Özönlenek a címkék és a minősítések, függetlenül attól, hogy mik a békepárti érvek, ugyanis győzni kell minden vitában és mindenáron. És ha így van, akkor annál rosszabb
a tényeknek.
Nehéz persze beismerni, hogy tévedtünk. Ezért nem tudja elengedni az EU vezetése sem az elképzelt háborúját, ugyanis akkor be kellene vallania, hogy elszúrta, és le kellene vonnia többek között személyi következtetéseket is. Biztosak lehetünk benne, hogy ez nem fog megtörténni. Viszont azoknak, akik a háború első napjától kezdve a béke pártján álltak, azoknak, akik az elejétől fogva látták, hová vezet az esztelen pusztítás, most ideje átvenniük a kezdeményezést a média és a narratíva világában is.
A tények és az emberek velük vannak. A túloldalon az önáltatás, a hazugságok és a saját karrierjükbe kapaszkodó, alkalmatlan vezetők vannak.
Most, hogy a béke mindennap közelebb kerül Európához, bátran és büszkén kell beszélni arról, milyen hibákat követett el az EU vezetése, és arról is, hogyan fogjuk ezeket a hibákat kijavítani. Erről szól a szólásszabadság: az eltérő vélemények ütköztetéséről és arról, hogy nem kell mindenben egyetértenünk. Végül is nem ez a demokrácia, amiért állítólag harcolunk?
A szerző külpolitikai szakértő, helyettes államtitkár