Moldova válaszúton: így nyomul az új orosz propaganda

Az egykor a moldvai fejedelemség, majd Nagy-Románia, s később a Szovjetunió részét képező, most már közel negyed évszázada a függetlenséget próbálgató Moldova hányattatásairól tartott előadást a budapesti Danube Institute szervezésében Oana Serafim, a Szabad Európa Rádió moldovai adásának igazgatója.

Oana Serafim

Nincs lezárva a kelet-európai átmenet

Serafim szerint a Nyugat a kétezres évek elejére gyorsan le akarta zárni a kelet-európai átmenetet: túl akart lenni rajta és sikersztoriként értékelte az addigi fejleményeket. De mire Románia és Bulgária és csatlakozott az EU-hoz, jött 2008-ban a grúz-orosz háború. Ez új fejezetet nyitott a kelet-európai térségben, amely különösen az egykori szovjet birodalom volt tagországait érintette érzékenyen – köztük Moldovát is.

Moldova irányában erős kapcsolatokkal rendelkezik Oroszország Oana Serafim szerint. Ezek a kapcsolatok behálózzák a politikai-gazdasági elitet, a társadalom különböző csoportjait és területeit az ortodox egyháztól a populáris kultúráig. Mindez egy kialakulatlan identitású országban történik. „Huszonöt év semmi a történelemben, de hosszú idő egy ember életében, és ennyi idő alatt sok válság rendítette meg a moldovaiakat” – emlékeztet Serafim, aki szerint Moldova útkereszteződéshez érkezett: „Hova tovább?” Nehéz a válasz. Jön a nyomás kelet felől, jönnek a hibás megközelítések nyugat felől. 

A kis kelet-európai országban sok a megoldatlan kérdés: ott van Transznisztria befagyott konfliktusa, ahol is gyakorlatilag az egykori szovjet hadsereg katonái birtokolják a helyi hatalmat; ott van a keresztény török származású gagauzok története; és ott van az az alapvető konfliktusos helyzet, hogy a román etnikumú többséggel rendelkező Moldovában nagyon elterjedt az orosz nyelv mindennapi használata.

Orosz csalik

Az átmenetiség és a válságok hatására passzívvá vált a lakosság, de a Krím kapcsán azért elkezdtek gondolkodni Moldova jövőjéről – mondja Oana Serafim. Szerinte Moldova játszótér lett Kelet és Nyugat között. Míg a Nyugat nemigen segíti Moldovát, addig a média, az egyház és a politikai pártok is erősen kötődnek az orosz kapcsolatokhoz. A tévénézők többsége orosz nyelvű csatornákat néz, a fél ország Oroszországgal szeretne vámuniót.  Serafim úgy látja: az emberek úgy érzik, a Nyugat messze van, távol az ő mindennapi, helyi problémáiktól. A nyugati hatások is orosz közvetítéssel érkeznek Moldovába, „még az amerikai  szappanoperákat is orosz szinkronnal nézik”.

Sok moldovai érzi úgy, túl kicsi az országa és nem figyelnek rájuk eléggé. Ezt használja ki a helyi orosz propaganda is, azt szuggerálva, hogy kapcsolódjanak rá az új orosz világra. „A történelem itt történik, nincs semmi lezárva” – figyelmeztet Serafim. A Szabad Európa Rádió helyi igazgatója szerint az új orosz propaganda elhallgatja a szovjet idők szörnyűségeit és nehézségeit, a mai valós híreket pedig eltorzítja. „Ez a propaganda nem a racionalizmusra, hanem az érzelemkeltésre építkezik.” Ilyen például a nyolcvanas évek iránti nosztalgia táplálása, hogy a moldoviaiak akkor egy világhatalom részeként élhettek biztos életet – szemben a mai helyzettel. Vagy épp a román kártya kijátszása, hogy a románok csak el akarják foglalni maguknak Moldovát.

A moldovai fiatalokat is meg tudják szólítani a propagandával: az orosz számukra a luxus nyelve, a bároké, a szépségszalonoké, az autóhirdetéseké. A vidéki fiatalok ezzel találkoznak, és ehhez a világhoz akarnak csatlakozni, hiszen a győztesek közé akarnak tartozni. Az ortodox egyház ügye külön fejezet: gyakorlatilag két keleti keresztény egyház, egy román és egy orosz irányultságú működik Moldovában. Ez egy folyamatos harcot jelent közöttük az egyházi élet és a társadalom minden területén. A Moszkva által támogatott egyház nem fukarkodik a támogatásokkal, a pompa és a dicsőség megmutatásával. Az egyházak közötti viták megosztják a társadalmat, és persze a hívő emberek is a győztessel akarnak lenni. 

Távoli Európa

Ezzel szemben az EU egy távoli és bonyolult dolognak tűnik, melynek értékei ráadásul nem is egyeznek a vidéki moldovaiak felfogásával. Úgy látják: az EU csak feltételeket szab meg, azt követeli, hogy erőltessék meg magukat az emberek; ezzel szemben az orosz világhoz való csatlakozás nem kíván meg erőfeszítést, csak el kell fogadni az amúgy is régről ismert játékszabályokat. 

Oana Serafim felhívta a figyelmet: az orosz befolyás három vezető moldovai pártban is jelentkezik: a szocialista párt nyíltan hirdeti a kapcsolatait Moszkvával, a kommunista párt egyértelműen a szovjet nosztalgiából táplálkozik, és most van egy új erő a fiatal Renato Usatii vezetésével, amely populista ígéreteivel a fiatalabb, magukat vesztesnek érző korosztályokat szólítja meg számukra menő témákkal: Usatii például fegyverrel pózol egy felvételen.

S hogy miért fontos a kis Moldova helyzete? Serafim szerint a történet összekapcsolódik az ukrán helyzettel. Ha Ukrajna a nyugati tábor része lesz, akkor Moldovában felerősödhet a Transznisztria-konfliktus. Az amúgy is gyenge lábakon álló Moldova instabillá, kiszámíthatatlanná válik. A kis országot Moszkva felhasználhatja a régió destabilizálására, az EU diszkreditálására. Moldova Serafim szerint jó példája az új orosz propagandának, amely lemásolja a nyugati soft power-praktikákat és próbálja a Nyugat ellen felhasználni őket. Serafim szerint a putyini vezetés célja egy új Szovjetunió megteremtése, aminek Moldova az egyik eleme.