Ami ide le van fektetve, azt államosításnak hívják, és évtizedek óta példátlan

Hogy egy állami juttatás mértéke és időpontja mennyiben és mikortól kérdőjelezhető meg, azaz mi „szerezhető vissza”, az innentől kétharmaddal eldönthető és passz.

A vallás kormányzati felhasználásának ma Magyarországon politikai közösségépítési, nem pedig hitbeli céljai vannak.
„Sokak szerint a vallást és a hitet minden tekintetben száműzni kell a közéletből. Nem tartozom közéjük. A hitet ugyan magánügynek tartom, de nem olyasvalaminek, amely a társadalomnak „hátrányt” jelent – mindaddig, amíg nem válik állami ideológia alapjává, vagy nem próbál a nem hívőkre vallásos szabályok szerinti viselkedést kényszeríteni.
Hogy a legnyilvánvalóbbal kezdjem: a világ legvallásosabb országai Afrikában találhatók, és a legszegényebbek csoportjába tartoznak. Az Egyesült Államok történetének leghosszabb fellendülési időszaka az elmúlt 12 év volt, de ebben a periódusban csökkent legnagyobb mértékben az aktív vallásosak száma. A világ legfejlettebb országaiban folyamatosan csökken az aktív hívők száma – általában jóval 10 százalék alatt van –, ezzel szemben gazdaságuk növekszik. Kína, ahol a magyar politika szerint a jövő van, a világ legkevésbé vallásos régiója. Az aktív hívők ott a társadalom egy százalékát teszik ki.

Hasonló a helyzet a korrupcióval. A világ legvallásosabb országait, mint Csád, a Kongói Demokratikus Köztársaság vagy Nigéria, a legkorruptabbak között találjuk. A közerkölcs, közjó és igazságosság sokkal kevésbé érvényesül ezekben az országokban, mint a sokkal kevésbé vallásos Svédországban. A jogállam megerősödése biztosabb garancia a bűn mértékének csökkentésére.
Nem jobb a helyzet a vallási kormányzattal rendelkező országokban sem, amilyen mondjuk Irán. Ott sem bízzák Istenre a bűnösök megbüntetését, kíméletlen törvényekkel és nyilvános kivégzésekkel próbálnak rendet tartani, ami csak az önkény növekedésére elég. Nyugaton viszont azzal együtt, hogy az elmúlt száz évben a hit háttérbe szorult, csökkent az erőszakos bűncselekmények és a társadalmi igazságtalanság mértéke.
A vallás politikába emelésének ma Magyarországon tehát ideológiai és politikai közösségépítési, nem pedig hitbeli céljai vannak. Olyan politikai termék ez, mint a nacionalista szólamok. A világ azonban az egyházak politikai és anyagi (túl)támogatásától, hatalmuk mesterséges növelésétől nem lesz jobb hely: nem lesz több igaz hívő, nem lesz kevesebb a bűn vagy a korrupció, nem lesz igazságosabb a társadalom. A végeredmény egy újabb árok lehet az ország két fele között. Nagyobb megosztottság és még több egymás iránti gyűlölet.”