Olasz lap: kezdetét vette a nagy verseny – Orbán és Macron között dől el Európa sorsa
A francia elnök is elkezdett mozgolódni.
Macron igyekezete, hogy elfoglalja a politikai centrumot, sikerrel járt: legfőbb támogatói körében növelte támogatottságát.
„Az IFOP által a JDD megbízásából készített közvélemény-kutatások után, melyek Macron 24 százalékos népszerűségvesztését jelezték, a YouGOv France hétfőn közölt kutatása megerősíti ezt a csökkenést: a franciáknak csupán a 30%-a (-6) elégedett a teljesítményével. Hasonló tendencia mutatkozik a miniszterelnök esetében is. Ilyen körülmények között nem meglepő, hogy a publicisták kérdéseket tesznek fel arról, valójában milyen politikai tábor áll mögöttük, és hogy képesek lesznek-e véghez vinni a jelentős reformokat.
(...)
Valójában ez az összeomlás nem jelent mást, mint hogy Macron támogatottsága a Marine Le Pen ellenében 66%-kal megnyert választás után visszatér az első fordulóban mért szintre. Ezen a szinten kell vizsgálni, hogyan viselkednek azok a »jobboldali és baloldali« centrista választók, akik a legfőbb támogatói bázisát képezik. És itt van a meglepetés: nemhogy összeomlást nem konstatálhatunk, hanem azt látjuk, hogy Macron konszolidálja, sőt növeli támogatottságát. Még ha nyolc pontot is veszített népszerűségéből a Szocialista Párt és az EELV [francia zöldpárt - Mandiner] szavazóinak körében, továbbra is 39%-on áll náluk. Ami a centrista szimpatizánsokat illeti, még mindig 75%-ban kedvező véleménnyel vannak róla. Ami pedig a legérdekesebb: a Republikánusok támogatói körében növekedett a támogatottsága (45%, +6 százalék).
(...)
Emmanuel Macron igyekezete, hogy elfoglalja a politikai centrumot, sikerrel járt: egy majdhogynem tökéletes szimmetriát hozott létre; a Philippe miniszterelnökkel alkotott duójának köszönhetően képes fenntartani ezt az egyensúlyt, és megszilárdítani egy centrista tábort, melyet törékenynek gondolhattunk volna. A nyári hullámveréseknek nem volt valódi kihatásuk a macronizmus által megnyert táborra. Ez logikus, mivel bármit is gondoljunk róla, az elnök szavazóbázisának politikáját viszi végbe, nem árulja el azt. Chirackal, Sarkozyvel és Hollande-dal ellentétben Macronnak és a választóinak van egy erényük: a koherencia.
(...)
Még azt is kijelenthetjük, hogy a szélsőséges erők támogatóinak körében tapasztalt népszerűtlensége nagyon is kedvez neki, minthogy a mélenchonizmus és a Nemzeti Front tartósan magas, 20% körüli támogatottságának perspektívája automatikusan bázisának megszilárdulásához vezet, és de facto kizár bármilyen más többséget.”