A következő nyáron újabb kihívás előtt álltunk: Tamás bátyja az összes barátaival és ellenségeivel vetődtek házunk tájára. A digitális technikának köszönhetően a kamasz e-book olvasón, én pedig a régi jól bevált papír alapú formátumban kezdtem neki az olvasásnak. Versenynek indult és inkább vagyok szomorú, mint büszke, hogy komoly győzelmet arattam. Nem az olvasás gyorsasága miatt, inkább azért, mert a 13 éves kamasznak valóban szenvedés lehetett. Nehezen olvasta el, de legalább becsülettel átrágta magát rajta. Élvezet azonban nem volt benne. Nem is lehetett, hiszen a történelmi háttérről és az egész helyzetről, amit a regény bemutat, nem nagyon volt fogalma, de ha lett volna sem biztos, hogy érdekelte volna a téma.
Azt hallottam egyszer, hogy egy-egy olvasmányra meg kell érni, vagy olyan élethelyzetben kell lenni, hogy az megfogja az olvasót. Bármennyire is szeretnénk megismertetni a magyar vagy a világ nagy klasszikusaival a diákokat az iskolában, ha nem érettek még a témára, vagy egyszerűen nem érdekli őket, nem lesznek befogadók. Az olvasás így nem lesz élmény, pedig ez lenne – szerintem – a célja minden olvasmánynak.