Így nagyon jó üzlet az űrutazás Magyarországnak – Solymosi János űrguru a Mandinernek

Interjú: Névai Gábor

Nem „fapados” és nem „turistaosztály”

Hol van most az a nő vagy férfi, aki bő negyven év múltán Magyarország második űrhajósa lesz?

Itt van valahol a Kárpát-medencében, de a kiválasztás szempontjai alapján csak tippelhetünk, hogy merre. Régen, az űrutazások hőskorában fontos volt, hogy a pályázó lehetőleg a katonai vadászpilóták közül kerüljön ki, főként azért, mert az űrutazás extrém megterheléssel jár: a súlytalanság, az extrém gyorsulások komoly erőpróba elé állítják a szervezetet. Ezért a vadászpilóta volt a „belépő” szint gyakorlatilag, de ma már ez nem így van, hiszen civilek is utazhatnak bizonyos egészségügyi és mentális feltételek teljesítése esetén. Idővel nagyon elterjedtek a tudományos-kutatási célú űrrepülések, ezért az egyetemi világból is egyre több űrhajóst verbuváltak. 

Mi lesz a magyar űrhajós feladata? Miért megy fel?

Kutató űrhajós lesz, nem pedig „fapados” űrturista természetesen.

vannak eredményei vagy nagyon jó képességekkel rendelkezik. Leginkább a reáltudományok, tehát a matematika, a fizika, a kémia és az elektronika, sugárzási kérdések területei, valamint az élettan (orvosok, gyógyszerészek, vegyészek) jöhetnek szóba. 

Solymosi János

Biztosan megvalósul a magyar űrutazás?

A mai előjelek szerint igen, 2024 a legvalószínűbb időpontja. A kormányzat egyértelműen a projekt mögött áll, és a külügyminiszter hivatalosan is bejelentette az utat az orosz űrügynökséggel együtt. A fogadókészség és a magyar szándék megvan, de még számos részletet ki kell dolgozni, a logisztika, a pénzügyek és a kutatási program kapcsán.

Mennyit költünk most űrtevékenységre, és mennyibe fog kerülni az út?

Az űrhozzájárulásunk évente tízmillió euró körül mozog.

Az űrutazás pontos árát még nem tudjuk, de egyes vezérelveket igen. A jelenlegi űrállomásra évek óta csak Oroszország tud személyzetet felvinni – beleértve az amerikaiakat és más nemzetek képviselőit is. Alternatíva most nincs. Az Egyesült Államoknak az űrrepülőgépek „nyugdíjba vonulása” óta nincs erre lehetőségük, bár a fejlesztések intenzívek, több típuson is dolgoznak, ám még sok teszt van hátra. Tudjuk, hogy mennyibe kerül általánosan „egy szabad szék”, tehát mennyiért visznek fel egy embert az oroszok. Jelenleg 75-80 millió dollár az ára egy teljes csomagnak egy amerikai, egy nyugat-európai vagy egy arab számára.

Nekünk is?

Nekünk ez nem opció, szeretnénk a pénzünkért minél többet kapni. 

Mit jelent ez?

A Nemzetközi Űrállomás a világ egyik legkülönlegesebb kutatólaboratóriuma. Jelenleg ez az egy van belőle, fantasztikus kísérleti terep. A világ többtízmillió kutatójából csak néhány száznak adatik meg, hogy egy ilyen fantasztikus laborban értékes munkát végezhessen. Sok ország áll sorban a lehetőségért. A nagy „űrországok” mellett viszont kevesen rúgnak labdába. Az európai kontingens terhére nemigen juthatnánk ki, mert sokan vannak a nálunk nagyobb befizetők. Az oroszoktól viszont nagyon gáláns ajánlatot kaptunk, amelynek oka elsősorban a hagyomány, az egykori Interkozmosz kooperáció, amelyben hosszú ideje ismerik a magyar űrtechnika és tudásbázis hozzájárulását. A magyar szakemberek átlag fölött teljesítettek az elmúlt évtizedekben, száz százalékosak vagyunk, amely azt jelenti, hogy az általunk készített űreszközök mind a mai napig, a tervezett életciklusukon túl is működnek. Megjegyezték, és látják, hogy megbízhatóan szállítjuk a világszínvonalat negyven éve. Ez a magyar „space heritage”. Az oroszok sem tudnak mindent megcsinálni, szükségük van a kipróbált tudásunkra.

Űripar: a világ csúcsa

Ha a világűr egy „autó”, akkor mi a tudásunkkal a szivargyújtót szállítjuk a kocsiba, vagy valami más alkatrészt?

