Izraelnek nincs választása

„A Hamász október 7-i mészárlása óta megváltozott a Közel-Kelet, de a világ is. Az első sokk döbbenetét felváltotta a nagyhatalmi politika cinizmusa és az arab rendszerek önvédelmi reflexe. A legszomorúbb, hogy Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban a globális «progresszió» egy platformra került az orosz propagandával, az áldozatot hibáztatva, sőt a nyugatiak esetében szinte gyűlölve. Mert az oroszok legalább szűken vett nemzeti érdekeiknek megfelelően, a hatalmi politika szemszögéből járnak el, amikor a milliárdos muszlim világot maguk mellé akarják állítani.

Az amerikai és európai «haladás» viszont tudatlanságból, öngyűlöletből, ideológiai vakságtól vezetve teszi azt, amit tesz. Azok a narratívák, amelyek a hódító Oszmán Birodalmat vagy az arab kalifátusokat valami toleráns, multietnikus államként írják le, szemben a kolonialista Nyugattal, szóra sem lennének érdemesek, ha nem lennének annyira elterjedtek ezekben a körökben.

Izrael hirtelen nagyon egyedül lett, alig több mint egytucatnyi állam állt ki mellette az ENSZ-ben – köztük Magyarország. A Nyugat belső torzulásai nagyon is okkal nyomaszthatják a zsidó államot. Párizsban, Londonban vagy Berlinben lassan ugyanúgy kell figyelni az utca hangulatát, mint Ammanban vagy Kairóban. Tömegek vonulhatnak fel Allahu Akbart!-t kiáltva, gyakorlatilag egy genocídumot támogatva. Mert amit a Hamász akar, az nem a kétállami megoldás, hanem a zsidóság fizikai elpusztítása, de minimum elűzése.  

A nyári offenzíva sikertelensége miatt eleve borús hangulat a mélypontra jutott. Bár csak az nem látta, aki nem akarta látni: Ukrajna másodrendű lesz abban a pillanatban, amikor az USA egy fontosabb régióban néz szembe krízissel. Izrael bizonyos értelemben fordított helyzetben van, mint Ukrajna. Katonailag meg tudja nyerni a háborút – amire Ukrajna már a saját katonai vezetői szerint sem képes. (...)

Nem kérdés, vannak a Nyugati Parton túlkapások az izraeli telepesek részéről, és az sem, hogy nem mutatnak jól a falak a képernyőkön. De eközben kétmillió palesztin izraeli állampolgárként sokkal jobban és szabadabban él, mint a négyszázmillió arab túlnyomó többsége. Arról nem is beszélve, hogy a sok tízmillió térségbeli keresztény elnyomása és hol lassú, hol gyorsabb felszámolása senkit sem érdekel a progresszív körökben. Pedig ők a térség legrégebbi vallása-kultúrája a zsidóság után, nem az iszlám. Ha nagyon visszamegyünk a történelemben, nem is kétséges, ki is ebben a térségben az igazi hódító.”

***

Fotó: Földházi Árpád/Mandiner