Az új tömegsír feltárásával nem igazán maradtak kérdések az 1526-os mohácsi csata helyszínével kapcsolatban, miközben a részletekről is egyre többet tudunk. A legújabb eredmények kijelölik a csatatérkutatás egyik fontos feladatát is: „Meg kell találnunk a csatatéren elesettek sírjait is” – fogalmaz Bertók Gábor.
Nyitókép: A csata legrészletesebb korhű ábrázolása 1555-ből
Az elmúlt években rendszeresen hírt adtunk a mohácsi csata helyszínét kutató együttműködés évről évre gyarapodó, lélegzetelállító eredményeiről. Először 2020-ban készítettünk interjút a mohácsi csata új régészeti feltárásairól Bertók Gábor régésszel, a Janus Pannonius Múzeum igazgatójával és a JPM Mohács 500 kutatóprogramjának vezetőjével. A cikkben egy tömegsírban talált ólomgolyóról esett szó, ami már akkor nagy segítségnek tűnt a csatatér beazonosításához, a feltételezett csatateret Majs falu határába helyezte a szakértő. 2021-ben aztán egy puskacsövet is találtak a kutatók ugyanitt.
2022 elején Bertók Gábor már kijelenthette a Mandinernek: „Bezárult a kör, a tömegsírok és a megtalált leletek a mohácsi csatához köthetők, hiába próbálták ezt kétségbe vonni az elmúlt időszakban.”
De nincs leállás: 2024 nyarán a Janus Pannonius Múzeum újabb tömegsírt tárt fel
a Szegedi Tudományegyetem Embertani Tanszéke antropológusainak közreműködésével – erről Neményi Réka ásatásvezető régész, a Janus Pannonius Múzeum Régészeti Osztályának vezetője, a JPM Mohács 500 kutatóprogramjának koordinátora beszélt lapunknak. Az emberi maradványok ebben az esetben is egyének szerint kerültek szétválogatásra. A bő négy méter hosszú és több mint másfél méter széles sírgödörben összesen 237 vázszám került kiosztásra, ám az előzetes becslések szerint a laboratóriumi vizsgálatokat követően ez a szám 150 és 200 közé fog lecsökkenni.
Ezt is ajánljuk a témában
Egy kósza ólomgolyó segíthet most megtalálni a mohácsi csata pontos helyszínét – árulja el Bertók Gábor régész lapunknak. A szakértő „V4-es” mohácsi seregről, szultáni mészárlás eshetőségéről és a kutatás kalandos pillanatairól is mesélt nekünk, eddig nem közismert információkat megosztva az olvasókkal.
Közeledik 2026, közeledik a tiszteletadás
„Már a III. tömegsír 2020–2022 közötti feltárása során megfogalmazódtak azok a tudományos és kegyeleti szempontok, amelyek mentén a feltáró munka kezdetét vette” – jelentette ki Bertók Gábor régész. Hozzátette:
„A tömegsírok feltárásának fő célja, hogy minél részletesebben megismerjük az 1526-ban elesett katonákat, beleértve elhalálozási korukat, fizikumukat, sérüléseiket és haláluk pontos okát.”
A III-as és IV-es tömegsírok földből kiemelt csontvázait a tervek szerint a csata 500. évfordulóján, 2026. augusztus 29-én helyezik örök nyugalomra egy addigra az emlékhelyen megépülő kápolna kriptájában.
A csata utáni kivégzés áldozatai kerültek a tömegsírba
„A kivégzésre utaló vágásnyomok a III. tömegsírhoz hasonlóan itt is nagy számban fordultak elő” – tájékoztatott Neményi Réka – „Túlnyomórészt kivégzéssel összefüggésbe hozható vágásnyomokat figyelhettünk meg, s számos olyan sérülést regisztráltak az antropológusok, amelyekről kevésbé tarthatjuk valószínűnek, hogy csata közben keletkeztek. A 2020–22 között feltárt III. számú tömegsír maradványainak előzetes antropológiai vizsgálati eredményei azt támasztják alá, hogy abba a tömegsírba a csata utáni kivégzés áldozatai kerülhettek. Főleg fiatal férfiak csontvázai kerültek elő, de akadt közöttük idős férfi, kevés nő, sőt egy-két gyerek is. Mindez arra utal, hogy
az oszmán sereg tagjai a csatatéren kívül, a magyar táborokban is ejthettek foglyokat – akik a fogságba esett katonákkal együtt válhattak az 1526. augusztus 31-i tömeges fogolykivégzés áldozataivá.”
Hozzátette: „A IV. tömegsír feltárása során ugyancsak már a helyszínen azonosítani tudtunk fiatalkorú férfiakat, gyermekekhez tartozó vázrészeket, melyek szintén alátámasztják a III. tömegsír esetében tett feltételezéseinket. A sírban fekvő kivégzetteket fegyvereiktől és egyéb értékeiktől megfosztották. Tehát a régészeti leletanyagot tekintve, alapvetően ruházathoz kapcsolódó fémtárgyak és szövetmaradványok kerültek felszínre.”
