A legfelsőbb utasítások gyűjteménye

"Egy korábbi blogbejegyzésben bemutattuk azoknak a dualizmuskori politikai és személyi ügyeknek a sokaságát, amelyekben az ausztriai, a magyar és a közös minisztériumoknak felterjesztésekben (Vorträge) kellett Ferenc József legfelsőbb jóváhagyását elnyerniük. A hozzá intézett felterjesztéseknél lényegesen kisebb számban, de olyan források is ránk maradtak, amelyekben Ferenc József magánszemélyek vagy csoportok részéről hozzá érkező panaszok vagy kérelmek hatására, esetleg saját felindulásból kezdeményezett eljárást egy-egy ügyben.

A Habsburg Birodalom központi igazgatásában a 17. században alakult ki az a gyakorlat, hogy az uralkodó közvetlenül, különösebb formaságok nélkül, egyszerű levélformában utasított egy-egy ügyben való eljárásra állami és udvari tisztségviselőket. Az ilyen iratokat kezdetben Handbilletnek vagy Handbriefnek nevezték, majd idővel az előző használata gyökerezett meg. Az ilyen típusú források külön gyűjtése II. József korától vált szokássá a Habsburgok Házi, Udvari és Állami Levéltárában (Haus-, Hof- und Staatsarchiv). Ebből a Handbillete anyagból 1809-ben kivették és külön kezdték gyűjteni azokat az iratokat, amelyek a Habsburg család, az udvar, a rendi kancelláriák és más rezervált ügyekben tartalmaztak utasítást – ezek a levéltáron belül a Separatbillete megnevezést kapták. A továbbra is a Handbillete sorozatban maradó ügyekre ekkortól kezdték a Kurrentbillete elnevezést alkalmazni.

A Kurrentbillete iratsorozatot 1859-től a felterjesztések (Vorträge) indexkönyveiben mutatózták, saját speciális jelzéssel – ezek alapján kutatható napjainkban is az anyag. Mindez egyrészt megkönnyíti a kutatók dolgát, hiszen az indexkönyvekben személy- és földrajzi nevekre, valamint tárgyszavakra is lehet keresni, másrészt egyszerre lehet látni, ha egy-egy ügyhöz felterjesztés és Kurrentbillete is tartozik.

Hasonlóan a Vorträge-anyaghoz, a ciszlajtán és a magyarországi ügyek a Kurrentbillete-sorozatban is ömlesztve szerepelnek, a magyar ügyekre vonatkozó iratok pedig néhány kivételtől eltekintve magyar nyelvűek. A 19–20. század fordulójának éveit lefedő kutatási tapasztalataim alapján Ferenc József néhány, egészen jól körülhatárolható ügytípusban rendelkezett Kurrentbillete formájában, legalábbis magyarországi viszonylatban."

(...)

"Szintén tipikusak Ferenc József azon „saját” elhatározásai, amelyeket egyértelműen (más források alapján kimutathatóan) valakinek a sugalmazására fogalmazott meg. Például az uralkodó 1897-ben Bánffy Dezső miniszterelnök győzködésére hozott döntését, miszerint saját magánvagyonából tíz köztéri szobrot ajándékoz Budapestnek, szintén egy Kurrentbillet formájában tudatta. A „gesztus” a király és a nemzet lelki világának közelítését célozta (legalábbis szimbolikusan), hiszen a dinasztiahű Pázmány Péter és Pálffy János mellett Bocskai István és Bethlen Gábor is szerepelt a tervezett szobrok között. Ennél is eklatánsabb példa 1904 áprilisából a II. Rákóczi Ferenc hamvainak hazahozataláról szóló, Tisza István miniszterelnökhöz címzett felszólítás:

„Kedves gróf Tisza!

A magyar történelem kiváló alakjai közül egyedül II. Rákóczi Ferenc hamvai nyugszanak idegen földben s e hamvak hazaszállítása a nemzetnek ismételten kifejezett közóhaját képezi. Hála legyen érte az isteni gondviselésnek: azok az ellentétek és félreértések, amelyek súlyosan nehezedtek elődeinkre hosszú századokon át, ma már egy végképp letűnt korszak történelmi emlékeit képezik. Király és nemzet kölcsönös bizalma és az alkotmány visszaállított békés uralma megteremtették a trón és nemzet között a sikeres egyesült munkásság alapfeltételét képező összhangot. Keserűség nélkül gondolhatunk tehát vissza mindannyian a mögöttünk álló borús korszakra s király és nemzet egyesült kegyelete keresheti fel mindazok emlékezetét, kiknek vezető szerep jutott a letűnt küzdelmekben. Ennélfogva utasítom, hogy II. Rákóczi Ferenc hamvai hazaszállításának kérdésével foglalkozzék és erre vonatkozó javaslatait elvárom.”

***

A cikk a Pallas Athéné Domeus Educationis Alapítvány támogatásával valósult meg.