Hát, nem a szivargyújtót, hanem inkább az injektort vagy a motort.

És mennyit fizetünk végül az útért?

Olyan ajánlat körvonalazódik, amely szerint a standard 75-80 millió dollár töredékéért felviszik a magyar űrhajóst, a fennmaradó részre pedig olyan opciót kapunk, hogy a befizetendő összeg egy részével a magyar űripart támogatjuk, magyar kutatók által kifejlesztett űreszközök felvitelével és használatával. Ezekkel aztán olyan vizsgálatokat folytatunk, amelyek Magyarország számára fontosak. Így az űrutazás nagyon jó üzlet hazánknak, ráadásul utána is működni fognak a műszerek, ezért felbecsülhetetlen a haszon. Az űripar még a világgazdasági válság idején is fejlődött, tehát ott kell lenni.

vagyis jókora felelőtlenség lenne kimaradni ebből, ráadásul a nemzetközi érdekérvényesítésben hazánk súlya is nőni fog.

Voltaképpen miért is jó ez az út nekünk? Egyesek szerint először a vasúti menetrenden kellene javítani.

Igen, ez széles körben elterjedt „nézet”. Alapja a tájékozatlanság, esetleg részben a hangulatkeltési szándék. Az űrprogramhoz szükséges szürkeállomány kézzelfogható tudományos-anyagi gyarapodást hoz az ország számára. A haszon szétterül az egész társadalom számára. Egy, a hétköznapokban és az űrben használt tablet méretű modul között akár százötvenszeres értékkülönbség van, és a különbség az emberi tudás. amely pedig az oktatásból, a kutatásból és az iparból lesz. Az űrtechnológia a technológiai piramis csúcsa, maga alá rendez mindent,  a tépőzártól kezdve az emlékező műanyagon át a nanotechnológiáig. Ideje megérteni, hogy ma már nem a nyersanyag-erőforrás lényeg. Japánban mennyi nyersanyag van?  Vagy Szingapúrban és Izraelben? 

Lehet, de ennél azért „földhözragadtabbak” az emberek…

Kevesen gondolják végig, de

Nemcsak a mára alapvető eszközzé vált GPS szűnne meg, de nem tudnánk bankolni, nem látnánk az időjárást, a klímaváltozást. A jó megfigyeléshez egy bizonyos távolságra el kell menni. Emlékszünk a 2000-es erdélyi ciánszennyezésre, amely a Tiszát sújtotta? Megfelelő műholdas radartechnológia birtokában azt is meg lehetett volna előzni! Ezzel a technikával látni lehet akár a Megyeri híd milliméteres elmozdulásait is. Mindez óriási segítség az infrastruktúra tervezéséhez, sőt megóvásához is. Az ideális persze egy saját kis műholdflotta lenne.

Kinek az adata?

Nincs fent elég, amelyeknek a gazdáitól kaphatunk adatot?

Azok nem a mi adataink, és nem is kapjuk meg feltétlenül azt, amelyre első kézből szükségünk lenne. Ráadásul nem keveset fizetünk érte. Ma már az információ az egyik legnagyobb érték, legyen szó gazdaságról, infrastruktúráról, nemzetbiztonságról. A saját adat hiteles.

Mekkora az esélye egy ilyen mágneses viharnak vagy egyéb kozmikus katasztrófának?

Nem divatos a téma, de az elmúlt években többször suhant el a Föld közvetlen közelében olyan aszteroida, amely már abban a méretkategóriában volt, amely ha eltalálja a Földet, akkor az élővilág fele kipusztul a bolygón. Kizárni nem lehet egy ilyet, nem elhanyagolható a rizikó, ezért figyelik alaposan és kategorizálják a veszélyeket. Azt, hogy képes lenne-e az emberiség elhárítani egy ilyen becsapódás veszélyét, nem tudjuk, de bizonyosan látnánk előre a fenyegetést.

Az agyelszívás ellen mennyit érhet a magyar űrutazás?

Sokat, mert

és hazatérési szándékát, ha kapcsolódhat hozzá valamilyen formában.

Űrhajó vagy segély?

Ez egy veszélyes üzem. Volt olyan űrrepülőgép, amelynek a katasztrófáját egy tömítőgyűrű hibája okozta…

Igen, banális, de ez éppen elég volt a Challenger tragédiájához, hét ember halálához és többszázmillió dolláros kárhoz. Az űrutazás valóban mindig veszélyes marad, ugyanakkor tudjuk, hogy arányosan veszélyesebb a Földön autóba ülni. Az űrturizmus idővel el is fog terjedni.

Mi a trend az űrturizmusban?

