Visszaélnek a szellemi tulajdon védelmével a vakcinagyártók

A nagy amerikai gyógyszergyártó cégek – így a Pfizer, illetve a Moderna – nem akarnak lemondani szellemi jogaikról, és megosztani a tudást és a technológiát a világ szegényebb országaival. Joseph Stiglitz Nobel-díjas közgazdász, a Columbia Egyetem professzora és Lori Wallach, a Public Citizen’s Global Trade Watch igazgatója szerint a profitmaximalizálás, illetve a monopolhelyzet fenntartásának szempontja jelentősen hátráltatja a globális vakcinagyártást. És amellett, hogy lassítja a járványból való kilábalást, az Egyesült Államok geopolitikai érdekeit is sérti. 

A koronavírus-járványnak akkor lehet vége, ha sikerül világszerte elég embert beoltani, és globális szinten is kialakul a megfelelő védettség.

Bizakodásra adhat okot azonban, hogy a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) számos tagállama – már az Egyesült Államokkal kiegészülve – keresi az oltóanyagok monopolizációját lehetővé tevő szabályozás felülvizsgálatának, átmeneti feloldásának lehetőségeit, amelynek eredményessége nagyban befolyásolhatja a vakcinagyártás felgyorsulását világszerte.

A fejlődő világ alapvető problémáját az jelenti, hogy nem férnek hozzá a vakcinagyártáshoz szükséges technológiához, illetve szaktudáshoz, a nagy gyógyszergyártó cégek pedig – különböző okokra hivatkozva – üzleti érdeküket követve a profitmaximalizálásra és monopolhelyzetük megőrzésére törekszenek. A COVAX – A WHO által éltre hívott, a COVID-19 vakcinákhoz való méltányos hozzáférést célzó világméretű kezdeményezés – nem segíti érdemben a globális ellátást, így a kormányok feladata lenne, hogy aktívabban beavatkozzanak.

A szerzők szerint a vállalatok által a jogfeladással szemben felsorakoztatott érvek nem állják meg a helyüket, és könnyen cáfolhatók. A gyógyszercégek először is azzal érvelnek, hogy a WTO szabályozási keretrendszere kellően rugalmas, illetve, hogy a fejlődő országok vállalatai nem kérték tőlük a kötelező engedélyeket. Ugyanakkor jelenleg az mRNS-vakcina több mint 100 komponense közül számos összetevő szellemi tulajdon védelme alatt áll, így az ehhez az ellátási lánchoz kötődő országok közötti kötelező engedélyek koordinációja szinte lehetetlen. A gyógyszeripari vállalatok második érve, hogy a fejlődő országok nincsenek a vakcinagyártáshoz szükséges képességek birtokában, amely a technológia hiányában valóban így lehet, éppen ezért kulcsfontosságú annak, illetve a szaktudásnak a megosztása. 

Korábbi példák azt igazolják, hogy azokban az esetekben, mikor az európai és az amerikai vakcinagyártók megegyeztek külföldi vállalatokkal – így például a Serum Institute Indiában, valamint az Aspen Pharmacare Dél-Afrikában –, nem okozott számukra nehézséget előállítani a vakcinát. A gyógyszercégek továbbá azt is kifogásolják, hogy a szellemi jogok felfüggesztése csökkentené a profitot, és ezzel összefüggésben negatív hatással lenne a jövőbeli kutatásra és fejlesztésre.

és ösztönözné a vállalatok közötti önkéntes együttműködést világszerte. 

A negyedik gyakran hangoztatott érv, hogy a technológia és a szaktudás megosztása geopolitikai hátrányt jelente az Egyesült Államok számára, ugyanis ezzel Kína és Oroszország is hozzáférnének ahhoz. A valóságban azonban az mRNS-technológia nem is amerikai vívmány, hanem a német BioNTech tulajdona, amely már engedélyezte is vakcinák gyártását például a kínai Fosun Pharma vállalat számára. Ráadásul a technológia kifejlesztéséhez hozzájáruló előzetes kutatások és kísérletek egyidejűleg zajlottak a világ számos országában az elmúlt évtizedekben.

és alulmarad – ahogy eddig is tette – Kínával és Oroszországgal szemben. Van megoldás tehát a járvány megállítására, azonban a közös sikerhez a nagyvállalatok felajánlásaira is szükség lesz. 

Szemlézte: Gergi-Horgos Mátyás

Fotó: Artur Widak / NurPhoto / NurPhoto via AFP