Miért szavaznak mindig kedden az amerikaiak?

Bár az Atlanti-óceán innenső partjáról nézve maradi őrültségnek tűnik, az amerikai „választókedd” valóságos választójogi innováció, amelyet a magyar forradalom és szabadságharc előtt három évvel, 1845-ben vezettek be. 1788-tól egészen addig egyáltalán nem volt megszabva, melyik napon tartsák a választásokat az egyes államokban: egy december első szerdájával záruló, harmincnégy napos intervallumon belül minden állam akkor rendezte a szavazást, amikor jónak látta. Arra persze hamar rájöttek a tengerentúli államférfiak, hogy nem jó, ha a New York-i választási eredményt már a saját voksuk leadása előtt is tudják a virginiaiak – a „győzteshez húzás” minden választás utáni közvéleménykutatásban jelentkező jelensége ebben az esetben ugyanis már a szavazáskor érvényesül, és torzítja az eredményt az először voksoló államokban győzedelmeskedő jelöltek javára.

Ezért 1845-ben úgy döntött a Kongresszus, hogy egységesíti a szavazás napját. Azonban végig kellett gondolniuk, hogy az akkor még nagyrészt mezőgazdaságból élő, lovaskocsin és kisebbrészt vonaton közlekedő amerikaiakat mikor lenne célszerű az urnákhoz citálni. A döntés novemberre esett: tavasszal és kora nyáron a vetési munkálatok miatt nem lehetett választást tartani, nyár végén és kora ősszel pedig az aratás csökkentette volna az Újvilág demokratáinak választási kedvét. Novemberben már vége szakadt a nyári-őszi mezőgazdasági nagyüzemnek, viszont még nem köszöntöttek be a téli fagyok.

A keddi napra szintén mezőgazdasági szempontok figyelembevételével esett a döntés: a jórészt farmokon, a szavazóhelyiségektől távol élő amerikaiaknak gyakran egy teljes nap kellett ahhoz, hogy a voksolás helyszínére megérkezzenek, így mindenképpen két napot kellett a választásra szánni, egyet az utazásra, egyet a szavazatok leadására. A hétvége nem játszott, mert a vasárnap reggelt az amerikai földművesek elsöprő többsége a templomban kezdte; és tiszteletben kellett tartani a piacozás napját, a szerdát is, hogy a gazdálkodóknak ne keletkezzen bevételkiesésük állampolgári jogaik gyakorlásából. Ebből a szempontból a hétfői utazás és keddi szavazás volt a logikus megoldás: így nem kellett senkinek vasárnap utazni, szerdán pedig már a piacon lehetett mindenki, akinek ott van dolga.

Hogy ezt a százhetvenöt éves szokást miért nem hagyták még el az amerikaiak? Ennek a magyarázata ugyanaz, mint az elektori rendszer megtartásáé: az 1789 óta érvényben lévő alkotmány szelleme és az azt a következő évtizedekben formáló államférfiak hagyatéka – néhány kínos döntés, így például a rabszolgaság kivételével – szent és sérthetetlen, hiszen azoknak a férfiaknak, akik a barbarizmus és az európai monarchiák közötti kutyaszorítóban képesek voltak megalkotni egy demokráciát, bizonnyal jó okuk volt arra, hogy a voksolás napját is úgy szabják meg, ahogy megszabták.