Böjte Csaba neve említésére se méltók, akik most szapulják

„Böjte Csaba egy órát beszélt a nőkről anyák napján. Mostanában, a liberális inkvizitorok meg szokták mondani, hogyan lehet beszélni a nőkről. Márpedig nekem az nem tetszik, ahogy az inkvizitorok beszélnek a nőkről, mert az ő nőképük egy férfiak ellen harcoló, egoista nemnő. Böjte Csaba befogadott többezer gyereket, és többszáz nőt. Nőket, akik menekültek, gyerekeket, akik menekültek. Mindenkit. Nem nézte, hogy piszkos-e, cigány-e, szépen beszél-e. Befogadta.

Jártam ott, forgattam filmet. Maga a csoda az a hely! A gyerekek járnak-kelnek szabadon, nincs rács, se kerítés. Önként vannak ott, egy jobb élet reményében és már többezren (!) bizonyítottak és szép életük lett. Családdal, munkával. Böjte Csaba szavait nem lehet kivenni a valóságból. Mert az inkvizitorok nagyot hüppögnek az állomásonalvó anyát látva, Böjte Csaba pedig befogadja. Amiről ő beszél, arról az emberek többségének fogalma sincs.

Mert tegye fel a kezét, aki rendszeresen embereket szokott befogadni és velük lakik? Na, ha erről fogalmatok sincs, akkor arról sincs fogalmatok, hogy lehet az ilyen embereknek segíteni.Őszintén beszélt az atya, mert őszinteféle, ez működik az otthonaiban. Biztos néha hibázik. Ki nem? Azt írta nekem mostanában, hogy böjtöljek és imádkozzak, mert nagy a felelősségünk! Nagyon mélyen sajnálta a gyerekeket, akiket az a gonosz ember megrontott. Elismerte a hibáit, átalakította a rendszereket. Bocsánatot kért.

De holnap is felkel a nap, többezer Böjte-gyerek megy vidáman iskolába, neki pedig apjukként kell holnap is megsimogatni a fejüket. Böjte minden gyereknek tudta a nevét, a képességeit, dicsért mindenkit, amikor ott voltunk. A picik pedig mosolyogtak, nagy családként szerették egymást. Böjte Csaba annyi szívet-lelket gyógyított már meg, hogy még a neve említésére se méltók, akik most szapulják.”

Nyitókép: Földházi Árpád