Mit tud és mi mindenre lehet képes egy fél deci furmint?

Borkóstolókra azért jó járni, mert gyakorlatilag bármiféle kockázat nélkül kóstolhat az ember különböző borokat. Be kell fizetni előre egy fix összeget, cserébe pedig jó esetben sok újat tanulhatunk, úgy hogy közben rengetegfélét kóstolunk. Ilyenkor legtöbb esetben egy-egy pincészet teljes kínálatát vagy többféle pincészet egy bizonyos szőlőfajtából készült borát kínálják, jól felépítve, az alapboroktól a csúcsig, talán tesznek bele pár kitérőt is, kísérleti tételeket, hordómintákat. A végtelenségig lehet cifrázni.

Merjünk nagyot álmodni

A Furmint Február nem ilyen. Az idén már harmadszorra, a Vajdahunyad várában található Mezőgazdasági Múzeumban megrendezett fehérboros nagyrendezvény egy célt tűzött ki maga elé: hogy a furmint lehető legtöbb arcát meg tudja mutatni. Ez pedig fontos feladat, a furmint ugyanis azon kívül, hogy talán a leginkább magyarnak mondható szőlőfajta, tud egy olyan dolgot, amit rajta kívül csak nagyon kevesen: a belőle készült bor képes arra, hogy meséljen a termőhelyről – dűlőnként és településenként újabb és újabb arcát felvillantva. Van az a mondás, hogy kétféle bor létezik: az egyik, amelyik a fogyasztóra kíváncsi, a másikra pedig a fogyasztó kíváncsi. A furmint az utóbbi.

Már régóta folyik a vita arról, hogyan kellene megfogalmazni a magyar bort, illetve hogy ha csak egy szőlőfajtát lehet/kell felmutatni, melyik legyen az. Persze már maga a kérdésfeltevés sem korrekt, hiszen miért is kellene kijelölni egyet a sokból, amikor a kéknyelű vagy a kadarka is tud képviselni nemzetközi szinten egy sajátos, csak rá jellemző karaktert.

Azonban arról sem szabad elfeledkezni, hogy adottságai és hírneve miatt egyedül Tokaj-Hegyalja tud rövid távon beleszólni ebbe a közegbe, és felrajzolni a világ bortérképére Magyarországot, hogy kitörjünk a Kelet-Európa vagy a világ többi része kategóriákból, ahova most raknak bennünket. Ezt pedig a természetes édesborainkkal és a száraz furminttal tudjuk a leginkább elérni. Ha pedig sikerül elfogadtatni a világgal a magyar borokat, mint különleges, egyedi termékeket, Tokaj automatikusan maga után húzza Somlót, Szekszárdot, Badacsonyt, Mátrát, Sopront és a többieket. 

Ebben áll tehát a furmint felelőssége, és ezért fontos, mit tesznek le az asztalra évről évre a vele foglalkozó és kísérletező borászok. A Furmint Február pedig a fajtával foglalkozó hazai pincészetek legjavát vonultatja fel: az úttörő Szepsy Istvántól és az őt követő mádi borászoktól kezdve a szintén újító külföldi hátterű birtokokon át, a kis területen, ám annál szigorúbban gazdálkodó pincékig, Tokaj-Hegyaljától Somlón át a Balaton-felvidékig.

Mit látni a hordók mélyén?

Az kétségtelen, hogy mind 2009, mind 2011 jó évjárat a furmint számára. A tizenegyesből egyelőre tartály- illetve hordómintákkal jött mindenki, ha csak ezeket kóstoltuk volna, szépen meg lehetett volna figyelni, hogyan tisztul és veszi fel ízeit az érlelés során a bor, és milyen az, amit a borászok hétről hétre megnéznek a pincéjükben az erjedéstől kezdve a palackozásig. Ezek ugyanis nem kész borok – simán lehet, hogy még egy hónapot, vagy akár fél évet is eltöltenek még a fahordóban vagy egy acéltartályban. A friss hordóminták közül a tokaji Demeter Zoltán 2011-es Kakas furmintját emelném ki – jó lesz.

