Bővítené a kisebbségi jogokat a Híd-Most

Gondolataim a felvidéki magyarságért (/-ról) : Először az elvándorlásról írok pár sort: 1, A munka nyelve A munkahelyeken használt nyelvet mindig kifelejetik az iskolákban használt nyelv mellől, pedig van ugyanannyira fontos. Sőt! A magyarok kiszorítását Felvidékről elsődlegesen ezzel érik el a szlovákok: Egyszerűen nem adnak munkát annak, aki nem tud szlovákul. A felvidéki pedig iskoás korában vagy megtanul szlovákul (egy olyan szintre, hogy kapjon munkát) vagy pedig nem akar és nem hajlandó. Szlováktudás nélkül pedig nehezebben kap munkát a Felvidéken -> Magyarországon vállal munkát. Mivel mindig lesznek olyanok akik felvidékiek de nem tanultak meg rendesen tótul (pl. mert nem tudnak) és emiatt nem tudnak ott elhelyezkedni, mindig lesz egy Felvidék->Magyarország irányú emberáramlás. Viszont fordítva nem működik! Magyarország->Felvidék irányú munkaerőáramlás nem lesz, mert a magyar nem tud tótul ( hisz nem tanítják az iskolában sem). Ezt hívom én "szelephatásnak". A felvidéki át tud jönni a határon és munkát vállalni. Viszont, hiába akarok mondjuk én Érsekújváron munkát vállalni, ha az adott cégnél a munka nyelve a szlovák. Ezért letelepedni sem lehet ott, családot alapítani és magyar nyelvű iskolába járatni a gyerekeket. A beáramló munkaerő 'felduzzasztja' a hazai munkaerőkínálatot, mivel a 'visszaáramlás' mértéke - főleg a nyelvi gondok miatt szerintem - csekény. Hiába mondja Orbán hogy 1millió új munkahely lesz, mert ez eddig csak fikció. A valóság azonban az, hogy 1 millió munkahely van a környező országokban... csak már más nyelven. Szerintem ezért mindent meg kellene tenni azért, hogy a MUNKA NYELVét magyarrá változtassuk. Lehetne tárgyalni a különféle nemzetközi cégekkel, pl. PSA autógyár, hogy a szlovák mellett a magyart is tegyék meg munkanyelvnek. Vagy legalább, az angolt, németet , mert egy nagycsomó magyar beszél angolul vagy németül, és akkor nem kellene Angliába vagy Németországba kivándorolnia idegennyelvűek közé hogy munkát találjon, hanem kapna Felvidéken egy angol vagy német nyelvű munkát. Másik, hogy a hazai munkaerőközvetítő irodák is sajnos 'országhatárokban' gondolkodnak, és csak Magyarországra közvetítenek. Rá kellene venni őket, hogy a szomszédos magyarlakta területekre is közvetítsenek. (Ezzel is ellensúlyozva a "szelephatást" ) Másrészt, valamilyen formában jutalmazni kellene azokat a felvidéki cégeket, amik a szlovák mellett a magyart is megteszik munkanyelvnek. Vagyis a Magyarországról jött magyar is tudjon nála dolgozni, magyarul írhassa az irodában a dokumentumokat stb. Ezt a jutalmat nem tudom pontosan, hogy kellene megvalósítani. Az én ötletem egy ISO -szerű tanúsítványrendszer: Ha a cég a szlovák mellett magyarul is kínál munkalehetőségeket (és nem csak kamuból, hanem az ott dolgozók magyar aránya VALÓBAN minimum eléri a területen élő népesség magyar arányát vagy meghaladja) akkor megkapja a tanúsítványt hogy "Kétnyelvű munkahely" Bár nem nagyon kedvelem az EU-t, de el lehetne érni (lobbival) hogy az EU vezesse be ezt a tanúsítványt a 'kisebbségi' nyelv védelme érdekében. Vagy bevezetheti a magyar állam... És lehetne ezzel a 'Kétnyelvű munkahely' programmal pályázni Eu-s pénzekre. A pénzeket meg a tanúsítvánnyal rendelkező cégek között lehetne szétosztani, a magyar nyelvű munkavállalók arányában. A munka nyelve mellett, fontos az iskolai nyelv. Sok felvidéki magyar jön Magyarországra tanulni, egyetemekre. Kérdem én viszont, hogy Magyarországon végzett középiskolásként miért nem lehet (jelenlegi) határon túli magyar egyetemre menni, államilag finanszírozottan? ( pl. Sapientia Kolozsváron ) Szívesen megélném, hogy nem csak a BME-re lehet mennie egy mérnökhallgatónak gimi után, hanem mondjuk a 'Dunaszerdahelyi Műszaki Egyetemre" is. Ez annak az elvnek lenne a tényleges folyománya, hogy nem orszáhatárokban gondolkodunk, hanem Kárpát medencében... A magyar államhatárokon túl, a nemzethatárokig kellene kiterjeszteni például a magyar cégek gazdasági működését, illetve mindent amit csak lehet... Viszont ma csak folyamatos hátrálás van; a magyarok aránya Felvidéken drasztikusan csökken. Ezért az igazi megoldást nem is az eddig felsoroltak jelentenék. ( hisz nem is jelenthetnek megoldást, csak tűzoltást) Az igazi megoldáshoz vezető út: Különböző szervezeteknek, pártoknak, mozgalmaknak deklarálni kellene hogy nyílt és felvállalt cél Mo. és Szlovákia között az I. Bécsi döntés által húzott határok visszaállítása. Ezt a véleményt mindenhol, Brüsszeltől kezdve bárhol fevállalni és hangoztatni kellene. Amíg ezt nem teszik azzal csak egy platformon vagytok a Fidesszel: A (nagy arányú) asszimiláció hallgatólagos támogatása. Statisztikailag minden nap 13 magyar tűnik el Felvidékről: 10 évente 40-50.000 fő. A határmódosítás az egyetlen út, hogy megállítsuk az asszimilációt... NINCS MÁS! az hogy több pénzt adunk a felvidéki iskoláknak meg egyebek, az még édeskevés, Fidesz-szintű töketlenkedés. Igenis tessék a határmódosítás ügyét felvállalni, ha kell, konfrontálódni a magyar politikai pártokkal, Szlovákiával, EU-val. Továbbá hangoztatni kellene azt az elvet ( akár Brüsszelben), hogy a határokat két ország között úgy kell módosítani, hogy az a nemzethatárokkal essen egybe. Fel kell vállalni nyíltan, hogy határmódosításokat akarunk!Csak semmi sunnyogás ...Ugyanakkor kerülni kell még a látszatát is, hogy katonai beavatkozásról akár csak egy szó is essék: csak a békés határmódosítást lehet felvállalni jelenleg, a mellett lehet érvelni. Tegyetek róla, hogy a "szükségszerű békés határmódosítás"szó mindenhova eljusson Európában, Brüsszelbe, Pozsonyba is. Csak a "békés határmódosítás" képes megállítani ezt a hallatlanul nagy asszimilációt ami ma végbemegy. Azért az I. bécsi döntés határait neveztem meg, mert ha hűek maradunk a 'nemzetállamok' elvéhez (minden nemzetnek saját haza, ehetőleg ne legyenek nagy számú kisebbségek sehol), akkor a régi Nagy-Magyarország határa (sajnos) nem jöhet szóba. ( Azt majd később! :-) ) A 'ne-módosítsunk-határt' és a 'próbáljunk-inkább-jópofizni-a-szomszéd-államokkal' az a fidesz stílusa.

nák, nék