Soha nem voltam még ilyen józan koncerten - mondta Lovasi András, majd kért egy pálinkát. Könnyek és eröltetett show helyett édes-bús nosztalgiával köszönt el hétfőn, a Sziget mínusz első napján a 23 éves Kispál és a Borz - éppen úgy, ahogy szeretjük. A nagyszínpad előtt együtt éneklő sokezer rajongó azért nem marad hoppon; csak a Kispálnak van vége, a legnagyobb hazai fesztivál épphogy csak elkezdődött.
2010. augusztus 11. 00:57
p
0
0
1
Mentés
Nem igazán ismerek olyan huszas-harmincast, akinek ne fűződne valamilyen emléke a Kispál és a Borzhoz. Nekem is van, de úgysem mondom el. Az édes-bús, ízes, megmagyarázhatatlanul magyar hangulatnak van valami vonzása, egyszerűen nem hagy hidegen - nem volt ez másképp a finálénál sem. A banda tavaszi bejelentését követően, miszerint huszonhárom együtt töltött év után végleg feloszlanak, egy egész nyáron át búcsúzkodtak közönségüktől.
Egyszer viszont valóban el kellett énekelni azt, hogy vége; meg is tették, határtalan derűvel, műhóval, konfettivel, a megszokott viccelődéssel, sarokban zenéléssel az eredeti felállással, kegyetlen retrófelvétellel és vendégfellépőkkel. Kispál a szokásos átszellemült himbálózó gitározást adta szájból kilógó cigivel, Lovasi pedig nem engedett a show-gyártás csábításának és közvetlen, ironikus konferansszal vezette az este fonalát - istennek hála. Volt sok korai, kevésbé ismert nóta, de nem maradt el a Rezervátum és az Etetés, volt Emese, Zsákmányállat, Hang és fény, Ha az életben... Németh Jucitól Varga Liviuson, Szűcs Krisztiánon és a Csík Zenekaron át Kiss Tiborig felvonultak a harcostársak; az est legjobb jelenete a színpadon összetákolt kis konyhában való közös zenélés volt. Az elmúlt huszonhárom év hangulatát hűen visszaadta borral, pálinkával. Szép volt, zárt az égbolt.
„Szóval a búcsúzó Nap fényébe' fekszünk,
darus autóval húzattuk fel ágyastul magunk,
a Nap elé, hogy süssön telibe,
ha lemegy a hülye, biztos diszkóba fog menni, mindenki,
de most még posztmodernül rávakuzunk a Napra,
nem ideges, megy át hidrogénből héliumba,
nem mondja, hogy ennyi, lekéne nekem menni,
a hülye Napja, csak szónélkül lemegy.
Szóval a búcsúzó Nap fényébe' fekszünk,
búsúló valaki nőm és várja a holdat,
nézek rá, ő meg: Mondjad!
Kérdezem, mi a baja,
mindig ezt kérdezem,
ő meg mindig azt mondja: Semmi nincsen.
Hát persze, mert ami érdekes az megvan írva minden.”
Az elmúlt százhúsz évben öt államalakulathoz tartozó Csallóközben már a klub puszta működése is csodának számít, ám a DAC a megmaradás és a nemzeti összetartozás szimbóluma lett. Dunaszerdahelyi beszélgetés Tősér Ádámmal, a kerek születésnap alkalmából a sportklubról készült egész estés dokumentumfilm rendezőjével és Nagy Krisztiánnal, a DAC kommunikációs vezetőjével.
Hogyan lehetséges, hogy a történelem összes kultúrája észak, dél vagy kelet felé orientálódott, és sohasem nyugat felé? Az égtájak kultúrtörténete színesebb és tanulságosabb, mint azt a GPS korában bárki gondolná – állítja Jerry Brotton, a reneszánsz professzora.
Bognár Szilvia a kortárs magyar folk egyik meghatározó énekesnőjévé vált, számos formációban játszott számos kiváló zenésszel. Legutóbbi albumának 2013-as megjelenése óta sok év telt el, így különösen örömteli, hogy idén új lemezzel jelentkezett.
Közel 40 év után visszavonul a magyar zenei élet egyik meghatározó alakja, a zenekarral pedig erről és a jelen felállásában utolsó, decemberi koncertről beszélgettünk.