Nem vagyok abban biztos, hogy Márai szerette volna az első regényemet
Szerinte a detektívregények túlcifrázzák a dolgot…
Nem adhatom fel a magyar nemzeti eszmét, amíg élek és írok.
Napi Maxima – Szalai Zoltán rovata
„S minthogy ennek a nemzetnek különös, távol-keleti, magányos nyelvén vagyok író, s tudom, hogy soha idegen nyelven teljes értékű sort nem tudok leírni – nem éppen a képességek hiánya miatt, egyszerűen csak, mert az író az anyanyelv légkörén kívül hűdött és nyomorék, dadogó lény! –, nem adhatom fel a magyar nemzeti eszmét, amíg élek és írok. Ez az egyszeregy számomra. Lehet, hogy nincs igazam, de nem tehetek mást, hinnem kell a nemzeti egyéniségek jogosultságában, a nagy egységek korszakában is, máskülönben feladtam a létezés és a szellemi munka értelmét.”
Márai Sándor: Hallgatni akartam. Budapest: Helikon, 2015, p. 37.
Márai Sándor (1900-1989) magyar író és költő, a huszadik század magyar prózájának nemzetközileg is kiemelkedő alakja. Polgári származású író, Kassán született, majd Budapesten, Lipcsében és Berlinben élt és dolgozott. 1948-ban – Lukács György szimbólum értékű megsemmisítő kritikája után – örökre elhagyta Magyarországot, és Olaszországban, majd később az Egyesült Államokban telepedett le. Önkezével vetett véget életének, hazájába soha nem tért vissza.
------------------------
Az Ön maximája is megjelenhet a Mandineren. Ehhez nem kell mást tennie, mint a [email protected] címre elküldi kedvenc maximáját, annak pontos fellelhetőségi helyét és egy rövid leírást a maxima szerzőjéről. A maxima közléséről és a végleges kísérőszövegről a rovat vezetője Szalai Zoltán dönt, a beküldő nevét a szöveg végén minden esetben feltüntetjük.