Ezt is ajánljuk a témában
Óriási, 2009 óta zajló terepi munka és műszeres vizsgálat áll a mohácsi csatatér azonosítása mögött – így foglalható össze a sikersztori háttere régészek, történészek elmondása alapján.
Újabb ólomlövedékek bizonyítják a mohácsi csatateret Majs határában
„A viseleti elemeken kívül
előkerült még II. Ulászló király aranyforintja, illetve két ólomlövedék is”
– hangsúlyozta Bertók Gábor – „Ezek méretükben tökéletesen illeszkednek a korábban a III. tömegsírból előkerült darabokhoz, a tömegsíroktól mintegy négy kilométerre feltételezett csatatéren százas nagyságrendben talált ólomlövedékek mérettartományához. Mindez megerősíti azt a megállapításunkat, hogy
a térségben nagy számban fellelt 10–15 mm átmérőjű lövedékek a csatához köthetők,
hiszen mindkét feltárt tömegsírból ezzel megegyező kaliberű lövedékek kerültek elő.”
Hozzátette: „És ha már Majs és a lövedékek is szóba kerültek: az ismert öt tömegsír áldozatainak kivégzés általi és nem csata közbeni halála kapcsán a sérülések mellett az is egy nagyon fontos bizonyíték, hogy a nemzeti emlékhely tágabb környékének fémkeresős átkutatása során
semmilyen csatára utaló nyomot nem találtunk.
Azt pedig nem tartjuk valószínűnek, hogy a csata helyszínétől kilométerekre hurcolták volna a holttesteket, mielőtt eltemetik. Ugyanakkor ez az észrevétel egyben ki is jelöli a csatatérkutatás egyik fontos feladatát:
meg kell találnunk a csatatéren elesettek sírjait is.”
Vannak, akiket nem hatnak meg a tudományos érvek
Hiába azonban a tudományosan alátámasztott érvek, és konkrét fizikai bizonyítékok egész sora amellett, hogy az 1526-os mohácsi csata Majs község határában zajlott le, pár kutató nem hajlik meg a tények súlya alatt. Pap Norbert és kutatócsapata valamiért figyelmen kívül hagyja, hogy
a sírokban és a csatatéren talált lövedékek, fegyverek 1526-ra datálhatók, amit Bertók Gábor elemzésein túl már „hardcore” szakmai tanulmány is alátámaszt Németh Balázs hadtörténész tollából.
Pap Norberték szerint ugyanis a Majs környéki csata a 17. század végén zajlott, holott ezt a hadtörténeti vizsgálatok egyértelműen cáfolják. Azt sem ismerik el, hogy a falu lényegében elpusztult a 16. század végére, pedig ezt szintén komoly adatok bizonyítják. Fölmerül a kérdés: honnan ez az ellenkezés a tudományos érvekkel szemben?
„Ezt mi sem értjük. Mi nem szólunk bele az ő szakmájába, ő viszont folyamatosan felhatalmazva érzi magát erre velünk kapcsolatban. Az eredmény pedig látható: számos, vezető történész és terepen dolgozó régész által megcáfolt, többnyire íróasztal mellett született szenzációs elmélet, időnkénti médiafigyelem, és mindezek mentén begyűjtött támogatások. Az elméletek pedig olykor önmaguknak is ellentmondanak. Mivel azonban
Mohács-ügyben nem szakmabeliek vitatkoznak velünk, ezért ezt nem is tekintjük szakmai vitának.
Nekünk úgy tűnik, mintha az alapelv – a csatatér és a tömegsírok kutatása kapcsán – a Mohács 500 kormányhatározatban is nevesített két intézmény munkájának elhiteltelenítése lenne” – fejti ki Bertók Gábor.
A Herman Ottó Múzeum Régészeti Osztály csapata tartott közösségi régészeti napot.
A kazár-bizánci kapcsolatok miatt megkerülhetetlen a Krím szerepe őstörténetünkben, az etelközi magyarságnak is nyoma van a félszigeten – árulja el egy hiánypótló könyv szerzője.
Nemzetközi mércével is egyedülálló történeti genetikai feltárást végzett egy kutatócsoport, az eredmények új dimenzióba emelik a komplett őstörténetet. Gyuris Balázs első szerzővel beszélgettünk.
Olyan régészeti környezet kimutatása szükséges, amely Altaj vidéki eredetű, a baszandajszki kultúra pedig magában hordozza az őshaza környezetéhez szükséges összetett feltételeket – tudjuk meg.
Indulhat az új Duna-híd építése Mohácsnál! Ez lesz minden idők legnagyobb összegű hídépítése.
Minden nap délután kettőkor és ötkor nyitják meg a vásárlási lehetőséget.
Az EB Magyarországi Képviselete azt írta, az uniós bíróság ítéletének tartalmával a magyar sajtóban és közéletben számos félreértés és tévhit terjedt el.
2000. május 28-án veszett nyoma az akkor 11 éves kisfiúnak, Baja környékén. 24 éven át eltűntként tartották számon, végül 2024 júniusában egy bejelentés nyomán a rendőrség egy tanya melléképületében az aljzatbeton alatt elásva megtalálta a fiú földi maradványait.
