítási kapacitások jelentik a tudásgazdaságban a hatalmat,
ebben a játékban jelen kell lennünk.
Milyen (geo)politikai vonatkozásai vannak mindennek?
A Közel-Keleten a háborúk az olajért zajlanak. De ha az adat sokkal értékesebb, akkor el tudjuk képzelni ennek következményeit. Ha egyeseknek óriási számítási kapacitásai lesznek a kvantumszámítógépeknek köszönhetően, mások pedig semmi ilyesmivel nem rendelkeznek majd, akkor háborúkat látunk majd.
Sokan érvelnek amellett, hogy a nyugati cégek az igazán nagy tudást termelő folyamataikat, a magas hozzáadott értékű és magas béreket fizető állásokat otthon tartják, ez a jólétük titka. Ön láthatja ezt a kulisszák mögül is.
Ez igaz. De számomra inkább az a fontos, hogy egy ország legnagyobb erőforrása az ott élő emberekben rejlik. Valahogy otthon kell tartani az embereket, bár én az emberek és a gondolatok áramlásában hiszek, nem a protekcionista megoldásokban. Vigyáznunk kell, hogy ne költözzön el a legtöbb kiváló elme az amerikai Szilícium-völgybe.
Ha elszívják a tudást, akkor nem lesz fejlődés Európában.
Elképzelhető, hogy egy német cég a kutatásfejlesztési folyamatait Magyarországra helyezze?
Nem csak elképzelhető, ez már történik is. Minden közép-kelet-európai országban nagyszerű elméket találni…
... a nyugatihoz képest rendkívül kedvező költséggel.
Talán most még, de ez hamar megváltozik majd. Ezért sokkal fontosabb a munkaerő minősége. A matematikai és tudományos oktatás a térségben nagyon jó és rengeteg tudományos tehetséget termel. Ha én, mint cég, kutatást szeretnék végezni és innoválni, de az emberek nem nagyon akarnak költözni, akkor
nekem kell odavinnem a kutatóközpontomat, ahol a tehetségeket megtalálom.
Ez a hely pedig Közép-Kelet-Európa lehet.
***
A cikk a Pallas Athéné Domeus Educationis Alapítvány támogatásával valósult meg.