A szűrő a hatalmas ára, de ebben is látni a változást. A mai üzleti modell szerint praktikusabb kéthetente néhány százezer dollárért felvinni öt embert, mint évente egyet több millió dollárért. Fajlagosan olcsóbb lett az űrturizmus, persze az elérhetőbb utak nem is tartanak egy hétig. A költségek legnagyobb része a turisták esetében is a kiképzés. 

Minden kornak megvan a maga szelleme, jellegzetes hangulata. A harmincas évekét Göring fejezte ki azzal, amikor azt mondta, hogy „vaj helyett ágyút!”, a hatvanas évek lelkesedését Kennedy elnök, aki embert ígért a Holdra, és az ígéretét a halála után is betartották, illetve jellemző volt az is, ahogy egy évtizede Obama elnök drasztikusan blokkolta az amerikai űrprogramot, hogy több  jusson segélyre. Mitől függ a rövid-, vagy távolbalátás egy adott korban? Mikor tágul ki a horizont?

Az ilyen folyamatok elsősorban a nagyhatalmi érdekek alakulásától függenek. Vannak olyan alapmotivációk, amelyek minden nemzetben léteznek. Ez a nemzeti érdekek érvényesítésének képessége. Akármilyen a gazdasági vagy a politikai helyzet, a vezetők mindig szeretnék, ha az országuk erősebb lenne, ehhez pedig érdekeket kell érvényesíteni. Azt kell megvizsgálnunk, hogy melyik korban mi volt a legalkalmasabb eszköz erre a célra. Például az 1500-as években a hajóflotta volt az, és azok lettek a nagy gyarmatosító országok, amelyek képesek voltak óriási flottát építeni. Az idézett 1930-as években a légierő fejlesztése volt ilyen jövőbemutató terület. Az űrkorszak 1957 októberében kezdődött a szovjet Szputnyik fellövésével, amely pánikot okozott az Egyesült Államokban. Önmagában ez a tény vezetett a grandiózus amerikai űrprogram, a Holdra szállás megvalósulásához.

Volt pénz az űrprogramokra keleten és nyugaton is. Sokszor a szovjetek még előnyben is voltak. 

Azért a nyolcvanas évekre megbicsaklott az űrkutatás lendülete. Miért?

Egyrészt ötven éve az amerikaiak kipipálták, hogy a Holdért vívott versenyt megnyerték. Lecsengett a program és a szovjetek is más utat választottak. Űrállomásokat kezdtek építeni, tehát nem feltétlenül a távolság, hanem az elmélyülés irányában indultak meg a kutatások. A szovjet világrendszer válsága, majd összeroppanása is befolyásolta a későbbieket. Most viszont egy jelentős felívelés következhet megint.

A Mars valódi távolsága

Mikor lép ember a Marsra?

Sok vita folyik erről, ugyanis a problémák sora jelentős. Roboteszközöket már tudunk odajuttatni, de a Hold jóval könnyebb „falat” volt, mint a Mars. Sokkal messzebb van, minden tekintetben. A Hold irányában három másodperc a reakcióidő, ez a Marsnál ötven perc: hatalmas a különbség. A féléves utazás is sok. Leginkább két dologgal nem boldogulunk egyelőre: az egyik a Földet körbevevő védőernyőn kívül a sugárzás problémája, a másik az ember pszichológiai tűrőképessége. Az utóbbival kapcsolatos szimulációk nem voltak teljesen megnyugtatóak. Azonkívül a betegségek kinti kezelése sem megoldott. És még arról nem is beszéltünk, hogy sokáig nem lesz retúrjegy, csak egyirányú az utazás. Mindezek alapján szerintem még egy ideig nem valósul meg az emberi Mars-expedíció. 

Mikor derülhet ki, hogy az emberiség nincs egyedül a világegyetemben, vagy éppen az, hogy egyedül van?

Bizonyítékkal eddig még senki nem tudott szolgálni, de léteznek valószínűsítések. Azt mondják a csillagászok, hogy

ahol a hozzánk hasonló adottságokból is lehet sok. Egyébként nem biztos, hogy máshol  ilyen formája valósul meg az életnek, amelyet mi elképzelünk, elvileg sokféle módon lehet, erre is milliárdnyi esély van. De hogy mikor látunk tisztábban, azt nem tudni.

Készülhet-e már a második magyar űrhajós(nő) valahol? 

Persze! Érdemes elővennie az alkalmassági feltételek listáját, és sorra vennie az elvárt kritériumokat. Oroszul például biztosan tudni kell, a jó fizikai állapot is alapvető, a tudományos előmenetel pedig kifejezetten hasznos.