„Böjte atya sorait olvasva, egyértelmű biztatásának engedve a kereszténység, és megannyi más hitű nép tavaszt, megújulást, zord idők túlélését köszöntő ünnepe alkalmából a mi gondolatunk is nekilódul, éppenséggel a mostanság idehaza esett közéleti történések kapcsán. Igen, jól tudom, tudjuk, a politika a hatalmi harc terepe, ahol a földi élet legősibb - természeti - törvénye látszik hatályban lenni, hogy tudniillik az erősebb mindig leteperi a gyengébbet.
Pedig éppen a Jézust ünneplő, az ő tanítását idéző Húsvét kellene emlékeztessen mindenkit, hogy az emberi törvények az isteni parancsolatok, de ha úgy tetszik akár a polgári, világi erkölcs révén is már régen felülírták az ősbűn ösztönvilágának szabályait.
Hiszen éppen az önzetlen szeretet, a megértés, a másik gondjaira való figyelmezés a legfontosabb húsvéti üzenet, és egyáltalán nem csak a hajdani virágvasárnap ünneplőinek, az egyszerű embereknek, a gyerekeknek, de a földi hatalmasoknak is címezve. Nem tagadva ugyanakkor a nyilvánvaló tényt, miszerint a földi élet mégiscsak folyamatos versengésen alapul, hogy még a jók közül is kiválasztódjanak a legjobbak, pontosan a köz javára, ám bármennyire is szeretnék egyesek az ellenkezőjét bizonyítani, mindennek mégsem feltétlen része a kíméletlenség, a gyűlölet.”