A költészet napja

2011. április 11. 09:53

József Attila születésnapjára emlékezve 1964 óta minden évben április 11-én ünnepeljük a költészet napját. Gödöllőn, Győrött és Debrecenben maratoni versolvasás lesz, Veszprémben idén is útjára indul a versbusz, Pécsett pedig Hobo József Attila-estjét is láthatja a közönség.

2011. április 11. 09:53

A költészet napját József Attila születésnapjára emlékezve 1964 óta minden évben április 11-én ünneplik Magyarországon. Hagyományosan megkoszorúzzák a költő budapesti emléktábláját egykori lakóhelyén, a ferencvárosi Gát utca 3-ban, valamint a Liszt Ferenc téri József Attila-szobrot is. Az Uránia Nemzeti Filmszínházban filmvetítéssel, a Petőfi Irodalmi Múzeumban József Attila levelezéséből összeállított műsorral emlékeznek a költőre. A Gödör Klub Népszavalás címmel tart rendezvényt.

A Magyar Írószövetség Csepelen ünnepel, ahol Jókai Anna Kossuth-díjas író lesz a díszvendég, Debrecenben pedig a Csokonai Színházzal közös költői estre várják a közönséget. A Magyar Versmondók Egyesülete Lőrinciben pódiumi estet rendez, Diósdon ötszáz diák szaval és énekel egyszerre, Gödöllőn, Győrött és Debrecenben is maratoni versolvasással várják a költészet szerelmeseit, Zalaegerszegen helyi költők olvasnak verseikből, Veszprémben idén is útjára indul a versbusz, Nyíregyházán közös versmondásra várják a város lakóit, Pécsen Hobo József Attila-estjét is láthatja a közönség, Kaposváron pedig formabontó versünnepet tart a Csiky Gergely Színház.

Összesen 1 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
civilina
2011. április 11. 12:44
A Dunánál A rakodópart alsó kövén ültem, néztem, hogy úszik el a dinnyehéj. Alig hallottam, sorsomba merülten, hogy fecseg a felszin, hallgat a mély. Mintha szivemből folyt volna tova, zavaros, bölcs és nagy volt a Duna. Mint az izmok, ha dolgozik az ember, reszel, kalapál, vályogot vet, ás, úgy pattant, úgy feszült, úgy ernyedett el minden hullám és minden mozdulás. S mint édesanyám, ringatott, mesélt s mosta a város minden szennyesét. És elkezdett az eső cseperészni, de mintha mindegy volna, el is állt. És mégis, mint aki barlangból nézi a hosszú esőt - néztem a határt: egykedvü, örök eső módra hullt, szintelenül, mi tarka volt, a mult. A Duna csak folyt. És mint a termékeny, másra gondoló anyának ölén a kisgyermek, úgy játszadoztak szépen és nevetgéltek a habok felém. Az idő árján úgy remegtek ők, mint sírköves, dülöngő temetők.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!