Szerbia: Oroszország bástyája a Nyugat-Balkánon?

Nyomás Nyugat felé

„Drang nach Westen” – kezdte Moszkva Nyugat felé, s háttérben történő nyomulásáról szóló előadását Boško Jakšic szerb újságíró, a Politika című lap korábbi főszerkesztője a Danube Institute budapesti konferenciáján, ahol Moldova szorult helyzete és a radikális iszlám balkáni jelenléte is szóba került.

Jakšic szerint politikai és médiabeli csatározások jellemzik az orosz érdekek megjelenését a szerb közéletben. Szerbiában hagyományosan erős volt a pánszlávizmus és ezen keresztül az Oroszország iránt érzett vonzalom, de Jakšic úgy látja, az oroszok inkább csak kihasználták, mintsem segítették Szerbiát a történelem folyamán. 

Az viszont tény szerinte, hogy manapság a Nyugat-Balkánon az EU támogatottsága csökken, az EU bővülése és integrációja lassul, s ezt a helyzetet Moszkva kihasználja. Míg az ukrajnai válság előtt egy időre kiesett a nemzetközi érdeklődés homlokteréből a Balkán, most újra frontvonal lett ez a sokat látott régió. „A Balkánon a Nyugat keveset veszthet, Oroszország viszont sokat nyerhet” – mondja Boško Jakšic, aki úgy látja, Moszkva a balkáni befolyásszerzéssel vághat vissza Ukrajnáért, s Szerbiában, Montenegróban, Boszniában és Macedóniában is építi a befolyását. „Moszkva felhasználja a nyugatellenes érzelmeket a saját propagandájára.”

Keleti nyitás szerb módra

Moszkva célja Jakšic szerint egyszerű: lassítani, avagy leállítani az EU és a NATO regionális bővülését, szoft frontvonalat építve a Nyugattal szemben. „A Nyugat gyengeségei Moszkvát erősítik.” Szerbiában pedig van fogadókészség az orosz barátkozásra: vannak, akik szerint Szerbia helye az Eurázsiai Unióban, Keleten van. 

Jakšic úgy látja: Moszkva megtanulta a Nyugat korábbi praktikáit a saját propagandájának és kapcsolati rendszerének erősítésére. Szerbiában mobilizálják az oroszpárti hangokat véleményvezérek, think tankek, oroszpárti hírportálok és propagandaoldalak egész sokaságával. Támogatják a Moszkva-barát civil szervezetek működését, különböző szerbiai tevékenységeket finanszíroznak. Az orosz befolyás és lobbiérdekek a szerb pártok körül is megjelennek. A Szerb Haladó Párthoz köthető Tomiszlav Nikolics államelnök oroszbarátnak tekinthető, aki szerint az EU legfeljebb csak egy szükséges rossz. Emellett fontos szereplő a szerb ortodox egyház, amely erős kapcsolatokkal rendelkezik az orosz ortodox egyház irányában.

Agy az EU-ban, szív Moszkvában

Mindezek hatására a szerb társadalom egyre nagyobb része Moszkva szemszögéből értékeli a nemzetközi eseményeket, és a szerbek kétharmada úgy is látja, hogy Oroszországnak kellene Szerbia legfontosabb partnerének lennie. Ez annak fényében különösen érdekes, hogy az előadó szerint Szerbia 2000 óta több mint 3 milliárd eurónyi vissza nem térítendő támogatást kapott az EU-tól, illetve az Egyesült Államoktól, míg Oroszország részéről ez az összeg nulla.

Belgrád megpróbál egyensúlyozni a Nyugat és Oroszország között, de a szerb előadó szerint kérdéses, mennyire lesz ez fenntartható az egyre kiszámíthatatlanabb jövőben. Boško Jakšic úgy látja, az EU-nak nem kellene becsuknia a szemét a Balkánon terjedő autokratizmussal szemben, mert különben veszélyes lyukak keletkeznek, amibe Moszkva benyomulhat. 

A jövőben Szerbia akár véglegesen a Keletet választhatja Európa helyett. Jakšic szerint mostanra már ki is alakult egy olyan kettős helyzet, mely szerint a szerbek az EU-ban élnének, de Moszkvát támogatják, „az agy az EU-ban van, de a szív Moszkva felé húz”. Az előadó szerint azonban nem tartható ez a kettősség, ahogy nem tartható a jugoszláv idők el nem kötelezettsége is, mert Szerbia most egyet balra, egyet jobbra lép, amiért csak pofonokat kap felváltva, hol innen, hol onnan. „Ez nem egyensúlyozás” – zárta szavait Boško Jakšic.