Hatalmi játszmák középpontjában a lengyel alkotmánybíróság

„A lengyel alkotmánybíróság 15 tagját 9 évre választja meg a szejm (a parlament alsóháza), majd a köztársasági elnök iktatja be őket hivatalukba. A jelenlegi helyzet gyökerei augusztusra nyúlnak vissza, mikor egy törvénymódosítással a PO-PSL többségű szejm lehetővé tette, hogy két, decemberben lejáró hivatali idejű tag helyére még ők választhassanak új tagokat. Ezt eredetileg csak a november elején – az új szejm nyitóülése előtt – lejáró mandátummal rendelkező három bíró esetében tehették volna meg. Andrzej Duda köztársasági elnök azonban végül mind az öt újonnan megválasztott bíró kinevezését megtagadta mondván, megválasztásukkal a (volt) kormánypártok megsértették a demokratikus alapelveket.

November 19-én a parlament mindkét háza (a PiS-frakció, illetve az ellenzéki Kukiz ’15-höz tartozó képviselők jelentős részének szavazataival) elfogadta azt a jogszabály-módosítást (az elnök is aláírta), amely törvényileg is megakadályozta a fenti jelöltek hivatalba lépését, december 2-án pedig a szejm már meg is szavazta az öt új tagot. A PO a történtek hatására panaszt nyújtott be az alkotmánybírósághoz, és azt követelik, hogy ennek elbírálásáig az elnök ne iktassa be az új bírákat. (Ezen törekvésüket nem koronázta siker: Duda négy új bírót már beiktatott, az utolsó kinevezése jövő héten esedékes).

Valahol üdítő, és ideális körülmények között a hivatásos rettegőket is elhallgattatná, hogy a káoszban maga az alkotmánybíróság (igaz, csak öt tag részvételével) mutatott rá a lényegre. A december 3-án megszületett határozat szerint a PO-PSL által a ciklusuk végén jelölt öt alkotmánybíró közül kettőt választottak meg alkotmányellenesen, az elnöknek így a másik hármat haladéktalanul be kellett volna iktatnia.

Nincs tehát szó a demokrácia és a jogállam leépítésének kísérletéről, csupán egymásra rakódó, az alkotmánnyal szembemenő döntések sorozatáról, amelyek ráadásul az előző parlamenttel vették kezdetüket, és ívelnek az elnökön át a mostani szituációig. Ráadásul úgy tűnik, ellenzéki oldalon maga a vita, és a PiS túlhatalmával való riogatás számít, nem a konkrét eset.”