A remény percei – rejtélyes betegséggel küzdő fiatal magyar költő versei

Fehér Martin 19 éves fiatal, aki szabadidejében verseket ír. Ahogy egy vele készült interjúban elmesélte az Irodalmi Cirkáló oldal olvasóinak, életét megnehezíti egy rejtélyes betegség, amelynek okát és kezelésmódját csak találgatják az orvosok. Ahogy fogalmazott, bár számos hiányossággal találkozott a magyar egészségügyben, pozitív példák is akadnak, itt említette a budapesti Genomikai Medicina és Ritka Betegségek Intézetét.

A fiatal költővel készült, megrázó interjút itt olvashatják, alább pedig közöljük két költeményét is.

Fehér Martin: Elmerülve

Kétségekbe merült 
a valóság most, 
szememre átok ült, 
mérhetetlen káosz.

Meglapulva, üresen 
néz rám a romlott világ.
Elvette tőlem szelíden,
ami manapság mindenkinek kijárt.

Futótüzet kavart,
majd csak alattam 
gyújtotta fel a tündöklő
avart.

Miért ez az ütközet? 
A földön én járok,
mégis valaki más 
vezet.

Lekuporodva 
a pusztulás lábánál
igazságot keresek,
de itt csak tévedés járkál.

Névtelen némaság

Hívogatlak csöndesen
hosszú némaságból.
Az örökös reménytelen
bugyraiból, ugye egyszer kiásol?

Névtelen fák, elkorhadt 
tömegei közül: A halál szól.
Viszik a fuldokló tájat,
egy égő világból.

Még meg sem érkezett
de már elrohan; ok nélkül
él tovább: Szomorúan- 
és boldogan..