A magyar után itt a lengyel EU-elnökség: ezekre a témákra fog fókuszálni Varsó
A lengyelek szerint az Európai Unió számára a biztonság minden lehetséges dimenzióban kiemelt jelentőséget kap majd.
Nagy-Britanniának ki kell lépnie az Európai Unióból – írta kedden megjelent cikkében a kormányzó brit Konzervatív Párt egyik legtekintélyesebb veterán politikusa, Lord Nigel Lawson.
Nagy-Britanniának ki kell lépnie az Európai Unióból – írta kedden megjelent cikkében a kormányzó brit Konzervatív Párt egyik legtekintélyesebb veterán politikusa. Lord Nigel Lawson, aki a nemrégiben elhunyt egykori konzervatív miniszterelnöknek, Margaret Thatchernek a leghosszabb ideig szolgáló pénzügyminisztere volt, a The Times című vezető konzervatív brit napilapban közölt írásában úgy vélte, hogy Nagy-Britannia távozásának gazdasági előnyei messze meghaladnák annak költségeit.
Lord Lawson szerint ugyanis az EU „bürokratikus rettenetté” vált, amely jelentős gazdasági költségterheket ró mindegyik tagállamára, és amelytől Nagy-Britanniának ezért el kell szakadnia. Az idős politikus, aki 1983 és 1989 között töltötte be a Thatcher-kormány pénzügyminiszteri tisztségét – jelenleg pedig a brit parlament felső kamarájában, a Lordok Házában képviseli a Konzervatív Pártot – a londoni City pénzügyi szolgáltatási szektorát is veszélyben látja. Lord Lawson azt írta: az EU-n a pénzügyi válság óta szabályozási láz lett úrrá, amelynek csak egyik eleme az ostoba és káros pénzügyi tranzakciós illeték bevezetése.
A volt pénzügyminiszter további érvelése szerint nem kell az európai egységes piac részének lenni ahhoz, hogy egy adott gazdaság az EU-ba exportálhassa termékeit. A politikus ennek illusztrálására idéz egy statisztikát, amely szerint az EU-ba irányuló brit kivitel nominálértéken hozzávetőleg 40 százalékkal nőtt az elmúlt tíz évben, ugyanezen idő alatt azonban az unión kívüli országokból származó EU-import 75 százalékkal emelkedett.
Lord Lawson kiemelte, hogy az euróövezet létrehozásával alapvetően megváltozott az EU jellege, és így az unióhoz fűződő brit viszonyrendszer is. Nem csupán arról van szó, hogy a brit érdekek egyre nagyobb mértékben eltérnek az euróövezeti tagországokéitól, de arról is, hogy Nagy-Britannia egyre inkább az oldalvonalra szorul, miután „arra ítéltetett, hogy az euróövezeti blokk következetesen leszavazza”. Az egykori pénzügyminiszter a terjedelmes írásban közli, hogy a brit kormányfő által nemrégiben megígért népszavazáson mindezek alapján Nagy-Britannia EU-tagságának feladására fog szavazni.
David Cameron miniszterelnök januárban jelentette be, hogy a brit választók a 2015-ben kezdődő következő parlamenti ciklus első felében népszavazáson dönthetnek Nagy-Britannia uniós tagságának jövőjéről. Cameron az erőteljesen EU-szkeptikus konzervatív jobbszárny nyomásának engedve ígérte meg a népszavazást a brit EU-tagságról, jóllehet korábban még ellenezte az olyan – a brit politikai zsargonban „in or out” (maradni vagy kilépni) néven meghonosodott – referendum-változatot, amely egyértelműen azt a kérdést teszi fel, hogy a brit választók az EU-n belül vagy kívül szeretnék-e látni hazájukat.
Az EU-tagsággal kapcsolatos belpolitikai vita újult erővel lángolt fel azután, hogy a múlt héten megtartott részleges angliai és walesi helyhatósági választásokon korábbi eredményeihez képest átütő sikert ért el a legnagyobb brit EU-ellenes politikai erő, az Egyesült Királyság Függetlenségi Pártja (UKIP), amelynek elsődleges célkitűzése Nagy-Britannia kivonulása az Európai Unióból.