Abszurditás vagy moszkvai kényszer magyarázza az AfD-hez való fideszes közeledést

„Nehezen tudom másképp értelmezni politikai szemtanúként azt, hogy Orbán Viktor a napokban hivatalos látogatásra várja a Karmelitába a németországi szélsőjobboldali párt kancellárjelöltjét, mint egy komoly stratégiai hibát vagy egyfajta putyinista-mozgalmi építkezés kényszerű lépését. Mondhatják persze a kormánypárti nyilvánosságban, hogy Trump győzelmére sem fogadtak volna sokan (pontosabban sokan a józan ész logikája alapján inkább elkerülték volna, mert a realitásokkal nagyjából mindenki tisztában volt) és egyedül a Fidesz miniszterelnöke volt az, aki jó helyre tette a zsetonokat a geopolitikai rulettasztalon, de az AfD (Alternatíva Németországnak) nevű szélsőséges pártot épp most, az előrehozott német választások előtt néhány nappal a magyar kormány (délibábos) magabiztosságtól duzzadó keblére ölelni – nos, minimum kérdéses döntés. Nemcsak azért, mert a – radikális pálfordulásokra persze azért erősen hajlamos – Fidesz maga zárkózott el korábban az AfD-vel való érdemi együttműködéstől, hanem azért is, mert a feltételezett hosszú távú érdek meglehetősen homályos, bizonytalan, sőt igencsak Kreml-szerű árnyékot vet.

De kezdjük egy lépéssel távolabbról, mert a helyzet önmagában is meglehetősen abszurd. Ami persze kevésbé kell meglepjen bárkit is, miután a NER-ista magyar közélet mellett immár a geopolitika bizonyos szereplőinek mozgása is elvesztett mára mindenféle logikát, stabil értékrendet és mérsékelt elvrendszert. De mondhatnám azt is, hogy elveszítette a józan ész kereteit. Jómagam egy bizonyos alapértékekben részben konzervatív, de meghatározó részben nyitott, szociáldemokrata családapa és közgondolkodó vagyok, aki az erőpolitika és a kivagyi kalandorság helyett a világ egyensúlyi rendszerének megőrzését támogató, a win-win kompromisszumok és a nemzeti érdekeket érvényesíteni tudó együttműködések politikai iskoláját képviselem. Mindezt erős erkölcsi és elvi alapon. Ezt azért fontos kiindulópontként rögzíteni, mert a Fidesz és szellemi holdudvara az utóbbi időszakban vastag politikai tőkét és hátországot épített magának azzal, hogy tudatos uszító kampányt folytatott – és folytat – a más nemzetiségűek, a más értékrendet valló, más szexuális irányultsággal élő emberekkel szemben. Hogy mindez a Fidesz-elitnek egyébként mennyire a saját értékrendjének valódi része, és mennyiben pusztán a politikai előnykovácsolás mocskos üzleti módszere – egy másik elemző jegyzet témája kell majd legyen, de szerintem mindannyian sejtjük az igazságot.

Nos, ez a Fidesz a napokban hivatalos látogatáson fogadja az AfD kancellárjelöltjét, Alice Weidelt, aki – annak ellenére, hogy pártja egy vállaltan szélsőséges, kirekesztő politikát folytató szervezet – a magánéletében egyébként leszbikus kapcsolatban él egy Srí Lanka-i származású hölggyel, ráadásul nem is Németországban, hanem egy svájci kisvárosban, és boldogan (nyilván példaértékűen is) együtt nevelnek két fiúgyermeket. Utóbbi, szerető közösséget a magyar kormánypárt által írt alkotmány családnak ugyan nem ismerné el, de alkotmányellenes módon adjuk meg nekik, hogy Weidel asszony és párja, valamint gyermekeik egy boldog, német családban élnek. Szavaimban sem irónia, sem provokáció nincs, egyszerűen annak az abszurditásnak a rögzítése, amelyben egyébként a Fidesz elvakult, groteszk és bántalmazó politikája miatt jelenleg is élünk. Engem aztán rettenetesen nem érdekel, hogy az AfD kancellárjelöltje milyen párkapcsolatban él, ahogyan láthatóan a Fidesz-kormányt és rajongótáborát sem érdekli, hiszen benne/bennük látják az új Németország jövőjét – ehhez képest mindenki más esetében pedig nemcsak hogy érdekli a hatalmasokat, hogy hogyan él, de még meg is akarja mondani, hogy hogyan kellene neki. Ilyen kifacsartság is csak NERisztánban lehetséges.”

Nyitóképen: Alice Weidel AfD-társelnök, fotó: Fabian Sommer / DPA / dpa Picture-Alliance via AFP