„Az amerikai, német, angol és francia sajtó véleményrovatát és riportjait 2011. októberében három fő téma uralta: az euro-krízis, az »arab tavasz« és következményei, és az Occupy Wall Street mozgalom (OWS). Különösen érdekesnek találtam a »háború« metaforát. Az elmúlt ötven évben felnevelkedetteknek a »háború« bevezetése a közbeszédbe egészen abszurdnak tűnik. Persze, persze, volt a Balkán, és Oroszország se túl udvarias a szomszédaival, de... Itt? Az euró miatt? Viccelnek, ugye?
Az angol Daily Mail publicistáját is megihlette a téma: szellemesen felvázolja, hogy is jutunk el odáig, hogy 2018-ban Nagy-Britannia vesztésre áll egy háborúban, amelyet az EU országok vívnak egymás ellen.
Egyszerűen adjuk össze a megszorítások ellen lázadozókat a 70-es évek terroristáival, és szórjuk meg az egészet némi etnikai és nacionalista konfliktussal, és máris kész a robbanóelegy. Franciaország bevonul Belgiumba, hogy megmentse a vallonokat, Németország békefenntartókat küld Görögországba. Sarkozy és Berlusconi autoriter rezsimet alakít ki. A krízis sujtotta Baltikumot az európai káosz kibontakozását kihasználva Putyin bekebelezi. Francia parasztok angol termékeket égetnek, és Nagy-Britannia, amelynek erőit részben már leköti a szakadár IRA és a nacionalista skót mozgalom, Belgium védelmében belesodródik a háborúba. Az anti-globalista és antikapitalista terroristák középületeket robbantanak, a szélsőjobboldali és egyéb nacionalista csoportok pedig buzgón irtják a bevándorlókat. Magyarországon például skinheadek masíroznak.”