Az exorcizmusnak igen szigorú szabályai vannak, az úgynevezett nagy exorcizmust, a filmekből ismerős jellegű ördögűzést csak a megyéspüspök által felhatalmazott papok végezhetnek. Elméletileg minden egyházmegyének kellene, hogy legyen ördögűzője, de ezt a kritériumot évtizedek óta nem teljesíti a püspökök jó része. Az ördögűző szertartások túlnyomó többségének nincs köze a látványos exorcizmusokhoz, inkább imáról van szó, valamint böjtre, gyónásra, szentségekhez járulásra kérik az érintetteket. Az ördögűző első feladata ugyanakkor az ima mellett annak megállapítása, hogy nem pszichológiai-pszichiátriai problémáról van szó. Az ördögűzők a hozzájuk fordulók többségét általában elküldik pszichológiai szakemberhez, és akkor „lépnek akcióba”, ha a szakemberek nem tudnak mit kezdeni az esettel; sőt gyakran együtt dolgoznak, együttműködnek a pszichológus-pszichiáter szakma képviselőivel.