„Sarokba szorított patkányok!” – így fakadt ki az ukrán újoncokra egy toborzó
Nem egyszerű a vágóhídra küldeni embereket – erről beszélt Artem, a toborzótiszt a The Telegraph című lapnak, aki pontosan tudja, mennyire gyűlölik az emberek.
A XXI. Század Intézet műsorában arra a kérdésre keresték a választ, hogy miért beszélhetünk rendszerváltoztatás után egyre inkább korszakváltásról is. Tudósítás.
„A XXI. Század Intézet Mozgásban című, középtávú politikai folyamatok elemzésével foglalkozó élő, Facebookon közvetített műsorának elején G. Fodor Gábor egyértelműen állást foglalt arról, hogy egyre inkább az Orbán-rendszer alapjain létrejövő korszakváltásról kell ma már beszélnünk, annak ellenére, hogy a történelmi korszakhatárokat általában a múltat vizsgálva szoktuk meghatározni. A most megfigyelhető államszerkezeti átalakulások mellett azonban »olyan fundamentális változásokról van szó, amelyek nem csupán a személyekben, az intézményekben testesülnek meg, hanem megváltoztatják mindazt, ahogyan eddig gondolkodtak, cselekedtek a politikában« – mondta. A rendszerváltoztatást követő húsz évet alapvetően még mindig a baloldali gondolkodásmód határozta meg, az elmúlt tíz évben viszont lekerült a »szemellenző« s kiderült, hogy mindazt, amiről azt gondolták korábban, hogy lehetetlen, bebizonyosodott, hogy mégis lehetséges megvalósítani.
Békés Márton egyetértett a helyzetelemzéssel, majd hozzátette, hogy 2010-től rendszerváltásnál is több történt, hiszen »mentalitásváltás« kezdődött, amely alapja lehet a korszakváltásnak. Véleménye szerint az Orbán-kormány megalakulása nem csupán a rendszerváltoztatás befejezésére adott lehetőséget, hanem egy olyan kultúraváltás ígéretét hordozta, melynek alapján korszakot lehet váltani, vagy inkább építeni. Ilyen értelemben »az Orbán-kormány célba juttatta 2010-et követően a magyar rendszerváltást«, ami abból látszik leginkább, hogy az éppen G. Fodor Gábor által leírt »reformpárti ideológiai kontinuum« húsz éve után más gondolkodási logikát indított útjára. A progresszivitás – vagyis a kommunizmus és a liberalizmus által is elképzelt jövőbeni ideális állapot felé mutató politikai gondolkodás – folytonosságát, illetve a folyamatos »válságkezelést« 2010-ben megszakította az Orbán-kormány és belekezdett egy új korszak építésébe. Békés Márton felhívta a figyelmet arra, hogy 2010 óta a politika retorikai eszközkészletében a magyar jobboldal nem használja a »válság« szót, míg a korábbi Medgyessy–Gyurcsány–Bajnai kormányok alatt szüntelenül erről volt szó.”