Mit érhet egy nőnek egy estére a biztonság?

2011. december 13. 17:21

Veled is megtörténhet. Velem is. Bármelyikünkkel. A lakáshitel bedől, a talajvíz egy esős hajnalon feltör, a folyó árad, a vörös iszap kiönt, a munkahely máról holnapra megszűnik. A megtakarítás észrevétlenül elúszik, a családtagok és a barátok hirtelen elfordulnak, a biztonságos otthon összeomlik. A kapualjból hajlék, belőled, belőlem, bármelyikünkből, hajléktalan lesz.

2011. december 13. 17:21
Carmen28

„A szüleink korán megtanítják, és mi is óvva intjük gyermekeiket: az utca veszélyes hely. Különösen egy nő számára, egyedül, sötétedés után. A veszély legfélelmetesebb arcával viszont csak azok a nők néznek szembe, akik a saját otthont, az állandó fedelet, és ezek reményét is nélkülözve, rendszeresen töltenek éjszakákat a betondzsungel szabad ege alatt. Sokan vannak: a hajléktalanok 10%-a, tehát minden tizedik, nő. Az esélyük az elfogadható, vagy legalább tűrhető és még élhetően emberi körülmények megteremtésére azonban kevés. (...)

Az eredetileg közgazdász végzettségű Andi néni már idejét sem tudja, hogy mióta hajtja álomra a fejét különböző átmeneti, éjszakai szállások ágyain, vagy ha úgy adódik, az utca kövén. Elvesztette minden reményét, nem lát semmilyen megoldást se saját maga, se a hajléktalan nőtársai számára. »Ha belegondolok a hajléktalan sorsba, elborzadok… magamtól is« – szívszorítóan őszinte, megdöbbentő szavai megfagyasztják a levegőt. Egy nő, aki jobb életre született.Lehetett volna sikeres közgazdász, boldog anya, ma pedig élhetne, mint derűs kedvű nyugdíjas, büszke, süteményillatú nagymama. Egy nő, aki tudatában van saját sorsának. Egy nő, aki mellett a legtöbb ember szó nélkül, fejét elfordítva megy el az utcán. Ám mielőtt látványos önostorozásba kezdtünk volna, Andi néni, »nehogy ilyen rossz hangulatban érjen véget az este« – mondta -, Petőfi, Ezrivel terem a fán a meggy című versének szavalásába fogott. Előadókészsége legalább olyan erővel hatott, mint élettörténete. Rekedtes hangja csilingelt, szeme mosolygott, megtört, görnyedt teste erőre kapott, a szája szélén a pajkos játék öröme húzódott. Nevetett, és vele nevettünk mi is. Talán benne is parázslik még egy kis remény? Lehet. Bár szerintem csak azért tette, hogy levegye nehéz terheit a vállunkról. Pedig már ő sem bírja sokáig egyedül cipelni azokat.”

Összesen 56 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
nyugi
2011. december 13. 23:05
"- Asszonyom, ön férjezett? - Nem, elváltam. - És mit csinált a férje, amiért elvált tőle? - Sok olyan dolgot, amiről nem tudtam."
narmer
2011. december 13. 19:19
Szóval ez a demagóg újságírás csimborasszója. A zsebkendős könnyfacsarás meg a szív szakadjon meg a virtuális süteményillatú nagymamán.Ezek a női firkászok azt hiszik ettől a blődlitől könnyesre sírom magam. Andi néni, aki lehetett volna Stiglinc és kaphatott volna közgazdasági Nobel díjat, de nem, hanem az utcakövön piheg, és Petőfit szaval. Istenem , ha a szerző valaha egy könnyet ejtett volna azokért a tanyasi öregasszonyokért, akiket karóval vertek agyon a cigányok szavam sem lenne, de ez a kulisszhasogatás szánalmas.Annyit még, hogy itt az utcasarkon is özönölnek a hajléktalanok, de a nők mind masszív alkeszok, akiknek az italtól már kiaszott a bőrük, mit a denevéreknek.Azt a csilingelő pajkos mosolyát!!!
Soma
2011. december 13. 19:12
Egyébként a világ szégyene , ahová az emberi faj jutott! A szolidaritás egymás ellen és nem egymásért működik.
gentry
2011. december 13. 18:50
Kedves Carmen28, ha a 28 az életkorodra utal, és a fotón is Te vagy, akkor még pár éven keresztül befogadlak egy-egy éjszakára. És lesz valami meleg a gyomrodban is... :)
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!