Ha nem vagyunk totál hülyék, mind tanulunk az elmúlt ciklusból

„Ön még egy éve is kifejezetten rossz jelöltnek tartotta Mesterházyt.

Pontosabban: Bajnait jobb jelöltnek mondtam. Amúgy sosem állítottam, sőt nem is gondoltam, hogy az Együtt 2014 nagyobb lehet, mint az MSZP. Azt viszont gondoltam, hogy középpárttá válhatunk 2014-re.

Ez már az?

Ez már komoly szervezeti erő. Pedig mi vagyunk az egyetlenek az összefogásban, akik hátország nélkül, a semmiből indultunk együtt a Szolidaritásssal.

Gyurcsányt is csupasz fenékkel lökték ki az MSZP-ből.

Azért ő - számos MSZP-alapszervezet szétrobbantásával - szakított magának tagokat. Ismerve a körülményeket, kész csoda, hogy az Együtt ma a százhat választókerületből száznégyben rendelkezik szervezettel, és ha önállóan indultunk volna, ezekben biztosan képes jelöltet is állítani. Tessék ezt utánunk csinálni, ennyi idő alatt, nulláról, korrupciómentes finanszírozással. Sokan temetnek minket, egyes elemzők szerint nem létezünk, nincsenek politikusaink, nincsenek aktivistáink, semmink sincs. Ezzel szemben vannak politikusaink és van úgy tízezer aktivistánk. Létezünk.

A Fidesz azt állítja, ő százezer aktivistával bír.

Százezer? Aha. Mit látott az utcán? Azt, hogy a Fidesz aktivistái is gyűjtöttek, meg a mieink is. A tisztelt magyar sajtó jól benyalja a fideszes sajtótájékoztatók tárgybeli hazugságait. Hazudjam én is az ön képébe, hogy nekünk is van százezer, mikor a Fidesznek sincs? Nem fogom. (…)

Hogyan is konszolidálnának a kétharmados törvények és a kilencévesek ellenében?

Komoly feladat lesz úgy alakítani át az orbáni rendszert, hogy közben nem ellenorbánizmust építünk. Simicskával, Nyergessel meg a hasonszőrűekkel nincs alku, ám nem tagadjuk ki a politikai közösségből a korrigálni hajlandó fideszeseket, pláne nem a fideszes szavazókat. Kemény, helyreállító jogállami kormányzásra készülünk. Álmodni sem szabad arról, hogy kormányrendeletekkel fölülírjuk az alaptörvényt, vagyis béklyóban, az egypárti alaptörvény által szétvert jogállam romjain kell tisztességesen működnünk.

Sokan úgy tartják, Orbán 2014-től nyugodt, békülékeny kormányzásra készül.

Fundamentális tévedés. A konszolidációs Orbán-kormány olyan, mint a drámában Godot: várjuk, de nem jön el soha. Mit lehetne konszolidálni Simicska Lajoson, Rogán Antalon és Habony Árpádon? Visszaadnák a plakátfelületeket vagy a TV2-t? A fenét! Azt is elvennék majd, ami még nem övék. És az önök szakmája se járna ám jobban! Vélekedhetnek az újságírók bárhogyan Bajnairól, Mesterházyról, Gyurcsányról, de abban egészen biztosak lehetnek, hogy ha a Fideszé maradna a hatalom 2014 áprilisa után, Simicska Lajos és barátai előbb-utóbb elfoglalják az összes médiumot. Mi viszont nagyon határozottan azt gondoljuk, hogy addig jó, amíg a sajtó szabadon kérdezhet, ezért is kell kormányváltás. És ezért hatalmas dilemma egy mérsékelt konzervatív számára, legyen ő sima szavazó vagy politikus, hogy szabad-e továbbra is Orbánt támogatni. Különböző válaszok születnek, elemzésre érdemes például az, hogy Pokorni Zoltán kivonul az országos politikából. Kérdés persze, hogy a Parlamentben eztán ki fogja képviselni a mérsékelt jobboldaliakat.”