Vízkereszt, Jézus krisztus megjelenésének ünnepe

2015. január 06. 14:31

Vízkereszt napja a IV. század elején kezdett a keresztények körében terjedni, mint Krisztus születésének, keresztségének, a kánai menyegzőnek és a háromkirályok (napkeleti bölcsek) látogatásának ünnepe.

2015. január 06. 14:31
Magyar Katolikus Püspöki Konferencia

Vízkeresztet január 6-án ünnepli a katolikus egyház parancsolt ünnepként. Az epifánia néven is ismert vízkereszt Jézus Krisztus megjelenésének ünnepe. A magyar vízkereszt elnevezés az ilyenkor hagyományosan végzett vízszentelésből eredeztethető.

 
Vízkereszt napja a IV. század elején kezdett a keresztények körében terjedni, mint Krisztus születésének, keresztségének, a kánai menyegzőnek és a háromkirályok (napkeleti bölcsek) látogatásának ünnepe. Később az ünnep elsődleges témája keleten Jézus keresztsége lett (erre emlékeztet a vízszentelés); nyugaton viszont a háromkirályok látogatása került előtérbe, mindamellett itt is megmaradt a vízszentelés szertartása.

A II. Vatikáni Zsinat óta, a zsinati rendelkezések értelmében a római katolikus egyház január 6-án a háromkirályok látogatását ünnepli vízszenteléssel egybekötve. Jézus megkeresztelkedésének ünnepét a rákövetkező vasárnapon tartják. A kánai menyegzőről, amelyen Jézus első csodáját vitte végbe a vizet borrá változtatva, egy közbeeső hétköznapon emlékezik meg az egyház.

A vízkereszt amiatt is kiemelt ünnep a katolikus egyház életében, mert ekkor kezdődik meg a házszentelések időszaka. A házszentelés szertartása során a pap az újonnan megáldott szenteltvízzel meghinti a lakásokat, házakat; valamint megáldja a benne lakókat, dolgozókat.
Amerika választ! Kövesse élőben november 5-én a Mandiner Facebook-oldalán vagy YouTube-csatornáján!

