Miért félünk egyedül hagyni a gyereket?

Ashley Thomas kognitív kutatásokat végző kutató, a frissen megjelent kutatás vezető szerzője szerint: „Anélkül, hogy ez tudatosodott volna bennünk, folyamatosan nőtt bennünk azoknak a veszélyeknek a megítélése, amelyek egy gyereket érhetnek, amikor egyedül hagyjuk. Mindezt azért tesszük, hogy megindokoljuk vagy racionalizáljuk azt a rosszallást, amit azon szülők iránt érzünk, akik megsértik ezt a viszonylag új normát” – írja a család.hu.

A tanulmány közölte: a megkérdezettek véleménye szerint azok a gyerekek, akiket valamilyen okból hagytak egyedül, nagyobb veszélyben voltak, mint azok, akiket akaratuk ellenére választottak el a szüleiktől.

A vizsgálatok során öt különböző helyzetben kevesebb, mint egy órára hagyták magukra a különböző korú gyermekeket. Egy tíz hónapos alvó csecsemőt például 15 percre egy edzőterem hűvös teremgarázsában parkoló autóban hagyták, egy 8 éves könyvet olvasó gyermeket pedig 45 percre egy kávézóban hagytak közel az otthonához.

„Az egyetlen dolog, ami az öt helyzetben változott, az ok, amiért a szülők magukra hagyták a gyermekeket” – tudatta Kyle Stanford kutató.

Ezek között volt nem szándékos ok – amikor egy képzeletbeli balesetben az édesanyát elütötte egy autó –, a másik négy pedig tervezett volt: munkába mentek, segítettek valakinek, pihentek vagy találkoztak valakivel.

Miután a kísérlet résztvevői megismerték a történeteteket és azt, hogy miért hagyták magára a gyerekeket, egy 1-től 10-ig terjedő skálán rangsorolták, hogy véleményük szerint mekkora veszélyben voltak a magukra hagyott gyerekek. Összességében minden helyzetet veszélyesnek találtak a kísérlet résztvevői: a 10-es skálán átlagosan majdnem a 7-es értéket érte el a veszély mértéke. Azon helyzetekben pedig, amikor tudatosan hagyták magukra a gyermekeket, úgy ítélték meg a kísérlet résztvevői, hogy nagyobb veszélyben vannak, mint azok, akiket nem szándékosan hagytak magukra.

„Valójában azok a gyerekek, akiket tudatosan hagynak otthon, sokkal inkább biztonságban vannak, mint azok, akiket valamilyen váratlan esemény miatt hagynak magukra. Az előbbi esetben ugyanis a szülők biztonságosabb környezetet biztosíthatnak a gyerekeiknek, például adhatnak telefont nekik, amin elérhetik egymást, vagy megbeszélhetnek előre bizonyos szabályokat” – mondta Barbara Sarnecka a tanulmány társszerzője.

Az a tény, hogy az emberek ellentétes ítéletet hoztak, erősen azt jelzi, hogy morálisan nem értenek egyet azokkal a szülőkkel, akik egyedül hagyják a gyermeküket. Ennek hatására pedig úgy ítélik meg, hogy ilyen helyzetben nagyobb veszélyben vannak a gyerekek – ismertette az eredményekből levonható következtetést.

Amikor azt kérték a résztvevőktől, hogy ne csak azt ítéljék meg, hogy szerintük mekkora veszélyben vannak a gyerekek, hanem azt is jelezzék, hogy véleményük szerint az anya morálisan rosszat tett-e, azt várták a kutatók, hogy a kockázat mértéke csökkenni fog.

„Azt gondoltuk, hogy ha adunk a résztvevőknek egy másik módot arra, hogy kinyilváníthassák az egyet nem értésüket a szülők tettével, azzal csökkenni fog a morális vélemény hatása a veszély megítélésében” – mondta Thomas. „Ám ennek éppen az ellenkezője történt. Amikor egyértelműen kifejezhették a véleményüket a szülők viselkedéséről, az eddiginél még nagyobbnak értékelték a gyerekekre leselkedő veszély mértékét” – közölték a kutatók.

Még egy érdekes jelenségre felfigyeltek a kutatók. Amikor a történetekben anyukák helyett apukák szerepeltek, a munka miatti hiányzást, mint egy nem szándékos okot kezelték – nem így volt azonban, amikor ugyanez az anyukákkal történt. Ez a különbség azt jelzi, hogy a munka sokkal inkább kötelező és jóval kevésbé önkéntes a férfiak esetében, mint a nőknél.

„Azzal, hogy elfogadtuk azt a gondolatot, hogy a gyerekeket sohasem hagyhatjuk egyedül, a szülőknek egyre inkább szembe kell nézniük azzal a ténnyel, hogy letartóztathatják, erőszakkal vagy gondatlansággal vádolhatják őket, vagy akár börtönbüntetésre is ítélhetik őket, ha hagyják egy parkban játszani a gyerekeiket, nélkülük sétálnak az iskolába vagy az autóban hagyják néhány percig” – fogalmaztak.

„Ezek az eredmények arra figyelmeztethetik a döntéshozókat, hogy el kell különíteni egymástól az olyan eseteket, amikor racionális bizonyítékokkal alátámasztatóan veszélyben voltak a gyerekek, azoktól az esetektől, amikor csak a szülőkre vonatkozó morális ítéletek vannak a háttérben” – hangsúlyozták.

A kutatásban 1.328-an vettek részt, az életkoruk 18 és 75 közöttiek, nők és férfiak, gyermekesek és gyermektelenek egyaránt - zárul a család.hu írása.