„Élete hátralévő részét tolószékben fogja tölteni” – elszabadult a történész a saját kommentfalán
„Aki tényekkel közelít, az meghal” – reagált a PestiSrácok szerzője.
„Aki megbotránkoztat egyet is ezek közül a kicsik közül, akik hisznek bennem, jobban járna, ha malomkövet kötnének a nyakába, és a tenger fenekére vetnék.” (Mt. 18,6)
Nyitókép: ADS Service
Az álomgyár most is termel, a filmes mesélés, legyen bár szándéka szimpla szórakoztatás vagy narratívaállítás, működik, hat. Az egyre nehezebben átugorható vizuális ingerküszöb mellett is a filmek nagyban meghatározzák gondolkodási sémáinkat, érzelmi viszonyulásunkat a világ jelenségeihez, és kijelölik azt a témahorizontot, amely köré szerveződik a közbeszéd. Ezért ha valaki tömegekhez kíván szólni, ma is a filmes eszköztár használata a legcélravezetőbb – ha jól sáfárkodik vele, a leghatékonyabb műfajként lehet a jó eszköze.
A szabadság hangja kitűnőre vizsgázott ebben a tekintetben. A 2023-as amerikai–mexikói mozi (rendezte Alejandro Monteverde, főszerepben a korábban A passióban Jézust alakító Jim Caviezel) sok szempontból unortodox jelenség a filmes világban: kis költségvetésből, óriási ellenszélben készült, és szokatlan, a nézők felelősségérzetére építő marketingeszközökkel terjesztették, miután öt éven át tartották dobozban. S az alkotók missziós lelkületének hála mindezek dacára igazi sikerprodukcióvá vált. (A Barbie és az Oppenheimer mellett gigantikus, több mint 180 millió dolláros bevételt hozott a független Angel Studiosnak.)