Összesen 46 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
potyka
2015. június 25. 10:29
https://www.youtube.com/watch?v=k8mjRxkMBkE
Sulammit
2015. február 19. 18:12
A másik szülőnek, nagyszülőnek, testvérének, a gyóntatónak, Istennek, tanárának, rokonoknak ... Azért itt legyél konkrétabb. Jézus megváltott bennünket. Az ember olyan szinten bántotta meg Istent, hogy az engesztelő áldozat csakis Jézus lehetett. Nem is értem, hogy hogyan gondolod? Végzett volna közvélemény kutatást? Népszavazást? Jézus Isten és nem politikus. Nem velünk kell megbeszélnie. Tévedsz nem arról van szó, hogy a bűnnek megfelelő mennyiségű Miatyánkot mondjunk el, hanem, hogy Isten megbocsátott és a pap feloldozott. Ez a lényeg. Azt, hogy engesztelésül el kell mondanod a rózsafüzért, vagy egy litániát, ezzel te mélyülsz el Isten titkaiba. Az, hogy bocsánatot kérsz az élő Istentől, mert megbántottad a bűneiddel, ez a lényeg. Ha nem őszinte a bűnbánatod, abban az esetben nincs megbocsátás, nincs feloldozás! Visszamész majd, ha komolyan is veszed magadat az Istent, a szentségeket! Ez nem játszótér!!! "Jézust olyan képességgel is rendelkezett, amivel az Ember nem?" Ezt a kérdést nem értem, mert az ember szót nagybetűvel írtad. Addig nem mennék bele a magyarázatba. De jó példa volt, mert csodát művelt a lelkemben, amire nem is számítottam. Megtettem, azt amit Jézus kért tőlem, ez már jó volt! A velem szembeni elvárásának megfeleltem és ez szintén nekem volt jó! Cserében megszabadultam, a haragtól, jó kedvem lett, főleg attól, hogy megtettem! Képes voltam rá! Megtettem azt amit kért tőlem az én jóságos szerető Istenem! :) Amikor bajban vagyok tudom, hogy kihez kell fordulnom. Hát nem a barátokhoz, szomszédhoz, hanem az Atyához. Én hozzá! És mindig megvigasztalt, mindig erőt kaptam tőle. Nem sajnált, hanem elmondta, hogy ez miért van, hol követtem ÉN el a hibát. Felállított, felsegített és továbbküldött. Letöröltem az arcomat és mentem tovább. Még SOHA! nem hagyott összeomolva a földön. Megtanított küzdeni, erősnek lenni, nem nyavalyogni. Az Isten arcot megtalálni, mondjuk egy részeg, agresszív emberben nem kis dolog, pláne akinek naponta kell. A kisgyerekarcot szintén. Egyik az Isten képmását keresi, a másik a nagybetűs embert. Olvastam egy apácáról, akitől bocsánatot kért a fegyőre, egy haláltábori. Viaskodott benne minden, mert az őr megtért és hívő ember lett, az apáca pedig egy előadást tartott előtte a szeretetről, megbocsátásról. És akkor odaállt az előadás után az őr és elmondta neki, hogy ki is ő. Borzalmas dolgok fűződtek a tevékenységéhez. Végig játszódott benne minden. Az előadása is. És megbocsátott. Kezet kellett nyújtania. Az őr sírt, "meg tud nekem bocsátani." A szeretetről az embereknek sokszor téves fogalmai vannak. Jézus nem azt a szeretetet kéri egy gyermeked gyilkosa felé, mint a szerelmed felé. Itt az Irgalmas szamaritánus példabeszéddel világít rá, hogy mi az az ellenség szeretet. Olvasd el, elmélkedd végig. Azt mondta egy atya: aki úgy tudja magáról, hogy ő nagyon sok jót cselekszik, megvan elégedve önmagával, annak tiszta szívből azt kívánja, hogy törjön össze az én képe. Akinek össze van törve, annak azt kívánja tiszta szívből, hogy épüljön föl, az én képe.
Sulammit
2015. február 19. 17:09
Jézusnak talán nem volt gyötrelmes, fájdalmas meghozni ezt az életáldozatot? Dehogynem! Tudjuk, olvassuk. És az Atyának? Egyszer mondta egy híres dogmatikus, hogy milyen öröm, boldogság lehetett a mennyben, amikor a Fiú végre hazaért. Hogy ölelhette magához az Atya és a Szentlélekisten. Milyen hosszú várakozás volt az a 33 év. És a Fiú? Végre az Atyánál, végre megint egyek lehettek. Nem könnyű az életáldozat, mert ott van az életösztön. És az a legerősebb az ösztönök között. Nem tudom, hogy elfogadnám-e, ha választhatnék. Vannak emberek, akik képtelenek bármit is elfogadni. A legkisebb segítséget is. "Jézusék" megbeszélték. Minden szülő azt mondja, hogy inkább ő halt volna meg, mint a gyermeke. Ha választhatnék nem kérném, és most úgy érzem, hogy nem is fogadnám el. Jézus nem egy emberért hozta ezt az áldozatot. És Jézusért sem egy ember hozott életáldozatot. Kifejezetten keresték az alkalmat a korai keresztények, hogy mártírok lehessenek. Hogy a mennybe kerülhessenek.
Sulammit
2015. február 19. 16:49
Elütöm a gépen a betűt, vagyis hibázok. Kijavítom. Ennyi. Ezért valami fejbecsapás jár, vagy, mi? Anyámnál igen, (füzetben) Istennél nem! Az ember folyamatosan hibázik. Nincsen ember hiba nélkül. A bűn az más műfaj. Ott van szándékos és nem szándékos, de, mint tudjuk, a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve. Hát még a bűné. Az ember nem mindig tudja, hogy bűnt követ el. Ha pedig tudva és akarattal követi el, ott van segítségül, a gyónás, lelki beszélgetés, vagyis Jézus. Ha pl. nem hagyod élni a másikat, megfojtod a szereteteddel, nem hagyod szabadon, akkor nem hivatkozhatsz arra, hogy csak jót akartam, csak gondoskodtam, aggódtam érte. Ibsen Babaház erre egy jó példa (Nóra). Ha viszont súlyos bűnt követek el, nem mondhatom, hogy bocsika. Jézusra visszatérve. Magára vette az ember mivoltot, a bűnt kivéve. Jézusnak nem kell a bűnt elkövetnie, hogy tudja, hogy mi a bűn. Ettől akar megváltani, nem lubickolni benne.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!