„Ugyanakkor azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a kereskedelem és a befektetések élénkülése mellett az afrikai államok ez idő alatt jelentősen eladósodtak Kínának: sokan már egyenesen azzal vádolják Hszi Csin-ping országát, hogy adósságcsapda-diplomáciát folytat, ezzel taszítva újra gyarmati sorba az afrikaiakat.
A fenti vádak – habár alapvetően túlzók – annyi valóságtartalommal mégis bírnak, hogy már a koronavírus-járvány előtt is komoly terhet jelentett számos afrikai országnak a kínai hitelek visszafizetése. Mindezen pedig a pandémia kitörése (és ezzel párhuzamosan a világgazdasági válság kialakulása) tovább rontott. A kínai hitelek bedőlése – mely mind Kínának, mind az afrikaiaknak rendkívül káros volna – csak úgy volt elkerülhető, ha Kína hajlandó bizonyos esetekben könnyíteni az Afrikára nehezedő hitelterheken. Habár eleinte Kína vonakodott ettől, végül már a FOCAC-csúcs előtt is tett bizonyos könnyítéseket. Ugyanakkor a csúcstalálkozó egyik kulcskérdése továbbra is az volt, hogy az ázsiai óriás hozzá akar-e járulni az afrikai országok gazdasági helyreállításához, s ha igen, hogyan."