BRICS

„A görög nyelvben akronímának mondják, amikor egy rövidítésnek önálló értelme is van. A BRICS Brazília, Oroszország, India, Kína és Dél Afrika által létrehozott szerveződés, ami összeolvasva közel van ahhoz az angol szóhoz (»bricks«), ami azt jelenti, hogy téglák, vagy kicsit elegánsabban szólva építőkövek. Mert ennek a szervezetnek a létrehozásával az öt alapító ország valóban egy építkezés alapköveivé vált, egy olyan építkezéséé, ami az egész világot átformálhatja az előttünk álló évszázad során.

Mivel a BRICS most lezajlott csúcstalálkozója fordulópontot jelent ebben a folyamatban, így nem érdektelen kicsit eltöprengenünk a történések mélyebb rétegeiről is. Ma már közhely, de attól még igaz, hogy az elmúlt fél évezred során a modern Nyugat valami olyat vitt végbe, ami az emberiség eddigi történelmében teljesen értelmezhetetlen volt. Az egész világot egyetlen univerzális civilizációba kényszerítette, a nyílt és a rejtett léterőszak szinte minden formáját felhasználva e törekvése során. Ez már önmagában is végzetes tettnek bizonyult, hisz valójában nincs olyan, hogy »emberiség”, és univerzális emberi civilizáció, hanem csak egymástól tektonikai mélységekben elkülönülő nagykultúrák vannak, mert egy adott nagykultúra az emberi létezés legvégső szellemi horizontja. Ettől még persze minden nagykultúra szabadon dönthet arról. hogy fenntart-e bármilyen kapcsolatot a rajta kívül létező nagykultúrákkal, de azt is tudomásul kell venni, ha egyes nagykultúrák úgy vélik, hogy a maguk részéről inkább a saját »univerzumukban« szeretnék átélni a létezést. Mondhatni »ab start« sejthető volt, hogy ebből a brutális kényszerekre épülő »összenyitásból«, ami egyúttal a világ erőszakos »nyugatosítása« volt, az egész emberi lét számára drámai következmények adódnak majd, amivel most már napi rutin szintjén szembesülünk is életünk során.

Ezt az eleve kudarcra épülő történelmi zsákutcát azonban az tette/teszi igazán végzetessé, hogy a nyugatias modernitás egy élősködő létszerveződési mód, amely ezt az »összenyitást« főként arra használta fel, hogy segítségével, az állandó expanzió és így a világ többi részének kegyetlen kifosztása őt magát, mint a legsikeresebb létmódot tűntesse fel hamis önbemutatása során. A »világ többi része«, amit Roger Scruton szellemes szójátéka alapján (The West and the Rest) »Rest« néven említünk, szóval ez a »reszli«, a »nem-Nyugat«, amely ma a világ népességének több, mint nyolcvan százalékát teszi ki, mindig is kényszerként, megaláztatásként és kifosztásként élte át ezt a folyamatot, saját anyagi, fizikai, lelki, erkölcsi, szellemi önazonossága erőszakos lerombolásaként, de az eleve bukásra ítélt lázadási kísérleten kívül többre nem futotta erejéből. Sőt, mivel a, Bibó István szóhasználatával élve a »túlfeszült lényeglátók« mind elbuktak, így mondhatni automatikusan a »hamis realisták« kezébe került az irányítás, akik a nyugatias modernitás birodalmi elitjeivel kollaborálva folyamatosan segítették is ezt a saját népüket »kényszer-nyugatosító« folyamatot.”

Nyitókép: Képernyőfotó