Egy kicsit mulatságosnak tartom, de idén az a meglehetősen furcsa helyzet állt elő, hogy az a szuperhős-képregény, amit mostanság a legjobban vártam, nos, nem is szuperhősökről szól.
„Bosszúból, amiért akaratlanul is összekapcsoljuk a szuperhősök megjelenését a szuperbűnözőkkel? Féltékenységből, mert ők képesek megtenni azt, amit mi soha? Irigységből, mert ezáltal a saját jelentőségünk is leértékelődik, mert innentől kezdve nem mi, »egyszerű« emberek vagyunk az evolúció csúcsa? »Hogy ugorjuk meg a lécet?« – hangzik fel az egészen döbbenetes kérdés Jameson szájából, és ebben benne érzem minden keserűségét a képregénynek. De Kurt Busiek itt nem áll meg, mert ez csak a kérdések egyik fele, a másik valahogy így hangzik: hogy változik meg az ember ennyi életveszélyes helyzet közben? Egyszer egymást püfölik a szuperemberek, aztán elszabadul valami kísérlet, legközelebb az űrből jönnek látogatók, feltűnik az Ezüst Utazó meg Galactus, akik még csak nem is kötődnek a Földhöz... át tudod még élni az apokalipszis riadalmát, ha hetente beköszönt egy? Vagy érzéketlenné válsz, elvégre majd a Bosszú Angyalai úgyis megmentenek? Mit tesz ez veled, hogy ennyire porszemnyinek tűnsz az istenek között?
Talán ezek a legfontosabb kérdések, amiket Busiek körbejár a Csodák kora második kötetében (vagy ha úgy jobban tetszik, harmadik-negyedik füzetében) – csak éppen választ nem kapunk rájuk. Csak tanácstalanságot, némi haragot és egy nagy adagnyi rezignált beletörődést. Míg az előző részben sokkal jelentősebb volt a düh, a fájdalom, a tehetetlenség, ezúttal Phil mintha elfáradt volna. És nemcsak a kora miatt, hanem egyszerűen mert nincsenek is válaszok. Míg »egyszerű« embertársaidra hatással tudsz lenni, felelősségre tudok őket vonni, börtönbe tudod őket zárni, addig a szuperhősök között ez vajmi kevéssé működik. Ha Fáklyának ahhoz lenne kedve, egy pillanat alatt szénné égethetne. A Lény összeroppanthatna, Óriás rád taposhatna, Pókember pedig valószínűleg ezernyi kreatív módját tudná kitalálni a megölésednek. Ebben nem tudod őket megakadályozni – kénytelen vagy bízni az jóindulatukban, a becsületükben, az igazságérzetükben. Így pedig hiába keresed a válaszokat, azok jóval túlmutatnak rajtad. Számodra pedig nem marad más, mint a mindent felőrlő megszállottság.”
Az elmúlt években bővül a piac: a szuperhős-dömpinget követően művészi vagy éppen szépirodalmat feldolgozó képregények és olyan sorozatok látnak napvilágot, amikre korábban esély sem volt.
Egy felhasználó azt írta, „most már tényleg valakinek át kéne nézni miket posztol, mert ez a szavahihetősége kárára megy”.
Gerzsenyi Gabriella az EP Mezőgazdasági Bizottságának ülésén többek között a gazdák talajművelési szokásait is kritizálta.
Miért mennénk Amerikáig, ha újat és izgalmasat kívánunk felfedezni, mikor a csodás Európa és az ősi Itália megannyi titkot és meglepetést rejteget?
Így aztán a Géniuszt olvasva totál hülyének érzem magam.
Kihagyott egy sorsdöntő büntetőt, de egyébként sem illeszkedik bele a Real Madridba. Gólt szerzett, majd bosszankodott a volt Fradi-játékos. Mandiner-összefoglaló a labdarúgó Bajnokok Ligája szerdai történéseiről.
Ez a magyar elnökség legnagyobb eredménye.
Ma tartják a magyar–török kulturális évad zárógáláját Ankarában, ahol Orbán Viktor és Sulyok Tamás közösen képviseli Magyarországot.
