Bogárdi Szabó: Krisztus feltámadásával megjelenik a kegyelem

2016. március 26. 11:11

Bogárdi Szabó István, a Magyarországi Református Egyház zsinatának lelkészi elnöke szerintkrízisek sorozata az emberiség története, de a kegyetlenségek történetében Krisztus feltámadásával megjelenik a kegyelem.

2016. március 26. 11:11

Krízisek sorozata az emberiség története, de a kegyetlenségek történetében Krisztus feltámadásával megjelenik a kegyelem – mondta Bogárdi Szabó István, a Magyarországi Református Egyház zsinatának lelkészi elnöke az MTI-nek. Bogárdi Szabó István hangsúlyozta: a történelemben egymást követő krízisek sajátossága, hogy egyszerre hordozzák magukban a „jó kimenet és a végső összeomlás lehetőségét”.

Jézus szenvedéstörténete is olvasható ilyen krízisként – mutatott rá –, hiszen számtalan lehetőség van benne arra, hogy jóra forduljon. A kereszthalál elkerülhető lenne, ha Jézus meggondolja magát, és nem megy el a Getsemáne-kertbe, vagy a tanítványok megvédik őt, esetleg Isten maga menti fel őt az áldozathozatal alól, de a „nagy tanács is juthatna bölcs belátásra, hogy ne ítélje el egy koncepciós perben”. Mindezzel párhuzamosan azonban fut egy másik szál is ebben a történetben, amely csak húsvét hajnala után válik érthetővé. Nem véletlen balesetek vagy árulások rettenetes sorozata ez a történet, amit olyan jó lenne elölről kezdeni és szebben befejezni, hanem Krisztus önként vállalt áldozata.

A krízisekre jellemző a kegyetlenség

Bogárdi Szabó István szólt arról is, hogy a krízisek – legyenek akár magánéletiek, akár társadalmiak – megrendítő vonatkozása a kegyetlenség. Valahogyan halálosan precízen meg van szerkesztve és óramű pontossággal működik, hogy nem tud másmilyen lenni az ember: önvédelemből, érdekből, az övéiért vagy a gondolatai, a rögeszméi miatt, de egy adott ponton óhatatlanul kegyetlenné válik, és akár rettenetet, azaz terrort is képes a világra zúdítani.

A keresztyénség döntő és mindent felülmúló üzenete azonban éppen az, hogy „ha Jézus feltámadására nézünk, akkor megláthatjuk a kegyelmet ebben a strukturált reménytelenségben, és ez a kegyelem képes megváltoztatni minket”. Akkor is, ha a változás lassú és drámákkal teli, hiszen semmi sem nehezebb, mint másmilyenné válni – fogalmazott a református püspök.

Összesen 19 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
kohntalan
2016. május 27. 12:06
A feltámadás kamu.
viharlámpa
2016. április 06. 13:45
és nekünk is megadta, mert a szeretetéből nem következhet semmi más. És nincs ebben semmi titok, egyszerűen ilyen Ő. Ezen a fórumon elköszönök Tőled, megköszönve a tartalmas beszélgetést.
Csomorkany
2016. április 06. 13:44
A zsidó vallásnak viszont pont nem. A farizeusok vallották, a szaddúceusok nem. Az örök életben annak könnyű hinnie, aki szerint a test és a lélek szétválasztható. A zsidók, és pl. az arisztoteliánusan gondolkodó görögök, akik szerint a lélek az egység elve, az anyag a sokaság elve, nehezen tudnak ebben hinni. Van pl. a híres hasonlat, hogy a halál olyan, mint amikor a szivacsból kinyomják a vizet. Rutinos arisztoteliánus erre azt mondja, hogy ilyenkor a vízzel az történik, hogy összefolyik más vizekkel. Szóval mi az, ami a vizeket külön tartaná, és mi az, ami a lelkeket külön tartaná, ha nincs szivacs és nincs test? Rutinos keresztény meg erre egyrészt azt mondja, hogy Isten kegyelme, másrészt azt, hogy Isten testi feltámadásra vonatkozó akarata, amelyet Isten Jézus Krisztus testi föltámasztásával bemutatott az Istentől előre elrendelt tanúknak. Az az igazság, hogy középosztálybeli jómódban élő emberek elég könnyen összetévesztik az addig nekik jutott Isteni kegyelmet azzal a végső kegyelemmel, amit a testi föltámadás jelent, de ez nem a hit, hanem a probléma távoltartásának a jele.
viharlámpa
2016. április 06. 13:44
Mit mond erre ma a mélylélektan, vagy a tanatológia? Mit jelent az, hogy az Isten belénk leheli a lelkét? Szent Pál még a tesszalonikaiakhoz írja: „Maga pedig a békesség istene szenteljen meg titeket mindenestül, hogy a ti egész szellemetek, mind lelketek, mind a testetek feddhetetelenül őriztessék meg a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére”. Magyarán azt írja az ember hármas. Ahogy az Isten hármas, az ember is az. „Amint a mennyben úgy a földön is”. Sajnos ezt a hármasságot az Egyház a III. konstantinápolyi zsinaton eltörölte és ma egy katolikus nem hiheti, hogy él benne Isten lelke. Az eltörlés után marad a test és a lélek, majd a lelket beszuszakolták a test megjelenési formái közé. Ez utat nyitott a materialista gondolkodás felé. Tehát az egyház ideológiailag megágyazott a metarializmusnak és a testiségnek. Mindezt azért tette, mert ha él az emberben az Isten Lelke az Egyház közvetítő szerepe megkérdőjelezhető. És nemcsak Arisztotelész van, hanem Platon is. És eltelt 2000 év. Ebben a témakörben ma Michael Newton Lelkünk útja c. könyve nagyon érdekes és alapos kutatásokon alapuló összefoglaló mű. Azt kell megkérdeznünk magunktól: hisszük-e hogy Isten lelke bennünk él? És ez a lélek nemcsak hogy bennünk él, hanem meg is tapasztalható.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!