„Egyre inkább úgy érzem, szakad az a bizonyos szociális háló és a mind nagyobb hasadásokon kizuhannak a rászorulók. A Kisalföld hasábjain hétről hétre találkozunk az elkeserítő sorsú emberekkel, akik már nem a hivataloktól, intézményektől kérnek segítséget, hanem az olvasóktól. És bizony még az a szerencse, hogy bár a hivatalos segítők egyre gyakrabban – sokszor tényleg kényszerűségből – csak széttárják a kezüket, mert nincs több támogatási forma, olvasóink adnak és segítenek.
Pedig egy államot kiválóan jellemez, hogy mit tesz az elesettjeivel. Erős állam – erős védelem. És az Orbán-kormány mindenképpen erőt sugároz: erős a kommunikációban, a központosításban. Lehet, hogy ez a baj? A túlzott centralizáció megöli az egyéni kreativitást, a spontaneitást. A legapróbb részletekbe menő felső utasítás a bürokratikus gépezetben egy idő után ellentmondásba kerül önmagával, amit újabb és újabb utasítással kell orvosolni. Ebben a folyamatban az egyén mechanikus végrehajtóvá válik, nincs érdekeltsége a végeredmény minőségében. Az eredmény törvényszerűen silány lesz.”