Na, és a kérdésben természetesen megszólal bennem a pedagógus is, csupa-csupa kérdőjellel, hiszen szeretném megismertetni a gyerekeket azokkal az olvasmányokkal, amelyeket klasszikusnak gondolok, amelyekről úgy érzem: ismerniük kell. Igen, a hagyományosan kötelező olvasmányokra gondolok. Nem hiszem, hogy feltétlenül az éppen „divatosat” kell olvasni... Nem tudom elképzelni, hogy ne tudják ki az a Tutajos, vagy éppen Lotte és Luise történetét ne ismernék. De nem vagyok biztos benne, hogy élmény lenne számukra. Pedig folyamatosan arra tanítom őket, hogy az olvasás élmény, öröm, hiszen annyi érdekes dolgot megtudhatunk a világról. Bár tulajdonképpen ezt nem is lehet megtanítani. Élményt kell nyújtani, olyant, hogy majd szomjazza ebben a digitalizált, rohanó világban a könyveket, vagy e-book-okat, mindegy hogyan hívjuk.
Hogy én hogyan választok kötelező olvasmányt az osztályomnak? Csakis őket figyelembe véve, hozzájuk igazítva. Keresem a jó megoldásokat, a középutat. Fontos szem előtt tartani, hogy mi érdekli őket, mennyire tudnak már olvasni, sőt az is, hogy türelemmel, kitartással milyen hosszú regényt „bírnak el”. És együtt olvassuk a kötelezőket. Nem olvassuk másodikban a Kincskeresőt, csak szemelvényeket válogatok, és azt olvasom fel nekik. Beszélgetünk róla, hogy megismerjék, és ha majd kedvük lesz hozzá, elolvassák.
Nyárra pedig? Akkor csak ajánlott olvasmány volt/lesz, mert nyáron csak pihenni és játszani kötelező.