Érdekes volt látni, hogy milyen sokan készítettek bort a 2010-es cudar termésből. Ezt ugyanis sokan le sem szüretelték rendesen, vagy ha igen, később folyóborként értékesítették vagy elházasították, mentve, amit még lehet. Ide kapcsolódik az is, hogy a Művelt Alkoholista borblog 2010-es borászkérdőívének egyik legérdekesebb momentuma az volt, amikor Ungváry Krisztián tízes skálán egy ponttal értékelte az évjáratot, miközben a többiek optimistán 5-6-7-8 pontokat dobáltak.

A mádi Szent Tamás pincészet borásza, ifj. Szepsy István szerint egy fiatal pincészetnek már csak a tapasztalat miatt is foglalkoznia kell a tízes évjárattal. Ha ennyire kedvezőtlen nem is, hasonló év minden bizonnyal elő fog még fordulni, így nagyjából már fel lehetett mérni, melyik szőlőfajtától mire lehet számítani. Mivel a 2010-es borok a savaikról híresek, ezért bár durva savai voltak, kétségkívül a Szent Tamás pincészet furmintja volt a legérdekesebb 2010-es.

2009 elég könnyű helyzetben van. Szinte minden pincészet készített ebben az évben dűlőszelektált tételeket, valamint birtokbort, ami a legkönnyebben iható furmintot jelenti, különböző dűlőkről összeválogatva. A tállyai Szent Benedek pincészet borásza, Ádám József szerint birtokbort talán nehezebb is készíteni, egy dűlős tétel esetében ugyanis gyakorlatilag adja magát az egész folyamat, míg az alapbornál kicsit többet kell gondolkodni a dűlők összetételén. Ebből az évjáratból két tételt szeretnék kiemelni. Először is az erdőbényei Bardon pincészet minerális, leheletnyit sós 102 éves tőkékről származó száraz furmintját az olaszliszkai Meszes-major dűlőből. Másodszor a mádi Royal Tokaji Szent Tamás-dűlőről származó furmintját, ami tizenöt hónapon át erjedt és érlelődött új zempléni tölgyfahordókban.

A terroir forradalma és győzelme

A 2008-as évjárat a Furmint Februáron a legszebb arcát mutatta meg. A Dorogi testvérek például nagyon izgalmas bort készítettek a tarcali löszös Előhegy-dűlőről. A löszborokról a Tokaj-szakértő Alkonyi László nemrég a következőket mondta: „Egy új stílus születik, ami, ha ezen az úton halad tovább, akkor a legek közé léphet eleganciában és fogyaszthatóságban.” A tarcali löszhöz hasonlóan két tállyai pincészet is megmutatta, mit tud a terroir: az Oroszlános Borvendéglő házi borászata, a Szirmay Kúria egy 2008-as furmint hordóválogatást hozott, a fentebb már említett Szent Benedek pincészet pedig egy birtokfurmintot és egy Szent Tamás-dűlőről származót.

Mindkét tállyai bor tudott mutatni valami újat az addig kóstoltakhoz képest, talán nem véletlen, hogy Alkonyi szerint Tállya, ha összeszedi magát, a jövő hegyaljai településévé válhat. (Ehhez persze az kell, hogy Tállyán egyre többen felfedezzék, mennyire jó adottságú helyen élnek, és ezt meg is akarják mutatni boraikban.) Még kifejezetten új hang volt Asztalos Zoltán AZ Nektár pincészetének kácsárdi és Vióka-furmintja is, van potenciál bennük ott északon. Szepsy István 2008-as szamorodnija pedig nagyon szép zárása volt nemcsak az estének, hanem úgy egyáltalán bárminek.

A 2012-es Furmint Február megérdemelten lehetne akár az év legmenőbb boros nagyrendezvénye is, ha úgy van. Jövőre ilyenkor pedig remélhetőleg már nemcsak a mádi dűlőket lehet összehasonlítani, hanem láthatunk több tállyait, szerencsit, tolcsvait. És hangozzék elsőre bármennyire is furcsán, nem hülyeség jegyzetelni kóstolás közben. Sőt.

Furmint Február, 2012. február 9., a Vinoport online bormagazin szervezésében.