Baloldali győzelem várható a hétfői választáson Norvégiában, ahol nyolc éve kormányoz a jobboldal „Vas” Erna Solberg vezetésével. Körképünk az EU-n kívüli skandináv országból!
Oslo utcáin ma nagyobb eséllyel futhat bele az ember egy elektromos autóba, mint egy hagyományos, belsőégésű motorral szereltbe – ámuldoznak alkalomadtán a világ autós és gazdasági újságjai. Az északi országban újonnan forgalomba helyezett autók hatvan százaléka már elektromos, ami nem is igazán csoda. A norvég kormány az elmúlt években úgy alakította az autókhoz köthető adópolitikáját, hogy jobban megérje elektromos autókat vásárolni, vagyis leszállították a súly- és regisztrációs adó helyi megfelelőit. A hagyományos autók esetében pont fordítva jártak el – megemelték az áfájukat, és így tovább. A norvégok pedig rákaptak az elektromos autózásra, nem utolsósorban azért is, mert az országban telepített számtalan vízerőmű miatt elég olcsó az áram.
Az idei parlamenti választást azonban mégsem a zöldenergia, hanem az olaj fogja eldönteni.
Vas Erna végnapjai?
Hétfőn (és vasárnap) Norvégia az urnákhoz járul, hogy megválassza a parlament, a Storting következő ciklusának képviselőit. Az oslói parlamentben eddig egy jobbközép-konzervatív szövetségnek volt – vékonyka – többsége, a kormány élén a Konzervatív Párt, a Høyre vezetőjével, a hatvanéves Erna Solberggel. Solberg régi motoros már a norvég politikában, 2013-ban váltotta a miniszterelnöki poszton a jelenlegi NATO-főtitkárt, Jens Stoltenberget.
A norvég pártrendszert sok, egyébként összehasonlítható támogatottságú párt jellemzi. Ezt a sokféleséget tovább erősíti, hogy a Stortingba elég alacsony – négyszázalékos – a bejutási küszöb, amit elképzelhető, hogy a következő ciklusban még tovább csökkentenek majd. Hagyományosan két párt van, amely kiemelkedik a sok közül: az egyik a már említett Høyre, a másik pedig a Munkáspárt.
Fontos még a Középpárt és a Haladó Párt is – ez utóbbi, annak ellenére, hogy a neve nem ezt sugallja, jobbról előzi a Høyrét, nem pedig balról. Egyre nagyobb népszerűségre tesz szert a helyi zöldpárt is, ami egyelőre az ötszázalékos határ körül mozog, de a hétfői választás nagy nyertese lehet.
Bort iszik, vizet prédikál
Habár a világszerte mostanában tartott választásokat meghatározó témák – járványkezelés, újraindítás, klímaváltozás, stb. – természetesen a norvégiai voksoláson is fontosak, egy nemrég közzétett ENSZ-jelentés váratlanul még egyet kevert a kártyákon. A jelentés nem kifejezetten Norvégiára vonatkozik, hanem a Föld egészére nézve állapítja meg, hogy 2050-ig szinte biztosan növekedni fog a bolygó átlaghőmérséklete, még akkor is, ha most azonnal szigorú korlátozásokat vezetnénk be mindenfajta károsanyag-kibocsátásra.
De hogy jön ehhez Norvégia? Úgy, hogy hiába fedezi energiaszükségletének jelentős részét megújuló energiaforrásokból és hiába olcsó elektromos autóval járni,
Norvégia Nyugat-Európa legnagyobb kőolajtermelője, és – éghajlatváltozás és pusztuló jegesmedvék ide vagy oda – egyáltalán nem tűnik úgy, hogy változtatni szeretne ezen. Sőt. Az elmúlt években még növelte is a termelését, amióta üzembe helyezték a hatalmas Johan Sverdrup-mezőn található olajfúró tornyokat. A mezőn a becslések szerint 2,7 milliárd hordó olajat lehet kitermelni. És ki is fogják termelni.
Szintén nagy felháborodást keltett, hogy a kormány beleegyezett, hogy néhány fjordból iparihulladék-lerakót csináljanak – ami amúgy sem tűnik valami előrelátó döntésnek, hiszen a norvég nemzetgazdaság a fjordokba látogató turistákból is szép hasznot húz.
Az olajbiznisz tehát kissé bepiszkolja Norvégia klímaharcos imázsát. Pedig
Nemrég egymilliárd dollárt adományoztak a brazíliai erdőirtások megakadályozására, de emlékezetes, hogy a Norvég Alap civiltársadalmi célokra fordítható magyarországi összegeit is a honi zöldmozgalomhoz tartozó Ökotárs Alapítványon keresztül kívánták szétosztani. A – mindenkori – norvég kormány külföldön tehát klímatudatosabb, mint odahaza, ez pedig sokba kerülhet Erna Solbergnek.
Nehéz hónapok
A helyzet az, hogy Vas Ernának nem csak az olajfúró tornyok miatt fájhat a feje – ezekhez egyébként fő ellenfele, a munkáspárti Jonas Gahr Støre sem szeretne olyan hevesen hozzányúlni, mint a legtöbb baloldali párt.
A konzervatív kormány hivatali ideje alatt elég jelentősen nőttek a társadalmi különbségek Norvégián belül, amire természetesen a járványhelyzet is rátett egy lapáttal. A Solberg-kormány általánosságban jól kezelte a koronavírus-járványt, különösen az első hullámot. A miniszterelnöknek azonban pont a járványvédelmi intézkedések kapcsán sikerült kellemetlen helyzetbe kevernie magát, hiszen idén áprilisban, amikor már a korábbinál fertőzőbb „delta” vírusvariáns terjedt Norvégiában, férjével úgy döntött, hogy barátai körében megünnepli a születésnapját egy étteremben. A járványhelyzet miatt ilyesmi hivatalosan elképzelhetetlen lett volna Norvégiában abban az időben, így Vas Ernának sem maradt sok választása, mint jó képet vágni a dologhoz, és befizetni a húszezer koronás büntetést, miután a közmédia részletesen beszámolt a születésnapi bulijáról.
A koronavírus-járvány és következményei, valamint a konzervatív kormány és politikusok népszerűtlen húzásai tehát egyre inkább a baloldali pártok malmára hajtják a vizet Norvégiában.
de a felmérések szerint még így is kevesebben szavazhatnak rájuk, mint négy évvel ezelőtt – várhatóan 40-45 mandátumot szereznek majd a Stortingban. A többséghez ennek majdnem a kétszeresére volna szükség. Støre pártja ezt legkönnyebben a Szocialista Baloldal és a Középpárt bevonásával érheti el, de szükség lehet a zöldekre is.
Mivel Norvégiában – Európa számos országával ellentétben – a vidék általában balra, míg a városias területek jobbra szavaznak, a Munkáspártnak a jelenlegi erőviszonyok ismeretében a kampányidőszak utolsó napjait is a városokon kívül célszerű töltenie. A jóléti állam és a foglalkoztatás kiterjesztését ígérő munkáspártiaknak ráadásul arra érdemes törekedniük, hogy a bejutási küszöb szélén táncoló baloldali pártoktól csábítsanak magukhoz szavazókat, hogy a kompenzációs rendszer logikája szerint növelhessék mandátumaik számát a töredékszavazatokból.
Bár a választás napja hivatalosan hétfőn van, sok szavazókör már vasárnap megnyit majd. Az előzetes felmérések alapján Norvégiában tehát várhatóan vége szakad a konzervatívok kormányzásának.
A nyitóképen: Jonas Gahr Stoere és Erna Solberg egy trondheimi választási rendezvényen. Fotó: Gorm Kallestad / NTB / AFP
A brit kormány és a Munkáspárt új mesterségesintelligencia-stratégiája komoly aggodalmakat kelt a kreatívszektorban. Neves írók, köztük Richard Osman és Kate Mosse hevesen tiltakoznak a művészeti alkotások engedély nélküli felhasználása ellen. A készülő szabályozás alapjaiban változtathatja meg a szerzői jogok védelmének rendszerét Nagy-Britanniában.
A fiatal J. D. Vance-nek nem nyugdíjas állásként kell tekintenie az alelnöki tisztségre Donald Trump mellett – fontos lépcsőfok lehet neki, ha később is jól jön ki a lépés.
Sok hónapnyi csúszással végül megkapta a kormányalakítási megbízást a tavalyi választáson győztes Ausztria Szabadságpártja. Herbert Kickl pártelnök kényelmes helyzetben van, a potenciális partner Osztrák Néppárt vezetése viszont annál kevésbé.
„Tizennégy év kormányzás kicsit távolítja a kormányzati szereplőket a valós élettől. A Fidesznek vissza kell térnie a valóságba” – hangsúlyozta Lázár János.
Norvégiában világvége-hangulat van, amióta a vb-n kikapott Brazíliától a férfi kézilabda-válogatottjuk.
Folyamatosan kapkod, naponta próbál kitalálni valamilyen újabb akciót.
A magyar kultúra napján országszerte és a határokon túl is kiállításokkal, koncertekkel, díjátadókkal és színházi előadásokkal tisztelegnek Kölcsey Ferenc Himnusza előtt.
